Vérhalom, Törökvész, Ördög-orom, Nyárs utca. A főváros bővelkedik az ijesztő helynevekben, sokszor pedig az ezekhez kapcsolható történet, karóbahúzás, háborús ostrom, vagy éppen gonosz lények feltűnése sem barátságosabb. Bátor emberek a budapestiek, hogy nap nap után kimerészkednek egy ilyen városba.

1. Ördög-orom (XII. kerület)

Budapest egyik legszebb kirándulóhelye, amit busszal sem különösebben nehéz megközelíteni, ráadásul természetvédelmi értéke is jelentős, szikláinak belsejében pedig a II. világháború alatt alakítottak ki járatrendszert. Bár igazán barátságos hely, a néphit ehhez is, mint minden sziklás területhez, szívesen kapcsolja az ördög jelenlétét. Az elnevezés a helyi német ajkú lakosságtól ered, és félelmetes legenda is kapcsolódik hozzá, amelynek az Ördög-szószéknek nevezett szikla az egyik fő helyszíne. A hagyomány szerint innen prédikált minden este egy pap, akit a környéken élő pásztorok, földművesek szívesen hallgattak. Egészen addig, míg a vallásban járatosabb hallgatók furcsának nem találták az érveléseit. Ők keresték meg a közeli barlangban élő remetét, aki felszólította a prédikátort, hogy mutassa meg valódi alakját.

„E szavakra láng csapott ki a prédikátor ruháiból, füst és gőz keletkezett, amely, mikor eloszlott, a prédikátor nem volt többé látható – eltűnt.″

A remete pedig bizonyságot nyert: a prédikátor egy gonosz lélek lehetett. 

2. Ördög-árok

Nagykovácsinál ered, áthalad Remeteszőlősön, a Remete-szurdokon, Hűvösvölgyön, Pasaréten, a Városmajoron, a Vérmezőn, a Tabánon, majd a Dunába ömlik, ám budapesti útjából nem sokat látunk, hiszen az árkot, amelybe csak időszakonként érkezik nagyobb mennyiségű víz, a fővárosi szakasz legnagyobb részén befedték. Az Ördög-árkot többféle névvel is illették korábban, volt Paulus-patak és Kovácsi-patak is, most használt neve a később elterjedt német Teufelsgraben tükörfordítása, és nem véletlenül ennyire fenyegető. A város fokozatos növekedésével egyre több szennyvizet engedtek a patakba, ami aztán tisztítatlanul, fedetlen mederben jutott a boszorkányos legendákról híres Gellért-hegy közelében a Dunába, miközben végigbűzölgött Budán. A legnagyobb baj viszont nem a szaga volt, hanem az, hogy esőzések idején iszonyúan felduzzadt, amivel veszélyeztette  a Gellért-hegy és a Vár közötti völgyet, a helyzet pedig egyre nehezebbé vált, mikor a Tabán beépült. Világossá vált, hogy rendezni kell a patak sorsát, megkezdődtek a beboltozásával kapcsolatos munkálatok. 1875-ben azonban óriási felhőszakadás következtében az Ördög-árok kitört a medréből, a víz több helyen beszaggatta a már megépült boltozatot, és szörnyű károkat okozott, több mint százan vesztették életüket az áradásban.

3. Vérhalom tér (II. kerület)

A békés hangulatú terecskét a Vérhalom városrészben találjuk, ami a dűlőkeresztelő alkalmával kapott új nevet. De vajon miért ennyire vészterheset? A területhez többféle hagyomány fűződik, állítólag itt temették el Hédervári Kont Istvánt, akit a Luxemburgi Zsigmond ellen szőtt összeesküvés miatt végeztek ki. Egy másik hagyomány szerint Hunyadi Lászlót földelték el itt, mielőtt Gyulafehérvárra szállították testét, és olyan legenda is van, amely szerint Martinovics Ignácékat temették el itt kivégzésük után. Erről a történetről azonban bebizonyosodott, hogy nem igaz, hiszen az összeesküvők földi maradványait a Kútvölgyi út környékén találták meg. Akárhogy is, az 1847-es dűlőkeresztelő hazafias hangulatában nem lehetett véletlen, hogy a tér olyanok nyughelyéről kapta nevét, akik idegen királyok hatalmával dacoltak. 

