Buda külső részén sétálunk a barátainkkal, hónunk alól ugyan hiányzik a borospalack, de az egészséges izgalom velünk van. Vajon hogy fog kinézni a kert? Kik jönnek még rajtunk kívül? Mit fogunk enni? Meddig maradunk? Minden vendégeskedés előtt felmerülnek ezek a kérdések, pláne, ha egy kerti buliba megyünk, ahol a beszélgetésen és iszogatáson kívül a grillrácsé és a főzésé a főszerep. Megneszeltük, hogy nyár közepén egy budakeszi családi ház kertjében extra vacsorákat ülnek és mi is ellátogattunk egy ilyen alkalomra. A húsokért Serényi Zsolt, a tetovált séf és Szabó Ferenc felelt.
Lássuk be, hogy kitolódott a gasztronómiai ingerküszöb: manapság nem árt, ha extrákat kapunk egy finom étel mellé. Élményt szeretnénk, ezt pedig kiemelkedő éttermekben, rendezvényeken kaphatjuk meg. A lakáséttermes trend is alábbhagyott Budapesten, inkább a pop-up jellegű együtt étkezések és a "sharing", vagyis közös evés az elmúlt két év menő irányzata. Ölveczki Sebestyén is ezen a vonalon indult el: adott volt nagymamájától örökölt házának kertje, a gasztronómia szeretete, a húsok és a BBQ/ grilltechnológiák tisztelete. Sok munkával gyönyörű kerti konyhát hoztak létre, kemencével, grillegységekkel, tágas munkapulttal és számos BBQ tojással. Emellett egy nagy kültéri körasztal, egy puha párnákkal borított lazulós rész és egy téli időszakban használatos hall tartozik a kerti konyhához – így áll össze a Briquette, a város jelenleg egyik legmenőbb vendégsége.
A kerti vacsorákra természetesen bárki jelentkezhet, bár a helyek igen gyorsan telítődnek egy-egy újabb alkalom meghirdetése után. Sokan vélik úgy a Facebook-oldal nézegetése után, hogy a Briquette egy állandó étterem, de ez nem így van, alkalmakra nyílnak ki a kert kapui és bejelentkezés után érkeznek a vendégek. Egész társaságok, párok, kollégák, családok, teljesen ismeretlen társaságok. Ez is pikantériája a dolognak, hogy lehet, hogy új és maradandó ismeretségekre tehetünk majd szert. Sebiék szerint az alkalmak maximum első 15 perce az, amíg még oldódik a vendégsereg, utána hála az otthonos, mégis elég csinos helyszínnek, a szívélyes vendéglátásnak és a készülő finomságok aromájának, mindenki akklimatizálódik. Itt tényleg nincs feszengés – nem csak egy üres frázis ez, melyet túlhúzott bisztrók sulykolnak a kétkedőkbe. Teljesen baráti és közvetlen minden.
Sokféle tematika szerint szerveznek majd vacsorákat, vagy igény szerint ebédeket is, így elképzelhető, hogy lesz például ázsiai vagy olasz téma is. Egyelőre a húsok kerültek előtérbe, a legnagyobb örömünkre. Csak és kizárólag prémium húsok, melyeket Serényi Zsolt, a "tetovált séf" és Szabó Ferenc, a Prime Steak House egykori séfje, valamint a Pavillon de Paris jelenlegi konyhafőnöke készített el. Míg a fiúk a tágas kerti konyhában dolgoztak, sok anekdotát, alapinformációt, technikát hallgattunk meg a steakekről, a sütési időről, a maghőmérő jelentőségéről és az uruguay-i vagy argentin húsok közötti különbségekről, a magyar henteskínálat jelenlegi helyzetéről. Közben dolgoztak a kések, illatozott a letépett rozmaring. Sebi ugyan végzettségét tekintve nem vendéglátós, de autodidakta érdeklődéséből fakadóan pár trükköt, fogást már elsajátított, a lesütött kacsahús például az ő speciális pácát kapta. Célja, hogy minden tematikát úgy valósítsanak meg, hogy az adott téma legjobbja legyen a szakmai vezetője az estének. Zsolt és Feri pedig szakmailag kifogástalan és nem mellesleg szórakoztató fickók – így nagyon örültünk nekik. Még két brutális késkészletet is megcsodálhattunk – nem is tudjuk eldönteni, hogy az instant bérgyilkos szett szexi vagy inkább ijesztő. De talán az előbbinél maradunk.Ízelítőképp tepertős áthallású, ám annál puhább kacsahúst kaptunk, mely kenyérrel és kis zöldséggel igazán jól csúszott. Nagy, kerek asztalunkra a nehezebb húsok elé kétféle garnéla érkezett: egy klasszikusabb vajas-chilis verzió és a nomádabb, olívával készült tunkolós gambas. Ezután már az este főszereplői következtek: a grillen készített kacsamell, a gyönyörű bélszín és a rib eye. Köretképp kacsazsíron forgatott újkrumpli és Cézár saláta, valamint hatféle szósz. A sok kérdés, sztorizás, konyhában lábatlankodás után percekig néma csend honolt a Briquette kertben, társaságunk az utolsó falatig betermelte a tökéletesre sütött húsokat. A desszert persze nem a Green Egg-ből érkezett, hanem a mókusch cukrászatából. Néhány pohár bor után kénytelenek voltunk elérni a buszt, ezért véget ért a kertvárosi BBQ vendégség, ellenben régen volt ilyen komplex élményünk, jobbnál jobb éttermek ide vagy oda. Ez valami új, közeli és szórakoztató dolog, amivel minden olyan ember azonosulhat, aki szeret enni, inni, kötetlenül beszélgetni, új emberekkel megismerkedni.A következő Briquette alkalmakról Facebook oldalukon tájékozódhatunk, sőt, jó hír, hogy kifejezett "szemináriumokat" is tartanak, mikor a vendégek aktívan részt vesznek az ételek elkészítésében.
Briquette Facebook
Briquette következő alkalmak és egyéb infó
