Egger Béla Bernát és társai egykori távírdaszerelő és -javító műhelyének története egészen a 19. századra nyúlik vissza, csak 1889-ben kezdtek gyártani egy nem egészen 20 éves találmányt, az izzólámpákat, ami nem várt sikert hozott. A jól ismert Tungsram először csak a legismertebb termék, a volfrámszálas izzó megnevezésére szolgált, csak jóval később jelent meg a teljes vállalat nevében. A Tungsram a II. világháború előtti időszakban nem csupán Európa, hanem az egész világ élvonalába került, olyan vállalatokkal együtt, mint a GE, az Osram vagy a Philips. A cég ugyan még a szocializmus alatt sem csak a KGST országaiba szállított, ám az innovációk, a kutatás-fejlesztésre fordítható források csökkenése miatt lassanként lemaradt, végül az előállítási költségek növekedése, globális ellátási problémák miatt nem tudták tartani a versenyt, és 2022 végén csődöt jelentettek. A vállalat történetéről ebben a cikkünkben írtunk részletesebben.
A Váci úti, mintegy 15 hektár területű, 75 kisebb-nagyobb épületből álló telephelyen azóta zajlik a felszámolás, nem tudni, hogy pontosan mi lesz a sorsa. A terület ingatlanállománya egyébként meglehetősen vegyes, az épületek között nem egy jobb sorsra érdemes akad, amely műemléki védettséget élvez. Júliusban olyan hírek láttak napvilágot, hogy a Tungsram kerületben található másik, Fóti úti telepét a Mol-csoport vásárolta meg, és stadiont, valamint komplex sportparkot terveznek. Az elmúlt napokban az is kiderült, hogy a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá nyilvánította ezt a fejlesztést. Az újpestiek nem örülnek a lépésnek, féltik a közeli kertváros nyugalmát, az önkormányzat pedig jogi garanciát szeretne a helyiek szempontjainak érvényesítésére.
Ez maradt a Tungsramból
A Design Hét keretében vehettünk részt a gyárvárosban egy programon, ami jóval több volt, mint melankolikus túra a lepattant épületek között. A bejárás, illetve a témához kapcsolódó kerekasztal kezdeményezői, szervezői, kivitelezői és lebonyolítói, valamint a pop-up kiállítás tervezői és kurátorai Szakál Andrea és Probstner Petra voltak.A szervezők arra is rámutattak, hogy milyen építészeti és szellemi értékeket mutat fel egy ilyen léptékű ipari központ.
A gyár területén egyébként bálában állnak az óriási üvegbúrák, veszélyes vezetés nélkül bemenni a jobb napokat látott területre.
Olyan érzés itt lenni, mintha 3 évvel ezelőtt úgy mentek volna el a dolgozók, hogy bármelyik pillanatban visszatérhetnek.
Nyitott naptár mellett hagyott mosatlan kávéscsésze, díjak és családi fotók tanúskodtak az egykor itt zajlott életről. A Tungsram Magyarország egyik első vertikális (vagyis olyan, ahol az alapanyag-előállítástól a csomagolásig végig tudták vinni az adott termékek gyártását) vállalatának sem volt utolsó, Zalaegerszegen, Vácott, Kaposváron, Nagykanizsán és több vidéki nagyvárosban is volt telephelyük, a Váci úti konglomerátum egykor 12 ezer embernek adott munkát. Egy 27 éven át a bezárásig itt dolgozó munkás szerint a legszomorúbb nem is az épületek állapotának romlása volt, hanem a folyamat, ahogy maga a telep elkezdett kiürülni. Ezt azonban csak viszonylagosnak tekinthetjük, hiszen a Tungsram bezárásakor is mintegy 6000 embert foglalkoztatott, ebből 1500-2000 főt Újpesten.
Azt, hogy tungsramosnak lenni valódi identitás volt, nemcsak a volt dolgozók történeteiből készült blog, hanem az is megmutatja, hogy többen közülük részt vettek a sétán, sőt olyan is akadt, akinek már az édesapja is a gyárban dolgozott. A munkásdinasztiák kialakulása egyébként is jellemző volt a vállalatra, hiszen az itt gyártott kiváló termékek rangot adtak az itt dolgozóknak, a fejlett munkásjóléti intézkedések pedig az élet minden területén segítették őket. A gyár területén működött óvoda, kultúrház, kórus, kantin, a közelben strand várta a sportolni vágyókat, sőt nyelvtanulással, továbbképzéssel is motiválták a dolgozókat. Aktívan támogatták az UTE-t, a hétvégi meccseken, sportversenyeken a gyár apraja-nagyja, melóstól igazgatóig teli torokból szurkolt.
