10 megbízható hely, ha az egész családdal indulunk éttermezni

Nemcsak a város, de az ország leghíresebb étterme a Gundel, melynek története 1894 óta íródik. Szokás könnyelműen dobálózni egyes vendéglátóhelyek reputációjával, hogy már-már intézményként kezelik őket, de az bizonyos, hogy a Gundel az. A nagybetűs, a megkerülhetetlen étterem, ahová egyszer mindenkinek el kell jutnia. Szüleinknek és nagyszüleinknek hallomásból és személyesen tapasztalva is sok az emléke, ideje közösen újraélni a legendát, hogy minden generáció találkozzon ezzel a patinás hellyel.

Rögtön itt is van a szép emlékű vasárnapi ebédajánlatuk, ami egy nagyvonalú, igazi klasszikus menü, professzionális kivitelezésben, békebeli ízekkel. Szép tisztelgés ez a hagyományok előtt, és remek alkalom lehet arra, hogy együtt fogyasszunk el egy tanyasi húslevest, egy rántott csirkét, nosztalgikus ízvilágú, de modernebb vasárnapi süteményeket. Persze az à la carte ebédek is adottak, mi a „nemzeti 11”-ből válogatnánk, ami az eredeti Gundel-receptúrák újrahúzásával készül, jól átgondoltan, a mai kor emberének elkészítve, palóc levessel, bakonyi bélszínnel. A gyerekekre is kiemelten figyelnek: ha a legapróbb családtag paradicsomos tésztát kíván sajttal, az sem lehetetlen a Gundelben.

A Budai Várnegyed hangulata önmagáért beszél, itt sétálni, nézelődni, új zugokat és színes kapukat felfedezni mindig kedves a szívnek. Természetes, hogy ebédelni, vacsorázni is szívesen érkezünk ide, pláne ha tudjuk, hogy merre vezessen az út, ha kikerülnénk a tobzódó turistákat. A 21 Magyar Vendéglő biztos pontként várja azokat a családokat, vendégeket, akik inkább az ismerős ízek terepén érzik biztonságban magukat, mégis vágynak valami maira, ami kilép a csárdajellegből. A Fortuna utca 21-es szám pont kapóra jött, mivel a 21 a századunkra is utal. 

Kínálatuk felvonultatja a halászlét, a tokajis kacsamájpástétomot, a hortobágyit, a borjúbécsit, a sült nudlival tálalt, ropogós kacsacombot, de kijevit is sütnek, amihez mi szívesen eszünk céklasalátát is. Mondjuk a nagypapák favoritját is: a 21-ben van szalontüdő is, amit parajos maceszgombóccal körítenek. A család fiatalabb tagjai pedig akár elveszhetnek a táblás ajánlatokban is, amikben a csapat hónapról hónapra megmutatja, hogy miről szól a modern magyar bisztrókonyha. 

Szeretünk Fülepi Kálmán „Kamihoz” vendégségbe érkezni, a IV. kerület szélére. A sokat látott és tapasztalt séf 2019 óta viszi saját vendéglőjét, aminek sajátos stílusát semmivel sem lehet összetéveszteni. Adott a teljesen hétköznapi, barátságos környezet, az étlap elolvasása során pedig kiderül, hogy a „kis kockás” jellegen bőven túl fogunk futni. Olyan elemekkel és ízélményekkel, nemzetközi konyhaművészetekből becsempészett csínyekkel, amikre a legtöbbünk elismerően tekint. Pláne ha már a kóstoláson is túl vagyunk. 

Itt meglehet, hogy a csigatésztás-kacsazúzás húslevesbe konyak kerül, hogy a harcsapaprikáshoz sztrapacska a köret, hogy a vadas nyúlból készül, a hozzá tálalt tésztaköret pedig a csalántól friss és extra, hogy a tatár marokkói felhangot kap. Még sosem tapasztaltuk náluk, hogy „fáradt” lett volna a kínálat, tényleg lételemük a kísérletezés, az egyszeri vagy a törzsvendég elbűvölése. 

