Élmény

„Legyen egy jó fesztivál az erdőben” – a Kolorádó szervezőivel beszélgettünk

Fotó : Mudra László / We Love Budapest
Kolorádó Fesztivál

A 2015-ös indulása óta eltelt négy évben a Kolorádó egyike lett a legizgalmasabb hazai fesztiváloknak, ahol a tömeg helyett a közös élmények, az end show-k helyett pedig az összművészeti és civil programok dominálnak. Idén olyan friss és aktuális nemzetközi neveket hoznak majd el a Sztrilich Pál Cserkészparkba, mint Yves Tumor, a Kurt Vile & The Violators, vagy Deena Abdelwahed. Ennek kapcsán faggattuk ki a főszervezőket tervekről, kulcsosházazásokról, a kedvenc fellépőikről és még sok másról.

We Love Budapest: Milyen igények, elképzelések hívták életre a Kolorádót?

 

Vértes János Benjámin: A nulladik stádiumban még nem egy fesztiválban gondolkodtunk, inkább csak egy nagyobbacska kulcsosházazást képzeltünk el.

 

Csete Manek Gábor: A kezdőötlet tényleg az volt, hogy csináljunk egy bulit.

 

Benjámin János: Csináljunk egy bulit az erdőben, ami több mint egy napos, és több mint egy színpadon vannak programok. Ez volt a minimum, ami lehet hogy már fesztiválnak számít, de a mi szemünk előtt inkább egy olyan baráti kulcsosházazás lebegett, amin kicsit több az ember, és valamilyen szinten meg van szervezve a zene meg a vendéglátás. Szervezés közben pedig elkezdtünk szembesülni egyfajta igénnyel, ami az első esemény kikerülése után vált biztossá – az utólagosan összeállított szponzori anyagainkból tudom, hogy az első esemény egymillió embert ért el, anélkül, hogy mi hirdettük volna. Ez biztosan köszönhető annak is, hogy akkor még organikusabban működött a Facebook, de annak is, hogy annyi embernek megtetszett ez az ötlet, hogy magától eldurrant, és visszaigazolták rengetegen.

Vértes János BenjáminFotó: Mudra László / We Love Budapest

Innentől viszont úgy gondoltuk, hogy akkor ez az igény legyen kiszolgálva mind zeneileg, mind infrastrukturálisan. Nőjjünk fel ahhoz a feladathoz, hogy legyen egy jó fesztivál az erdőben.

 

Csete Manek Gábor: Így jutottunk el odáig, hogy akkor a Kolorádó legyen egy fesztivál, onnantól viszont, hogy kiment az esemény, elkezdtünk szembesülni a valódi kérdésekkel, például hogy mit töltsön be a Kolorádó. Egyértelműen totális hiányát láttuk bármiféle elektronikus zenei-szabadtéri rendezvénynek. Én már akkor is foglalkoztam a LARM-mal, a TOLDI-val, tehát már szerveztem mindenféle bulikat, az akkori kollégám, a Vida Vera (aki manapság a Mindspace egyik tagja – a szerk.) pedig inkább az élő zenésebb dolgokkal volt tisztában. Mindketten hiányoltunk egy olyan fesztivált, ahol a LARM-ba járó technós, meg a Gólyába járó punk egy helyen tud szórakozni – azt hiszem, mondhatjuk, hogy ez egy új generáció hiánya volt.

 

Emellett az volt még a fejünkben, hogy ennek a belpesti fiatalságnak – akinek már nem volt jellemző a gyerekkorára például a cserkésztábor – ki kellene szakadnia a városból, vissza kéne térnie a természetbe, ahol feltöltődhetnek és együtt lehetnek. Ezeket már akkor is így gondoltuk, és a fesztivál csak megerősített bennünket ebben. De konkrét fesztiválpiaci elképzeléseink nem voltak.

Csete Manek GáborFotó: Mudra László / We Love Budapest

WLB: Mit gondoltok, miért van az, hogy míg külföldön az elmúlt év például a rave-nosztalgiáról szólt, addig itthon a szabadtéri elektronikus zenei rendezvények régóta hiánycikknek számítanak?

