Körtvélyespuszta temetője
Az erdei temetők jellemzően apró falvak utolsó hírmondói, ezek közül több is található hazánkban. Körtvélyespuszta egykor a Vértesben feküdt, egy 1875-ös összeírás szerint 85-en éltek itt, 2001-ben pedig már csak mindössze három lakosa volt. Az egészen kicsi házcsoport hivatalosan Tatabánya külterületének számított, és a tatai szénmedencében dolgozó bányászok éltek itt. Az évtizedek óta nem használt temetőben ma tizenöt egykori körtvélyesi lakos sírja található, ezek feliratai vegyesen német és magyar nyelvűek, a vidéken nagy számban éltek ugyanis svábok. A II. világháború alatt hét, a környéken dúló harcokban elesett katonát is itt helyeztek végső nyugalomra.
A temető Szárliget felől könnyen megközelíthető, közvetlenül az Országos Kéktúra vonala mellett fekszik, a sziklás, vadregényes Mária-szakadék nyugati bejáratánál. A település lakóházai nagyrészt elpusztultak, a 30-as években épült, Szűz Mária tiszteletére felszentelt kápolna szintén nagyon rossz állapotba került, 1990-re már csak falmaradványai álltak. A közelmúltban viszont egy magánszemély felújíttatta, mellette padok és asztalok csábítják pihenésre a túrázókat.
Pusztamarót temetője
A Gerecse turistaösvényeit járva szintén utunkba kerülhet olyan elhagyatott település helye, ahol már csak a temető jelzi, hogy itt valamikor emberek éltek. Ezek közé tartozik Pusztamarót, amely – Körtvélyespusztához hasonlóan – szintén az Országos Kéktúra vonalán található, sőt annak igazolóhelye (a pecsét közvetlenül a temető melletti tájékoztató táblán található).
Pusztamarót történelmi emlékhely, a mohácsi csatavesztés utáni események egyik tragikus történése kapcsolódik hozzá. Az ütközet elvesztése után a magyar katonaság ide vonult vissza, és egy hadászati szempontból arra alkalmas völgyben szekérvárral sáncolták el magukat. A környék lakossága szintén itt keresett menedéket. A törökök három napig ostromolták az erődítményt, elfoglalása után 20-25 ezer embert mészároltak le. A helyszínen ma Kovács György szobrászművész emlékműve áll, de Dobozi György és felségének házastársi szeretetet dicsőítő legendája szintén a tragédia emlékét őrzi.
Pusztamarót település már a mohácsi csata idején is létezett, de a török korban elnéptelenedett, majd hegyi pusztaként éledt újra. Lakói nagyrészt svábok voltak, őket a II. világháború után kitelepítették, házaikat bányászok foglalták el. Pusztamarót a 70-es évekre gyakorlatilag elnéptelenedett, ma már csak a temető őrzi a falu emlékét.
A kitörés áldozatai a budai hegyekben
A budai hegyekről a legtöbb fővárosinak a vidám hétvégi kirándulások juthatnak eszébe. Ezeket az erdőket járva kevesen gondolnak arra, hogy időnként tömegsírok felett lépdelnek. Filozofikus kérdés, hogy jó-e ez a „nem tudás”, vagy rossz, viszont az tény, hogy a leginkább kitörés néven ismert katonai akcióban nagyjából húszezer német és magyar katona vesztette életét, jelentős részüket a Budai-hegységben, a Zsámbéki-medencében és a Pilisben temették el.
1945 februárjára már csak a budai Vár volt német kézen, a magyar főváros többi része szovjet megszállás alá került. A hadvezetés február 11-én kísérletet tett arra, hogy kitörjenek az ostromgyűrűből, de a katonai akció teljes kudarcba fulladt. A negyvenezer részt vevő katonából nagyjából 700 érte el a Szomor térségében állomásozó német csapatokat, a többiek fele meghalt, a másik fele pedig fogságba esett.
Ungváry Krisztián kutatása szerint a 20 ezer halottból eddig 634 személy csontjait találták meg, és ezek felét sikerült azonosítani. A többiek ismeretlen helyen vagy a háború utáni években az exhumáltak számára köztemetőkben kialakított tömegsírokban nyugszanak. Voltak olyanok, akiket kisebb, jelzett sírokban temettek el a budai hegyekben. Túraútvonalakon járva sok helyen találkozhatunk az „ismeretlen katona” sírjával, többek között a Kis-Hárs-hegy alatt, a Nyéki-hegynél, a Virágos-nyereg után vagy a Határ-nyeregnél.