Érdekesség, hogy a Tungsram területén működött az ország első, fedett teniszpályája is, ám ezt csak a vezetőség használta.
A megkerülhetetlen Aschner Lipót: Izgalmas epizódja történetüknek a II. világháború utáni rendeződés. A gyárból a szovjetek mintegy 700 vagonnyi felszerelést szállítottak el, ám az igazi nagyágyúhoz nem férhettek. Ez volt Aschner Lipót, aki 1892-ben került a vállalathoz, majd a ranglétrát végigjárva lett a Tungsram megkerülhetetlen vezérigazgatója (és az UTE bőkezű mecénása, elnöke is). Aschnert a Gestapo 1944 márciusában hurcolta Mauthausenbe, ahonnan a Tungsram 100 ezer frankos váltságdíjjal szabadította ki, ezt követően pedig Svájcba került. A nagy formátumú üzletember végül 1947-ben, már szovjet garanciával tért vissza a Tungsramhoz, kapcsolatai ugyanis nélkülözhetetlenek voltak a cégóriás számára, mivel ő volt a GE-t és az Osramot is tömörítő világkartell elnöke. Bár folyamatosan igyekeztek mellőzni, 1952-ben bekövetkezett haláláig megmaradt tungsramosnak.
A telepen ma fütyül a szél az üres épületek között. A hatalmas hutát, ahol egykor ezerszám készültek az izzók üvegrészei, már darabokra szedték, azonban az a próbálkozás, hogy a Tungsram vertikális farmokhoz gyártson világítást, eredményt hozott. Az ezzel foglalkozó cég állítólag ma is itt működik, bár nem jogutódjai a nagy múltú vállalatnak, és hamarosan költözniük kell. Egyszóval köztes állapotban van most a terület, ezért is volt hiánypótló a pénteki esemény, ahol abba is bepillantást nyerhettünk, hogy mit tanulhatunk egy gyártól, ami ugyan letérdelt, egykor mégis a világ élvonalába tartozott.
Innováció, tudás, nemzetközi kapcsolatok: 120 év Tungsram
Tudás: A Tungsram egykor óriási összegeket fordított kutatás-fejlesztésre. 1923-ban például ők alapították az első, Edison példája nyomán kialakított kutatólabort. Több világhírű találmány is dicséri tudásukat, például izzólámpákhoz kapcsolódó szabadalmak. A 30-as években a világon negyedikként kísérleteztek sikeresen televíziós képátvitellel. Itt dolgozott Bay Zoltán fizikus, aki a gyár egyik épületének tetején állította fel berendezéseit, amelyekkel Európában először sikerült radarvisszhangot észlelnie a Holdról. A gyárban a 30-as évektől a II. világháborúig még Nobel-díjas fizikusok, kémikusok látogatása is előfordult, de
rövid ideig itt dolgozott Gábor Dénes is.
Nemzetközi beágyazottság: Az, hogy lépést tartson egy cég a technológia fejlődésével, elképzelhetetlen nemzetközi beágyazottság nélkül. Ám az ezzel összefüggésben keletkező széles körű kapcsolatrendszert a gyár az üzleti életben is igyekezett kihasználni. A kutatások iránya helyesen szabta meg a fejlődés útját, így a Tungsram olyan cégekkel konkurált a nemzetközi színtéren, mint a Philips; a General Electrickel való együttműködése szinte egyidős volt magával a Tungsrammal. 1989-ben pedig a II. világháború óta a legnagyobb külföldi vásárlás volt, amikor a GE felvásárolta a már korábban részvénytársasággá alakult Tungsram 50 százalékát plusz egy részvényt. 2018-ban hátráltak ki a magyar cég mögül.
Innovációs képesség: Távíróval kezdték, aztán amikor annak leáldozott, az izzó lett a sikertermék, végül pedig vertikális kertek fénytechnikájával próbálkoztak. A cég nagyon sokáig jól ment elébe a változásoknak, rugalmasan kezelte ezeket.
A nagy múltú vállalat fölött eljárt az idő, ám hiába térdelt le a cég, öröksége beépült Újpest DNS-ébe, a legfontosabb, amit ránk hagytak, éppen a városrészért végzett munka, a nekik köszönhető munkáslakások, humán erőforrás, a sport- és szabadidős létesítmények. Ezért is reméljük, hogy a telep hasznosítására a jövőben olyan végleges terv születik majd, amely méltó módon összefoglalja és folytatja ezt a sokrétű hagyományt, a környék szolgálatát.
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
