Cukiság. A szó és a rózsaszín alapra festett, minden tekintetben túlcsorduló kép, ami megjelenik a lelki szemeink előtt, amikor meghalljuk, megosztja az embereket. Van, aki tudni sem akar róla, mások viszont sportot űznek a cukisággal való barátkozásból, és kimondottan keresik az efféle jelenségeket, embereket, bármit. Cukiságfronton e két szélsőséges típusból van a legtöbb, és mi inkább az utóbbiakhoz húzunk. Kedveljük a cukiságot, ezért Budapestet is tudjuk rózsaszín szemüvegen keresztül szemlélni. Mutatunk 6 példát a kedvenceink közül.
Színes házikók a Cserei közben
Nem tudjuk, ki hogy van vele, de mi kimondottan bírjuk a terepasztalérzést, amikor az embernek olyan benyomása támad egy településen vagy egy városrészben járva, mintha nagyra nőtt gyerekjátékházak között sétálna. Zuglóban a Cserei köz éppen ilyen. Mindössze egy rövid zsákutcáról és pár házról van szó, a zajos Hungária körút árnyékában. Egykor (a két világháború között) angol mintájú sorházakat terveztek ide, aztán sok minden közbeszólt, elsősorban a pénzhiány, valamint a II. világháború. Végül mindössze néhány egymás mellett álló ház készült el, mindegyik más forma, más szín, más hatás, együtt viszont tényleg olyanok, mintha cuki házacskák lennének egy terepasztalon. Kimondottan jólesik besétálni az ölelésükbe, ráadásul fotón is jól mutatnak.
Csíkház a Duna partján
A Várkert rakparton, a 16-os szám álló épület Budapest legkeskenyebb háza: a rakpartról nézve mindössze 6 méter 20 centi széles, a másik oldaláról, a Döbrentei utca felől pedig még ennyi sincs. De nemcsak a keskenysége kapja el az arra sétáló tekintetét, akadnak itt egyéb izgalmak is: például a téglahomlokzat és a csúcsíves ablakok. Mintha két átlagos lakóépület közé benyomtak és bepréseltek volna egy varázslókastélyt. Az 1960 óta védett épületet 1897-ben Weinréb Fülöp és Spiegel Frigyes tervei alapján építették fel, nevét pedig az építtető méterárukereskedő-családról kapta: Mandl-ház.
Hüvelyk Matyi a Városmajorban
A csöpp kis emberke, Hüvelyk Matyi vérbeli mesehős. Ráadásul az alakjáról formázott szobor története is kalandos. Az 1920-as években született meg az a városvezetői terv, melynek keretében több játszótérre rendeltek mesefigurás díszkutat. A kor elismert szobrásza volt Telcs Ede, akinek volt egy több kiállításon is díjazott Hüvelyk Matyi-plasztikája, így felkérték a művészt, hogy tervezze újra, de egy kúttal együtt. Az 1932-ben a városmajori játszótéren felállított Hüvelyk Matyi egy nyolcszögű oszlopra került, ami egy kerek medence közepén állt. Az építmény a II. világháborúban megsérült, így elszállították megjavítani, amikor pedig ez 1954-re megtörtént, akkor már nem itt, hanem a Vidámpark bejárata előtt állították fel. A Városmajorba az 1980-as évek elején került vissza, ám rövid időn belül fémtolvajok ellopták. Az eredeti bronzszobor gipszmásolata végül 2007-ben került vissza a parkba, és jelenleg a Városmajori Szabadtéri Színpad bejáratától nem messze, fák között megbújva találjuk a kis hőst.
A romantikus Tóth Árpád sétány
Ha valami vaskosan benne van a cukiságtartományban, az a romantika. Budapestnek pedig nincs romantikusabb helyszíne, mint a budai Várnegyedben a Tóth Árpád sétány. Nyilván tavasszal a legbombasztikusabb, amikor virágoznak a fák, de valójában minden évszakban tökéletes. Egyedül, társsal, barátokkal vagy kutya baráttal, vidám vagy borús gondolatokkal kísérve, a sétány bármire megnyugvást hoz, ráadásul bármilyen időben.
A Károlyi-kert nyuszija
A budapesti kertek cukisági versenyét simán megnyerő Károlyi-kert egyébként is magas ázsióját növelte az, amikor a 90-es évek legvégén egy bokor aljában találtak egy belga óriásnyúl kölyköt, akit később Károlynak neveztek el. Károly aztán, hála a kertészeknek, ott éldegélt hét éven át egy kényelmes ketrecben, időnként pedig kiengedték legelészni is a kertbe járó gyerekek legnagyobb örömére. Károly aztán 2005-ben szenderült jobblétre. Később nagyon helyes nyusziszoborral pótolták őt, ami egy minidomb tetejére került. A bronz-Károly mellett azonban az élő nyulak sem tűntek el a parkból, de ők már nem egész évben, hanem csak jó időben, tavasszal és nyáron laknak a Károlyi-kert ma már nagyobb, emeletes ketrecében.
A sakkozók
Bár parkban sakkozó, sőt még pétanque-ozó bácsikat (és néniket is) látni erre-arra a városban, ami viszont tipikusan pesti dolog, az a Széchenyi fürdő sakkozói, valamint a Bambi Eszpresszó dominósai. Nézni ezt is, azt is lehet, persze csak módjával, beleszólni és kibickedni pedig egyenesen életveszélyes. Ha szaunázni vagy úszni megyünk a Széchenyibe, vagy kávézni a Bambiba, minimum egy pillantást mindkét helyen vessünk e legendákra, akik nélkül egyik hely sem lenne az, ami. Kopna a fényük, ráadásul a cukiságkategóriából is kiesnének.
(Borítókép: Kőrösi Tamás - We Love Budapest)