A jó bornak nem kell cégér – mondják. Ez így van a Mosonyi utca Rosenstein Vendéglőjével is. Egyszerűen annyira alap, annyira klasszikus, hogy valószínűleg minden hasát kedvelő fővárosi ismeri, és ha még nem járt is náluk, hallott a családi hagyományról, és minimum meséltek neki az itteni sóletről, a csütörtöki pacalozásokról, hogy mennyire szuper náluk a maceszgombóc, és hogy Tibi bácsi hitvallása szerint „minden kóser, ami jó”. 

Étlapjuk nem a ma megszokott 10-12 tételes választékról szól, hanem különböző korszakok, égtájak, alapanyagok bemutatásáról, a nagy vendéglős kedvencek felelevenítéséről. Még az is lehet, hogy a mellettünk lévő asztalnál egy magyar színművész vagy egy Oscar-díjas amerikai rendező vacsorázik: a Rosenstein örök és minden alkalomra kapóra jön!

Magyar kistermelők zamatos és sokszor teljesen bioalapanyagaiból főznek a Dohány utcai TATI-ban, ami még fiatal, de annál fejlődőképesebb és sok lehetőséget rejtő étterem. A farm-to-table koncepció ugyan a jelen vívmányának tűnik, valójában inkább egy visszatérés a természetesebbhez, jócskán lerövidített ellátási lánccal és teljesen a szezonalitásra támaszkodva. A TATI ezt az irányt követi, és annak ellenére, hogy maga a belső tér nagyon is trendi, az ízeket igyekeznek forradalmi formában, de háziasra venni. Miért is szimpatikus ez a kettősség? Az egész családnak kedvezhet, hiszen hiába a modern, fine bistrós tálalás (ez a fiatalabbaknak lehet hívogató), az otthonos ízek dominálnak (meggyőzik a család korosabb tagjait, hogy 2023-ra hangolva is örök érvényűek az ismerős ízek). A háztáji, kapirgálós csirke minősége például közel sem csak a hús feszességében és rostjaiban jelentkezik: mennyei lehet a rántott és a paprikás csirke is egy ilyen alapanyaggal.

Elindult az ebédajánlatuk, ami egész héten elérhető. Itt a ház kedvenceit találjuk, a gulyástól a magyaros ízelítőtálon és a snidlinges tejföllel tálalt burgonyatócsnin át a Tati-féle somlói galuskáig. Ezek az ebédek a ráérős fajtát képviselik, nem fognak sürgetni. Adjuk meg a módját a lassú, odafigyelős étkezéseknek! Amennyiben vacsorára érkeznénk, akkor családi tálakkal is szolgálnak, ami annyit jelent, hogy minimum 4 személy esetén számos klasszikusuk rendelhető, közös szedésre tervezve.

A Liszt Ferenc tér Menzája idén 20 éves! Nagyon reméljük, hogy ez az a hely, ami mellé sosem kell kiírunk az adatbázisunkban a „bezárt” címkét. 2003 óta stabil pontja a budapesti vendéglátásnak, és sem a pandémia, sem a felújítás, sem a forgalomterelés nem törte meg, ami óriási eredmény és magáért beszél. A benti retró dizájnt lehet szeretni és barátságosnak ítélni, de hallani olyan törzsvendégekről is, akik egyáltalán nem foglalkoznak a környezettel, csak a minden esetben ugyanolyan klassz ételekkel és a profi vendéglátással. 

Menzázni tényleg életérzés lett, ezt a műfajt érdemes megmutatni a nagyszülőknek, a szülőknek is, biztos, hogy hamar elfogadják és megszeretik majd. Ugyanúgy kedvenc itt a hagymás rostélyos, mint a házi tésztáik, a burgerek vagy éppen a fantáziadús vegán ajánlatok. Ha van a családban növényi étrendet követő szerettünk, nála pluszban bevágódhatunk, miközben a nagypapa a vörösboros marhapörköltöt rendeli majd. 

Tízéves a Macesz a Dob utca sarkán, Tasnádi Ákos séffel a pici, de annál praktikusabban berendezett konyhájával és a szerethető, ízletes fogásaival. A hangulata nagypolgári, szeretjük a berendezésen legeltetni a szemünket. Ahogy az is kellemes, amikor a forgalmas Dob vagy Kazinczy utcára lesünk ki. De maradjunk az asztalunknál, mert megéri a fehér abroszok fölé figyelni!