4. Törökvész út (II. kerület)

A főváros legkellemesebb részei a török időkben úgy festhettek, mint egy hatalmas harctér. Miután a törökök 1541-ben csellel bevették Budát, több mint 100 éves uralmuk alatt ötször próbálták meg keresztény seregek visszavívni a várost. Ez csak 1686-ban sikerült, a Törökvész út pedig, az azonos nevű városrésszel együtt, annak emlékét őrzi, hogy az ostromlók sikerrel kaszabolták le a Várban harcoló török sereg segítségére érkezett janicsárokat és szpáhikat. Az elnevezés szintén a dűlőkeresztelő alkalmával született. 

5. Nyárs utca (I. kerület)

Vesztőhelyeket bemutató cikkünkben is szót ejtettünk már a Nyárs utcáról, amely látszólag semmivel sem lóg ki a Naphegy békés hangulatából. Ebben a békében azonban ne legyünk olyan biztosak, hiszen nem véletlenül volt korábban Nyárshegy a neve, hanem az itt tartott karóba húzások miatt. Itt végezték ki például Conrad Fink hadnagyot, aki Buda visszavívásakor (1686-ban) kémkedett a székesfehérvári pasának. A katona az utolsó pillanatig tagadta tettét, de azt is, hogy társai lettek volna, futárát azonban elfogták, és bebizonyították a bűnösségét. Fink hadnagyot végül felnégyelésre, Benio Schako futárt pedig karóba húzásra ítélték. 

6. Vérmező (I. kerület)

Ma már labdáért futkosó kutyák ugatásától, gyerekektől és sportolóktól hangos a Vérmező, ez azonban nem volt mindig így. A terület korábban a „glacishoz″, a Vár katonai védőövezetéhez tartozott, hivatalos neve Generális-rét volt, békeidőben pedig kaszálónak használták. 1795. május 20-án itt végezték ki a magyar jakobinusokat, Martinovics Ignácot, Sigray Jakabot, Hajnóczy Józsefet, Szentmarjay Ferencet és Laczkovics Jánost, majd néhány héttel később társaikat, Őz Pált és Szolártsik Sándort.  

7. Vértanúk tere (V. kerület)

A Szabadság tér környékén állt egykor a rettegett Újépület, ide zárták a szabadságharc bukását követően a magyar hazafiakat, akik közül többeket is az épület falánál végeztek ki. A Vértanúk tere azonban nem róluk kapta a nevét, hanem az „1918–19. évi nemzeti vértanúkról″ 1936-ban, akiknek emlékművet is állítottak. 1945-ben aztán a Ságvári Endre nevet kapta, majd 1990-től újra Vértanúk tere néven szerepel,  immár az 1956-os áldozatok emlékére. A név tehát nem, csak a megidézett mártírok személye változott.

8. Feneketlen-tó (XI. kerület)

A név többek szerint vicces, hiszen milyen dolog az, hogy valaminek hiányzik a feneke. Ha azonban a feneketlen mélység kifejezésre gondolunk, egyből arcunkra fagy a mosoly. A Feneketlen-tó története ráadásul eléggé ijesztő, hiszen valamikor egy agyagbánya működött a helyén, ahol egy szép napon feltört a víz, a munkások pedig a hagyomány szerint gépeket, eszközöket hátrahagyva menekültek a gödörből, állítólag még ma is érzékelhetők az emberi tevékenység nyomai a helyenként 3-4 méter mély vízben.

9. Szopláki-ördöglyuk (Pilis-hegység)

Bár a neve nem hangzik túl biztatóan, festői szépségű túraútvonalak vezetnek a Pilisszentkereszt közelében található Szopláki-ördöglyukhoz, amelynek közvetlen környezete is elég barátságos. Az ördöglyuk maga viszont egy hatalmas, sötét üreg, amelyből olykor denevérek rajzanak elő. Megijedni persze nem kell, ha segítségül hívjuk a tudományt, hamar kiderül, hogy csupán egy víznyelő típusú barlangról van szó, ahol 111 méteres mélységbe ereszkedhetünk alá, éppen ezért fontos lakó- és telelőhely a denevérek számára, amik valójában, sok hozzájuk fűződő gonosz hiedelemmel ellentétben, nagyon hasznos, védett állatok.  

Források: 

(Borítókép: Szabó Gábor - We Love Budapest)

Címkék