 

V. J. B.: Biztos benne van, hogy egy ilyen rendezvényt nem egyszerű megszervezni, ráadásul eléggé költséges is. Persze vannak önszerveződő baráti ügyek, amik aztán ki tudják nőni magukat, amik nem költségesek, de cserébe szintén macerásak. Valószínűleg nem állt ebbe bele senki.

 

Cs. M. G.: De igazából tök egyszerű gazdasági szempontokból is kiindulhatunk: az utazás pénzbe kerül, amiből az itthoni embereknek nincs túl sok, ráadásul Magyarországon a rendezvényszervezéssel kapcsolatban rengeteg szabály van, nem olyan a helyzet, mint Ukrajnában, hogy kiraksz egy hangfalat a puszta közepére, bömböl belőle a technó, ott van ötezer ember, és folynak a drogok… Itthon meg kell felelni az ÁNTSZ-es, valamint a katasztrófavédelmi előírásoknak, viszont az embereknek nincs pénze ahhoz, hogy ezeket az előkészületeket a szervezők a belépjegyek árával tudják kompenzálni. Emiatt pedig elég nehéz ilyen rendezvényeket életben tartani.

Kocsis AndrásFotó: Mudra László / We Love Budapest

WLB: Ha végigtekintetek a Kolorádó eddigi történetén, mit éreztek/gondoltok a legszignifikánsabb változásnak?

 

V. J. B.: Talán a nappali kínálatot; ha valaki kint alszik, most már tényleg állandóan találkozhat valamilyen izgalmas programmal, tehát tényleg érdemes a Kolorádóra fesztiválként tekinteni, nem buliként. A kezdetektől fogva cél, de talán egyre jobban megvalósul már, hogy tényleg nagyon színes legyen a felhozatal – idén már hét programhelyszín van a debütálás kettő és féljéhez képest. Próbálunk egyfajta elvarázsolt erdőt létrehozni, amiben bármerrefelé kóvályogsz, valami izgalmasba botlasz.

 

WLB: Kit emelnétek ki az idei lineupból egyébként?

 

Cs. M. G.: Fél évet küzdöttünk azzal, hogy ilyen kategóriájú fellépőket egy ilyen kis fesztiválra ekkora büdzséből el tudjunk hívni. (nevet) Nyilván óriási dolog, hogy sikerül elhoznunk Kurt Vile-t, de személy szerint nekem Yves Tumor a kedvencem. Illetve lesz még valami, aki talán összejön, de erről még nem beszélnék…

Kolorádó Fesztivál 2019

Kocsis András: Én a külföldiek közül a Flensternek nagyon örülök, ők egy tök aranyos berlini zenekar, akit egy ott élő ismerősöm ajánlott be, így kerültek képbe. A Sex Riderst szintén nagyon várom, mert nagyon szeretem őket, és szerintem tök jó, hogy most egy viszonylag specifikus környezetben, egy erdőben is lehet majd látni őket. Meg a The Moog, illetve Baba Azizt is ki tudnám emelni. Előbbi úgy jött, hogy még tizennégy évesen rengetegszer láttam őket, lényegében rajtuk keresztül kezdtem el magyar zenét hallgatni. Sokáig ettől függetlenül nem tudtam eldönteni, hogy egy borzasztóan cringy dolog, hogy fellépnek a Kolorádón, vagy épp ellenkezőleg, tök menő, de aztán rengeteg olyan visszajelzés érkezett, hogy mennyire jó, hogy ők is lesznek. Baba Aziz pedig nem fog fellépni, de összerakott egy tök jó Youtube/Soundcloud-rap lineupot többek közt Figurával, Lil Holttal és glxy-val, és szerintem fesztiválokon eddig még csak hasonló sem volt korábban.

Fotó: Mudra László / We Love Budapest

Cs. M. G.: Én tök büszke vagyok a technófelhozatalunkra, hogy egyre több magyar tudunk berakni a lineupba, sokat fejlődött a hazai színtér. Meg végre eljutottunk oda, hogy tudtunk annyit fejleszteni, hogy legyenek normális helyszíneink edukációs programmal, workshopokkal; építünk egy iskolát a MOME-val közösen, amiben még színház is lesz, éjszaka pedig egyfajta chillhelyszínként fog funkcionálni. Szerintem az edukáció napjainkban elég fontos dolog.