Az a jó ebben a bisztróban, hogy éppen csak annyi az innováció, ami nem borítja meg a házias jelleget. Nyilván a legmodernebb konyhatechnológiákra támaszkodnak, és zsidó konyha mivoltából fakadóan néhány kortárs izraeli inspirációt is hoznak, de két lábbal állnak a földön, a vendégek igényeire koncentrálnak, itt nincs öncélúság és túlzásba vitt ívek! Tetszeni fog az egész családnak. A kacsaerőleves maceszgombóccal kihagyhatatlan, és az is példás, ahogy a libával és a bárányhússal bánnak. 

A csömöri CIAO hétköznapokon is pörög, de a hétvégi asztalfoglalások és a családi ebédek/vacsorák mutatják meg az igazi arcát. Fatüzelésű kemencében sülnek a pizzák, abban pedig megegyezhetünk, hogy ez az étel az egyik legdemokratikusabb dolog a gasztronómiában. Ha adott a jó alap, akkor mindenki azt a fajtát rendeli, ami a leginkább közel áll hozzá, a pillanatnyi hangulatához vagy az étrendjéhez. Tehát a családos pizzázásnak is abszolút megvan a létjogosultsága. Ha pedig így, akkor tegyük ezt egy végtelenül barátságos helyen!

Természetesen a pizzán felül egyéb olasz kedvencek, pasták, halak, szuper desszertek is a CIAO menüjén várakoznak. Kellemesebb időben a nagy teraszukon is folytatódhatnak a lakomák, ráadásul biztos, hogy ha egyszer már jártunk náluk, meg fognak ismerni, és úgy köszöntenek majd, mint egy régi vágású helyen. 

Egy igazi, lokálpatriótákra szabott kisvendéglő, ami már 30 éve dacol a divathullámokkal, és csak a vendégek igényeit és ízlését tartja szem előtt. Elvégre erről szólna a vendégül látás, igaz? Ehhez nagyon értenek a Villányi úton, konyhájukat olyan kolléga is erősíti, aki már 25 éve a Kisvigadóban főz. Sallangmentes helyről van szó, ahova akár a külföldi rokont is szívesen elvinnénk, hogy kapjon egy képet arról, milyen is volt Budapest a múltban, milyen érzés egy ilyen időutazás. 

A Kisvigadó fogásai között megtaláljuk a húslevest májgombóccal, a rántott gombafejeket, a tisztességes pörköltöket, de egy jó sztrapacskára, tojásos nokedlire, cigánypecsenyére, brassóira is rákívánhatunk – teljesülni fog a kívánságunk. Mindezt pedig a belvárosi árszabáshoz képest jóval pénztárcabarátabb módon fogyaszthatjuk el. 

Kedves meglepetés volt nekünk a Dunacorso tavaly nyáron, és azóta is tartjuk, hogy családi ebédekre/vacsorákra abszolút ideális lehet ez az étterem, aminek történetét és étlapját már 50 éve egy család írja. A korzón található Thonet-ház földszintjén találjuk, és ugyan odabent is kellemes a hangulat, mégis a tavaszi-nyári szezonban él a leginkább, amikor Pádár Lajos prímás vagy a Hot Jazz Band élő zenéje festi alá a dunai naplementéket és a kellemes ízeket. Ritka ma már az ilyen színvonalú vendéglős zenei kíséret!

Náluk a mai napig rendelhetünk rántott borjúlábat, amiért a nagyszülők, a szülők biztosan lelkesednek majd, a sült, ropogós kacsacombhoz káposztás nudli dukál, de akár fish and chipset is fogyaszthatunk a Dunacorsóban. Egy biztos: a klasszikusaikat sosem szednék le a menüről, hiszen biztos pontot jelentenek a vendégeknek. Ugyan tetten érhető a modernizálás is (például a tálalásban vagy a koktélválasztékban), mindenki számára érthető és befogadható marad a kínálat. Ez egy jó hely, ne ijesszen meg senkit a lokáció vagy a turisták, abszolút családias az egész.