Összegyűjtöttük már a kedvenc budapesti pékségeinket, de olyan helyről még nem írtunk, ahol csak egy ablakon keresztül szabadulhat ránk a frissen sült pékáruk tömény keserédes illata. Valószínűleg azért, mert eddig nem jött velünk szembe olyan hely, amelyik a minimális rendelkezésre álló négyzetmétereket is fagyasztásmentes, frissen sült paleo-gyilkos finomságokkal tölti meg. Ez a sorozat itt és most megszakad, mert úton a Ferenciekről az Astoria felé úgy döntöttünk, hogy eszünk egy perecet.

A Ritter Perecezde annyira friss, hogy talán még a festék sem száradt meg és a különböző kiflik sem hűltek ki a március 1-i nyitás óta. A teljesen magyar tulajdonban lévő hely a franciás jelleget ötvözi a keleti ízekkel. Előbbi legfeltűnőbb kelléke a svájcisapka, ami a kifejezetten közvetlen eladóknak olyan külsőt kölcsönöz, mintha egy csapat bagettet majszoló és bordeaux-i bort kortyolgató feltörekvő francia festő állna előttünk.

Tényleg rengeteget dob a helyen, hogy élő egyenesben nézhetjük a háttérben, ahogy tojássárgájával kenik meg a készülő diós süteményt, majd behelyezik valamelyik éppen szabad sütőbe. A tésztát a szintén fővárosi műhelyben készítik, és onnan szállítják a Kossuth Lajos utca 6-ba.

Az sem utolsó látvány, amikor a – szintén svájcisapkás – pékmester feltűnik, és nem sokkal a pult mögött a friss tésztából előkészít egy újabb adag perecet. A művelet nem tűnik kifejezetten nehéznek, de a pizzakészítő Giuseppék is úgy tudják pörgetni a fejük felett a tésztát, hogy az ember otthon reflexből megpróbálja utánozni őket. Néhány óra múlva pedig rendel egy SonGoKut.

A sós péksütemények közül mi a sós-mákos perecet (160 Ft), a kapros-túros tekercset (260 Ft) és a sonkás csónakot (260 Ft) kóstoltuk. A perec tésztája más, mint az eddig megszokott: olyan mintha a ropogós külsőn belül valamilyen omlós kalácstészta várakozna türelmetlenül, hogy mikor mutatkozhat be az ízlelőszerveinknek. A sonkás csónak kiflinek álcázza magát, amely kifejezetten pikáns tölteléket rejteget a felszín alatt: elsőre úgy tűnt, hogy nagyon csínján bántak a tartalommal, de az ízek bőven kárpótoltak minket.

Az édes szekcióból a mákos-ananászos megoldás (250 Ft) és a meggyes pite (260 Ft) is elnyerte a tetszésünket, majd végül a gyomrunk kitette a megtelt táblát. A friss tészta nagyon sokat dob mindegyik süteményen, ráadásul még azok sem jönnek zavarba, akik a mostani trendeknek megfelelően úgy üldözik a fehérlisztet, mint Salemben a boszorkányokat: már most is kaphatóak teljes kiőrlésű lisztből készült áruk és rozsos termékek, és a kör idővel tovább fog bővülni.

Pont elkészült egy jelentős adag diós sütemény, amikor befejeztük a kóstoló körképünket, és az egyik eladólány kitartóan győzködött minket, hogy ha ezt kihagyjuk nagyobb baklövést követünk el, mint amikor Brad Pitt visszautasította a Mielőtt meghaltam főszerepét.

Egyedül a kávé és tea hiánya miatt nem mondjuk a Ritter Perecezdét a környék legjobb reggeliző helyének, de két egyetemi óra, vagy találkozó között korgó gyomorral beugrani egy adag kalóriabombáért mindenképpen ajánlott.

Azt pedig kifejezetten várjuk, hogy április 1-én megnyisson a pereczde vol. 2 a Boráros tér és a Ferenc körút találkozásánál, ahol az ígéretek szerint már kávé és beülős hely is lesz.
Ritter Perecezde (bezárt)
Cím: 1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 6.
Nyitva tartás: hétfő-szombat 7-22
Facebook
Ha olvasnál más pékségekről is, kóstoltunk már cronutot, írtunk nekrológot a Rákóczi pékségnek és itt vannak a kedvenc fővárosi pékségeink is.