A Bajor Gizi Színészmúzeumban tett tegnapi látogatás során többek között arra is ráébredtünk, hogy a múzeumoknak szentelt szombati éjszakán érdemes lehet a biztosat bizonytalanra cserélni.Vagy mondunk jobbat: egy átlagos szombat délutáni programot fel lehetne néha dobni azzal, hogy a 105-ös buszra pattanva teszünk egy kis kitérőt a Stromfeld Aurél utcai villába.

Gobbi Hilda álma „A színész minden művészek között a legmúlandóbb játékot játssza. Játéka nyomán nem marad semmi. Léte naponta igazolódik vagy soha. Élete a vele játszóktól függ. A közönségtől, a kortársaktól. A színész halála után csak emlékek maradnak. Halálával művészete megszűnik. A kortársak halálával emléke is kivész.” Latinovits Zoltán gondolatainál nehezen fejezhető ki szebben az a fajta törekvés, amely Gobbi Hildának a múzeummal kapcsolatos munkáját jellemezte.

Gobbi Hilda aznap határozta el, hogy múzeumot hoz létre, amikor 1951. február 12-én a színésznő pályája tragikus hirtelenséggel megszakadt. 1952 februárjában nyílt meg az első kiállítás, amely Bajor alakja mellett Jászai Mari és Márkus Emília emlékét is felidézte. Gobbi Hilda ezután is évről évre gyűjtötte az elhunyt pályatársak emlékeit, folyamatosan bővítve a múzeum anyagát.

Színjátszás a hegyen


A Bajor Gizi Színészmúzeum épületének több évtizedre visszatekintő múltját sajnos az is bizonyítja, hogy a kőkerítés egy része nemrég leomlott. Emiatt egy részen el is kerítették a járdát, nehogy baleset történjen, de az kapun szabad a bejárás. Így könnyen bejuthatunk a kertbe, ahová érdemes a tárlatvezetési időpontunk előtt érkezni, mert már önmagában is igazi látványosság.

Az épület földszintjén jelenleg Az álarcosbáltól a Traviatáig, Tordai Hajnal látványvilága című kiállítás látható. A Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész jelmeztervező időszakos tárlata ügyes lavírozás a színházőrület és a korosztályt, illetve érdeklődési kört tekintve is szélesebb rétegek megszólítására vonatkozó célok között. Bajor Gizi emlékszobájában pedig a színésznő pályáját és magánéletét, illetve Gobbi Hilda múzeumalapító munkáját bemutató, 2010-ben nyílt állandó kiállítás az egykori elképzelést idézi, színpadi és személyes tárgyakkal.

Az emeleten a „Kulisszák között” című kiállítás nem személyek, hanem a színházi alkotófolyamat „titkai” köré szervezve, az olvasópróbától a premierig, a szereposztástól az előadás utáni mulatozásig villantja fel a magyar színháztörténet emlékeit, portrékkal, fotókkal, dokumentumokkal, személyes és egykori színházépületek tárgyaival. A másik fenti terem a magyar tánc hajdani kiválóságai előtt tiszteleg, a klasszikus balett, a mozgásművészet és a népi tánc kiemelkedő alakjaira gondolhatnak vissza itt a látogatók.

Az egykori – Jászai Marinak, Márkus Emíliának, Bajor Gizinek és Gobbi Hildának szentelt – emlékszobák helyén ma időszaki kiállítások kapnak helyet. Ide az Országos Magyar Színháztörténeti Múzeum és Intézet rendkívül gazdag anyagaiból válogatva hoznak létre kiállításokat.


Szombaton meglepetések is lesznek, a közönség visszajelzései alapján pedig mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy ne csak a színháztörténet szakijai, illetve a nosztalgia-érzékeny közönség számára legyen érdekes a XII. kerületi színházi villa.

Ha kulturált és klasszikus közegben szeretnél kávézni, nézz el az eldugott Bálint Galéria Kávézóba.