A vakító fény nem álom, a nyár tényleg tombol, a hóesés viszonylag ritkán zavarja meg az augusztust. Az álomhajó viszont elvisz, ha nyaralni nem is, de legalább a Szigetre. Hajóra szálltunk és a Dunán csordogálva közelítettük meg a fesztivál helyszínét. Elmeséljük, milyen volt.

"Augusztus 10-e, hétfő és 16-a, vasárnap között rendkívüli hajójáratok közlekednek a Petőfi tér (Erzsébet híd) és az Óbudai-sziget között, valamint a Jászai Mari tér és az Óbudai-sziget között." – olvasható a BKK honlapján. Ha csak ebből az információból indulsz ki és nem olvasod tovább a közleményt, úgy jársz, mint mi.

Kedden 16 óra előtt néhány perccel érkezünk meg a beszállás helyszínére (Petőfi tér). Ott a megállóban felfestett nyilak hozzák tudomásunkra, hogy a célszalag átszakítása máshol történik. Követjük az útmutatást, míg meg nem érkezünk a Vigadó térre, ahol a hajóállomás pénztárában közlik, hogy a rendkívüli szigetes járat a Columbus és Spoon hajók között kikötve vár ránk – ez utóbbi infó amúgy kiderül a közlemény "Petőfi tér (Erzsébet híd): a BKK menetrend szerinti hajójáratok kikötési pontjától a Vigadó tér felé a hatodik kikötő" részéből.

Mire átbaktatunk a kijelölt a helyszínre, tucatjaival szállnak be a hajóba a Szigetre jutás legkényelmesebb módját választók. A beléptetés ennek ellenére rendkívül gyorsan halad, holott, akinek nincs CityPassa, annak elvileg most kell megváltania az egy utazásra érvényes 900forintos belépőjét – gondoltuk ekkor. A BKK úgy látszik, a hajózással spórol az ellenőrökön, mert egy darab sem teljesít szolgálatot. Sokan rá se hederítenek a jegyárus fiatalemberre, szó nélkül foglalják el a helyüket fedélzeten. Biztos CityPassuk van, vagy bliccelnek – gondoltuk ekkor.

Mindjárt pozitívummal indul az utazás, csak erre vártunk rég: a hajó csutkára 16 órakor hagyja el a kikötőt. Fedélzeti ülőhelyünk nincs, mert mindet elfoglalták a külföldiek. Magyar szót a sajátunkon és a személyzetén kívül egyáltalán nem hallani. Lent viszont akad bőven ülőhely, de ott olyan fülledt meleg van a levegőtlenségtől, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat aligha lájkolná, ha ide csücsülnénk le. Veszünk hát egy dobozos sört, hogy a menetszél mellett más is hűsítsen – a 450 forintos ár annyira nem vészes.

Az első megállót a Batthyánytéren nagyjából 10 perces hajókázás után érjük el. A maradék álló/ülőhelyek megtelnek, vélhetően ezért nem köt ki a hajó a következő hivatalos ponton (Jászai Mari tér). Látjuk, hogy néhány parton várakozó kétségbeesetten fut tovább, de csak nem állunk meg. Szerencséjükre másik, Sziget-logóval felcicomázott hajó is indulásra várakozik ott, érzésünk szerint azért nem kötött ki a mi vízi járművünk, mert nem tud több utast befogadni. Más kérdés, hogy ezt a Jászain beszállásra várók meg nem tudják.

Jó 45 perc elteltével érkezünk meg az Óbudai-szigetre. A kikötés hátul, a Csónakházhoz közel történik, a fesztiválra beléptetés a hajóra lépéssel ellentétben lassabban halad. Ha nincs jegyed és/vagy nem érvényesítetted a passod, az itteni bódékban is gond nélkül megteheted, sőt, mivel jóval kevesebben hatolnak be ezen a részen a Szigetre, mint a főbejáratnál, sokkal rövidebb ideig tart az adminisztráció.

Mielőtt belépnénk a fesztivál területére, két szigorú fiatalember a hajójegyünk iránt érdeklődik. Mivel mi rendesen viselkedtünk és már idefelé megváltottuk a tikettet, átlagosnak mondható vérnyomás-mértékkel adjuk át a jegyet, amit eltépnek. Annak sem kell izgulnia a lebukástól való félelemtől, aki a beszállásnál "elfelejtette" megvenni vagy nincs CityPass-a, mert ebben az esetben addig nem engedik be a fesztiválra, amíg ki nem csengette a 900 forintot.

Mindenképp érdemes legalább egyszer rászánni ezt a pénzt a vízi utazásra, mert tényleg a legkényelmesebb és egyben a legkellemesebb módja a Szigetre jutásnak. Bár kicsit tovább tart, mintha HÉV-vel mennél, cserébe a fedélzeten sörözgetve élvezheted a menetszelet, a nagyjából az Árpádhídig tartó csodás panorámát, valamint nem utolsó sorban elkerülheted az érintkezést az izzadt testű hollandokkal.