 

V. J. B.: Igen, ez nem kifejezetten a lineup része, de végre sikerült megvalósítani, hogy a cserkészettel összefogásban épüljön egy-két állandó épület. Próbáljuk irtani a klasszikus rendezvénysátrakat, helyettük pedig organikusabb, hosszabban ottmaradó színpadokban gondolkodunk, ebben pedig idén nagyobbat lépünk, mint eddig. Az iskola például egy ilyen dolog, főleg hogy télen még fűthető is lesz, szóval egész évben használják majd, tavaly pedig megvalósult a körpult, ami szintén egy MOME-s építmény. Szóval szeretnénk az egész parkot együtt fejleszteni; a terveink szerint lesz legalább még nyolc fesztivál ezen a helyszínen.

 

WLB: A fesztivál szlogenje már a kezdettől fogva az, hogy „pesti fesztivál a budai hegyekben”. Mit jelent számotokra ennek az első fele?



K. A.: Van ennek egy olyan vetülete, hogy már a kezdetek óta több pesti vendéglátóhely és/vagy kocsma is képviselteti magát a fesztiválon, és ez a szellemiség megmaradt. Idén is kitelepül majd a Gólya, a Lumen vagy a Trafó. Meg hát azok a zenekarok, plusz DJ-k, akik Pesten aktívak, mondhatni kifordulnak az erdőbe. Ez a része még mindig áll, de olyan szempontból szerintem meg lett haladva ez a gondolat, hogy tavaly már például sok külföldi vendégünk is volt. Míg sokáig lehetett egy olyan érzésed, hogy a Madách tér Budára költözött, most már azért sokkal színesebb a közönség.

Fotó: Mudra László / We Love Budapest

V. J. B.: Ezt a szlogent már el is engedtük, már nem használjuk, valószínűleg kicsit kirekesztő volt, hiába nem szántuk annak. De folyamatosan törekszünk rá, hogy az alapértékeink mentén tágítsuk a közönségünket. Biztosan van még olyan emberhalmaz, akiknek szól a Kolorádó, és még nem hallottak róla – ezen dolgozunk, miközben próbáljuk elkerülni a „felhígulást”. Mondjuk ez megint kirekesztő. (nevet)

 

Cs. M. G.: Elég sok visszajelzés érkezett, hogy persze, jó a lineup, de akkor ez most ilyen TOLDI-s hipszterek gyülekezete, ilyen belpesti ultramenő arcok kimennek táncolgatni az erdőbe? Ez pedig nem vonzott olyan embereket, akik ennek a kúlság-faktornak a magamutogató aspektusát nem igazán tudják tolerálni – de mondjuk mi sem. Szóval tavaly az összes hasonló elemet próbáltuk kiirtani.

 

WLB: A fővárosi színterek/kezdeményezések közül melyiket érzitek egyébként a legizgalmasabbnak?

 

K. A.: Nekem a PÉNZ-es srácok, egyértelműen, ezért különösen örülök annak, hogy idén is lesz Gólya a Kolorádón, és úgy néz ki, hogy ők is fellépnek majd ott. Valamint az EXILES kiadót nagyon szeretem; nem véletlenül fognak immár másodszorra is kapni egy önálló estét.

 

Cs. M. G.: Szerintem a tavalyi év szempontjából megemlítendőek az illegál rave-ek, például az iLL Panorama. Persze lehet annyira már nem jók, de eleinte csodálatos közönségük volt, és teljesen más lelkületből szerveződtek, mint manapság. Nagyon szeretem még a trafós Electrify-sorozatot, örülök hogy Szabó Bálint elkezdett nagyon frekventáltan koncerteket szervezni, szerintem az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi időben történt. Az EXILES-t én is mondanám, mert elképesztőt mennek.

 

WLB: Tervek, álmok, rémálmok?

 

Cs. M. G.: A VIII. kerületi projekt, amiről már Papp László is mesélt nektek igazából teljesen kész van, már csak az engedélyekre várunk, amik viszont még mindig nem érkeztek meg, így kinyitni sem tudunk. De mellette azért vannak egyéb ötletek is, például a DOBRUMBA-ban tervezünk újításokat, és a Központba is szeretnénk melegkonyhát…