Egy még gőzölgő pizzával hátradőlni a Duna partján, élvezve a folyó feletti hűs szellőt és a mellettünk zajló koncertet – valahogy így képzeljük el a nyári idillt. A PONTOON-on már eddig is biztosítva volt szinte mindegyik elem az urbánus hedonizmushoz, a minőségi „beach friendly food” illata azonban csak idén kezdett terjengeni a Lánchíd pesti hídfőjénél. A Blitz Pizza Budapest fatüzelésű kemencéiben jobb híján „new age”-nek nevezett tésztakorongok sülnek, négyféle változatban – és akár a budai oldalról is megéri átkelni értük.
A PONTOON megnyitása óta egyike a kedvenc Duna-parti oázisainknak; szeretjük, hogy sokféle társaság megfordul a Lánchíd tövében, hogy eklektikus és ingyenes a programkínálat és az itt elénk táruló panorámától is ritkán tudunk elszakadni.
Valami azonban hiányzott az elmúlt két nyáron: bármilyen stand, ahol ételt tudunk venni két kör fröccs között. Érezték ezt az üzemeltetők is, így az idei szezonban már egy nápolyi kemence is forrósítja a hangulatot. A benne készre sülő tésztakorongok pedig akár egy kisebb kitérőt is megérnek.
A Blitz Pizza Budapest mögött álló Liptay Dávidnak ugyan a mostani az első helye, de nem most kezdett sütni-főzni. A legkorábbi CityMatinékon ő (és a Grinder’s Grill) felelt a hamburgerekért, egyike volt a Konyhakör alapítóinak, sztázsolt a Pizza Manufaktúrában és külföldön, minden mondatából, gesztusából süt a gasztronómia szeretete. Egyik specialitása pedig az úgynevezett „Davepizza” volt, a baráti összejövetelek kihagyhatatlan eleme, ami egy idő után annyira népszerű lett, hogy átlépte a konyhájuk határait.
Bár a Davepizza kinézetre a klasszikus nápolyi receptet követi, Dávidot saját bevallása szerint nem foglalkoztatják a tradíciók, számára „a pizza elsősorban hordozó”. Olasz helyett inkább amerikai és dán helyeket említ inspirációként, emellett fontos neki a regionalitás is: a feltétek nagy része (a sajtokat leszámítva) itthonról érkezik, a duplanullás liszt is, a pizzalapát végén gőzölgő „diszkosz” mégis ott van a főváros legjobbjai közt.
A tészta egy gondolatnyival vastagabb, mint amit a világörökség részévé nyilvánított verziótól megszokhattunk, de önmagában is finom, nem fojtós. Ami pedig rákerül, abban szintén nem találtunk kivetnivalót.
A stand (amit rögtön a bárpulttól balra találunk) „signature pizzája” (1650 forint) a saját fűszermixükkel, mozarellával, balzsamecetcseppekkel, rukkolával és grana padanóval készül; ez áll a legközelebb a sima Margherita ízvilágához. A Cheesus Christ (1950 forint) nevéhez hűen háromfajta sajttal (taleggio, mozarella, gorgonzola dolce), valamint konfitált paradicsommal kerül a fatüzelésű kemencébe és felszolgálás előtt még Irsai cseppeket permeteznek rá. Remekül eltalált ízkombináció, még ideálisan lágy(an folyós) feltéttel – nem bírtuk megállni, hogy repetázzunk belőle.
A Quasi Ungherese (2250 forint) különlegessége a rászórt békéscsabai kolbászmorzsa és karamellizált lilahagyma összjátéka: egyszerre izgalmasan „magyaros” és pikáns, ráadásul előzetes félelmeinkkel ellentétben előbbi zsírja sem áztatta el a pizzát. Ezen felül van még Mortadellás (1950 forint) összeállítás is, amire a névadón kívül feketebors, édesköményszeletek és balzsamecetcseppek kerülnek. Ha úgy éreznénk, hogy az általunk kért tésztakorong a feltéttel együtt sem elég laktató, kérhetünk rá kézműves mezőtúri bivalymozarellát plusz 400 forintért vagy friss chilit plusz 200 forintért.
A távlati terveket illetően egyelőre annyi biztos, hogy amíg a PONTOON nyitva tart, addig a kemencéjükben sem huny ki a láng – de szeretnék, ha ez utána is így maradna. A saját hely nyitásáig pedig a Duna-partig kell menni, ha olyan pizzát szeretnénk, ami mellé ingyen jár a jó zene és a remek panoráma.