Az agostyáni Emlékerdő
A Tata melletti Agostyánhoz tartozó erdei temető jelenleg is használatban van, bárki számára adott a lehetőség itt helyezni örök nyugalomra valamelyik szerettének földi maradványait. A „kegyeleti erdőnek” nevezett területen az elhunyt hamvait egy lebomló urnába helyezik és a kiválasztott fa gyökérzónájában hantolják el. A szertartás részeként az emlékfán az elhunytról egy emléklapot helyeznek el, melyen a név, a születési és az elhalálozási dátum szerepel. Az Emlékerdő honlapjáról megtudhatjuk, hogy az urnából humusz képződik, és a hamvakkal együtt egy-három év alatt felszívódik az erdő földjében.
Az agostyáni alternatív temetkezési helyet nemcsak az anyafölddel való egyesülés gondolata hozta létre, hanem a környezettudatosság is, hiszen a számunkra leginkább megszokott temetkezés – akármennyire nem kegyeletteljes kimondani – jelentős környezeti terheléssel jár. Ez a gondolat az Emlékerdőnek helyet biztosító Duna–Ipoly Nemzeti Park közleményéből is visszaköszön.
Az Emlékerdő program alapvető koncepciójával egyetértünk, a kegyeleti emlékezés összekötése a természetbe való visszatérés gondolatával segítheti a társadalmi környezettudatosság erősítését, a természet világával szembeni elidegenedés csökkentését.
Az Emlékerdőnek, eltérően a temetőktől, nincs nyitvatartási ideje, bármikor szabadon látogatható.
Az „Emberevő cigányok vesztőhelye” a Börzsönyben
Az „Emberevő cigányok vesztőhelye” a Börzsöny északnyugati részén, Kemence és Perőcsény között található. A 18. századi kivégzés helyét emlékoszlop jelöli, amely mementója egy megrázó történetnek:
a tizenöt ember halálában döntő szerepet játszottak az előítéletek.
A történet 1782-ben kezdődött, amikor letartóztattak néhány cigány embert, akik a ma Szlovákiához tartozó Viszokán és Felsőalmáson követtek el kisebb lopásokat. A kihallgatások során a letartóztatottak elkezdtek egyre több és súlyosabb bűncselekményt „beismerni”, köztük olyan gyilkosságokat is, melyek ügyében nem folyt nyomozás, és holttest sem került elő soha. A hatóságok tudni akarták, hogy hova tűntek az állítólagos áldozatok maradványai, amikor az egyik vádlott azt mondta, hogy megették őket. Bizonyíték az elkövetett emberölésekre a vádlottak beismerő vallomáson kívül nem volt, ezeket viszont kínvallatás hatására tették meg.
Az ügyben végül negyven főt végeztek ki több helyszínen, köztük tizenöt embert Kemence határában. Ezután jutott el az eseménysorozat híre az uralkodóhoz, II. Józsefhez, aki azonnal felülvizsgálatot rendelt el. A további több mint száz vádlott valószínűleg így menekült meg a kivégzéstől. A Kemencéhez közeli Nyúzóvölgy elnevezése szintén kapcsolódik a perhez, állítólag itt ették meg az elkövetők az áldozatokat, míg egy másik elmondás szerint a halálraítéltek közül itt nyúztak meg többeket. Egyik közszájon forgó történet sem igaz, hiszen a helyet már 1520-ban is így nevezték. Az esetről Puskás Péter helytörténet-kutató és Végh József helytörténész írt könyvet Előítélet és vérpad címmel.
Források:
- Az Emlékerdő honlapja, emlekerdo.hu
- Ungváry Krisztián: A kitörés alulnézetből, Index.hu
- Walczer Patrik: Felújították a pusztamaróti öreg temető kerítését, kemma.hu
- Pusztamarót történelmi emlékhely, orszagjaro.hu
- Ismeri a Vértes látnivalóit? – Körtvélyesi erdei temető, vertesinfo.hu
- Körtvélyespuszta (Tatabánya), Körtvélyesi kápolna, kapolnak.hu
- Emberevő cigányok vesztőhelye, turistamagazin.hu
- Bihari Dániel: Tömeghisztéria vezetett 41 ember kivégzéséhez Hont vármegyében, 24.hu
- Mezey Barna: Emberevő cigányok, rubicon.hu
(Borítókép: Az agostyáni Emlékerdő télen. Fotó: Emlékerdő - Facebook)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
