Valamikor nyár elején volt egy garázsvásár a Bajnok utcában és nemrég hallottuk, hogy a VI. kerületben becsületkasszás palacsintázó nyílt. Egészen addig nem tudtuk, hogy egy és ugyanaz a két kezdeményezés helyszíne, amíg le nem ültünk beszélni a Fánkydoo ötletgazdájával. Ez nem “csak” egy palacsintázó és nem “csak” az a lényeg, hogy becsületkasszával működik. Ez egy baráti klub, kreatív pince, ahol mellesleg palacsintát is sütnek.
Egészen diszkrét kis Fánkydoo felirat egy pincehelyiség ajtaja felett – bekukkantva egy bicikli hátsó kerekét látjuk, egy színes égősort és téglaburkolatot, beszagolva azonban sejthetjük, hogy valami készül odabent. Juharszirup és Nutella illata kavarodik, tehát vagy biciklis srácok sütögetnek a saját pincéjükben, vagy vendéglátóhely üzemel a szuterénben. Tulajdonképpen mindkét állítás igaz, és hogy miért, ezt Kiss István, a hely és a brand megálmodója mesélte el nekünk.
Maga a Fánkydoo egy kreatív ötletcsokrot ölel fel, melynek főhadiszállása maga a Bajnok utcai pince. István eredeti szakmáját tekintve grafikus, de a fotográfia sem áll távol tőle, s a művészetek mellett jó pár éve elkezdett mellékágon vendéglátással is foglalkozni. A Hajós utcában, és a Deák téren üzemeltettek pici, ám annál szerethetőbb palacsintázókat, akkor még fix árakkal. Ez a korszak lezárult, újabb kihívás után nézett, s mivel sok-sok szociológiai tanulmányt olvasott a becsületkasszás vendéglátás pszichológiájáról, metódusáról, úgy gondolta, Budapesten is lenne ennek létjogosultsága. Egyébként működött már “annyit fizetsz, amennyit akarsz” hely a városban, nem is ment rosszul, de egy ideje nem találni ilyet Budapesten. Ezért jött a Fánkydoo.
Valamint azért is, mert István bízik az emberekben. Nem a magyarokban, vagy a budapestiekben, hanem összességében. Úgy véli, ha valaki betér ebbe a barátságos pincébe, fogyaszt, ízlik neki a palacsinta, jól érzi magát, és úgy gondolja, bármikor visszajönne, ha van benne egy kis jóérzés (van!) akkor mindenképp becsúsztatja a saját pénztárcájához és a szolgáltatáshoz mért összeget a becsületkasszába. Ugyan ki van téve a falra egy házirend, a miheztartás végett, de szerencsére az eddigi tapasztalatok alapján, ide eleve olyan jófej fazonok jönnek, hogy nincs szükség a regulázásokra. Mivel nem hirdetnek, nincsenek méteres molinók a hely előtt, leginkább szájhagyomány és ajánlás miatt látogatják a helyet. Olyan emberek, akik nem tartoznak a “lehúzós”, becstelen csoportba.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért fánky, ha nem fánkkal, hanem palacsintával foglalkoznak, s István egy kedves kis történetet mesélt el. Kisgyermeke nagyon szereti a Gru című mesét, amiben “funky robotok” vannak, a párját pedig Dórinak hívják, de mindenki Do-nak szólítja. Nos, ebből let a Fánkydoo. Ami nem csak a palacsintázót jelöli. Beindul egy nyomott mintás pólókkal/ruhákkal/pulóverekkel foglalkozó brand is, melynek mintáit maga az ötletgazda készíti, fa “nyomdákkal”, tehát nem szitázós rendszerben. Ezek a ruhák lesznek a Fánkydooban hamarosan megnyitó becsületkasszás butiknak a portékái. A ruhákra annyit áldozunk majd, amennyit csak akarunk; s egy hétig elvihetőek lesznek. A már sokszor “kikölcsönzött” darabokra pedig egy idő után licitálni lehet. Emellett instant önkiszolgáló bicikliszervíz is működik a pincében, hogy az arra járók betérhessenek a bringájukkal, vészhelyzet esetén. Hamarosan tricikliket is lehet bérelni, sőt, indul majd a Fánkydoo “Randi Bike” is, ami egy mozgó, asztallal felszerelt riksaszerű jármű lesz, ahol palacsintát majszolva lehet majd kalandozni a Városligetnél. Rengeteg ötlet egy helyen, alig győztünk pislogni.
A Fánkydoo “életérzés” átvétele után nyilván már alig bírtunk magunkkal és meg szerettük volna kóstolni a csábító illatú óriáspalacsintákat és amerikai típusú pancake-eket. Egy sajtos-tejfölös-sonkás verzióval kezdtünk, amit klasszikus nutellás-banánossal fejeltünk meg és a végén még egy juharszirupos amerikai palacsintát is megkóstoltunk. Laktó, igazi házias, valóban Nutellával, nem csak valami noname mogyorókrémmel készülő finomságot ettünk. A tejföl is olyan sűrű volt, mint otthon, és a juharszirup is az ízletes fajtából való. Aki emlékszik még a Hajós utcai kis üzlet ízvilágára, az igazán nosztalgikus hangulatba kerülhet.
Persze nem csak az ízektől, hanem valamiért a helytől is. A barátságos, István saját családi emlékeivel megpakolt pincében találunk régi, a nagyi konyháját idéző tálalót, porcelán őzikés éjjeli lámpát, ’80-as évekből jött Sega játékgépet is. Nem beszélve a retro társasjáték készletről: Capitaly, Varázsfazék, Ki nevet a végén. Órákig beszippanthat a hely szelleme, a jófej arcok, és a finom palacsinták illata és íze. Egy ideje a Stari sörfőzde söreit is elérhetjük a Fánkydooban, ezekhez pedig “támogatói jeggyel” lehet hozzájutni, igen kedvezményesen, a hazai kézműves sörök vendéglátóhelyeken való árusításához képest.
Nagyon jól éreztük magunkat. Ez tényleg egy olyan hely, ahová jó azokkal az emberekkel elmenni, akiket igazán bírsz és órákat tudtok ücsörögni, beszélgetni, sztorizgatni. Tényleg olyan, mintha egyikőtök lakásában lennétek…nincsenek kötöttségek, csak jó hangulat, finom palacsinták és az a bizonyos becsületkassza. Jófejeknek…mert miért ne lennénk azok.
Facebook
