Amikor ezek a QR-kódnak becézett fura fekete pontok egy reklámon csak azt mutatják meg, hogy miért éri meg nekünk havonta ötszázzal több sms-ért kétszer annyit fizetnünk, akkor nincs kifejezetten értelme izzítani az okostelefont, és benézni, vajon mi rejtőzik a kód mögött. Tény, hogy a QR-kód is mindössze egy eszköz, amit lehet kreatívan is használni; és pontosan ezt tette a Budapest Smartwalks csapata is, azért, hogy helyettesítsék a városnéző túrából kivett idegenvezető intézményét.

Újra felfedezni a magyar fővárost nagyon jó, és szerencsére az utóbbi időben a Hosszúlépés, a különböző fotós túrák, a motorkerékpáros, vagy a svábhegyi kirándulás kifejezetten széles választási lehetőséget nyújt. A fenti túrákban viszont közös, hogy van idegenvezető, most pedig a Budapest Smartwalks csapata azt az embert, aki sztorizik és érdekességeket oszt meg az épületekről, fogta és egyszerűen kivonta az egyenletből.

Az ember helyett pedig jöhet a technika: közelebbről a QR-kód. Ezen a ponton végtelen Skynetes, Terminátoros és "végül úgyis a robotok uralkodnak majd rajtunk"-viccet lehetne elsütni, de most ezt inkább hagyjuk. Helyette említsük meg azt, hogy egy hatfős csapat hozta össze mindezt egy Belvárosi Önkormányzat által kiírt EU-s pályázat segítségével, ami pedig kifejezetten tapsot érdemel, hogy mindössze két hét alatt rántották egybe az egész történetet.

A túrához három dolog kell: egy okostelefon, internet kapcsolat (a tíz helyszínből csak négynél van WiFi) és az információs füzet tele annyi QR-kóddal, hogy ha zöld lenne az alapszínük, a Mátrixban éreznénk magunkat. A séta kifejezetten a belvárosra, így a Ferenciek tere – Március 15. tér – Váci utca háromszögre korlátozódik, ami egyáltalán nem nagy terület, de még így is bőven el lehet itt tölteni másfél órát, mert ez a rész annyira zsúfolt nagy történeteket megélt épületekkel, mint a Kazinczy utca romkocsmákkal.

És a Smartwalkosoknak pont ezt sikerült kihangsúlyozni: hogy milyen gazdag történetek rakódtak itt egymásra az évszázadok alatt. Nem biztos, hogy sokan tudják, de Batthyány Lajos holttestét kivégzése után a Ferenciek terén álló templomban rejtették el, vagy hogy az Erzsébet-híd lábánál álló Klotild és Matild paloták nevei nem is az építészüktől származnak. (Az építész pedig azt nem tudja, hogy a Klotildot nemrég felújították, és beköltözött a Buddha Bar Hotel, míg szegény Matild töküresen áll.) Ilyen fun facteket és városi legendákat mindig jó hallani, abban pedig mi is bízunk, hogy az eddig útikönyvekből és idegenvezetőktől összeszedett történetek idővel újabbakkal fognak kiegészülni.

A szövegek magyarul és angolul elérhetőek, a továbbiakban pedig a csapat szeretné, ha a QR-kódokat a túra helyszínén táblákra is kitennék, amivel feleslegessé válna a füzet használata. A magyar bürokráciát – és a tényt, hogy olyan épületekre kellene táblát szerelni, amelyek bőven kimerítik a műemlék fogalmát – ismerve viszont erre valószínűleg tovább várhatunk, mint Tarr Béla új Sátántangójára.

Addig is a füzethez ezeken a helyeken lehet hozzájutni, teljesen ingyen. Egy dolog biztos: ennél olcsóbb és szabadabb fun factekkel megdobott városnéző sétát nem fogunk találni Budapesten.