1. Fiú hallal
Vita nélkül ki merem jelenteni: ez az egész főváros legzavarbaejtőbb szobra. Persze attól függ, hogy honnan tekintünk rá. De bizonyos szögből nem feltétlen azt látjuk, hogy a fiúcska küzd a kifogott méretes hallal.
Dabóczi Mihály 1964-ben felavatott szobra, ami a Feneketlen-tó partján, a Budai Parkszínpad felőli oldalon, a füves terület közepén áll, eredetileg az Ulászló utcában volt, ám 2012-ben áthelyezték ide. Van, aki szerint ez egy kedves, már-már bukolikus szobor, bár nem tudjuk, hogy a halon elkövetett erőszakban mi a kedves.
2. Szökőkút Óbudán
Ne kerteljünk! Az Óbudai Promenád felső szakaszán, Puskás Öcsi szobrától továbbhaladva az amfiteátrum romjai felé, négy darab gigantikus kőgolyó állja az utunkat. Időnként vizet is lövellnek ki magukból, merthogy egy szökőkútról van szó. És a látvány ilyenkor a legbizarrabb, mert egyébként a golyók nyugalmi állapotban is mellekre emlékeztetnek.
A 2013-ban a köztérre helyezett műalkotás tervezői, Kecskeméti Sándor és Karádi Gábor azonban másra gondoltak. Ezek ugyanis gigantikus szőlőszemek volnának, és lehet, hogy így van, de akivel csak beszéltünk, mindenkinek más (és ugyanaz) jutott az eszébe: óriási mellek.
3. Szitakötők a Vérmezőn
Kiss István 1979-es alkotása nekem tetszik, de nyilván az, hogy a szitakötőket mutáns méretben ábrázolja, az kimondottan különössé teszi a szobrot. Erősen horrorfilmes hangulatú, egyáltalán nem csodálkoznék, ha egy nap életre kelne valamelyik szitakötő a kettő közül, ha pedig mind a ketten felszállnának, az még ijesztőbb lenne.
4. Az aranyszarvas
Az ugró szarvas, ami a Pénzmúzeum kertjében található, valójában a mondabeli csodaszarvas, és azért aranyszínű, merthogy a megújulást, a bőség és a boldogság keresését szimbolizálja (vagyis a boldogságra is az aranyban és a gazdagságban találunk rá; oké). Őszintén szólva nehezen barátkozom meg vele, sokat járok arra, és állandóan a kivagyiság jut róla inkább az eszembe, a boldogság és a bőség helyett.
Ráadásul tartok tőle, hogy egyszer majd aláhull, és akkor valaki, aki éppen arra jár, nem lesz ettől boldog. De persze csak viccelek, tudom, a szobor jól ki van egyensúlyozva, profi munka, szó se róla, csak valahogy mindig azok a keleti oligarchák jutnak az eszembe, akik a sírjukra színarany szobrot állítanak, hogy még a túlvilágról is jelezzék, micsoda gazdag emberek – voltak egykor.
5. Életem gyöngye Újbudán
Kelemen Ilona alkotása viszonylag friss, 2021 januárjában avatták fel az ELTE Lágymányosi Campusának északi tömbje mellett, a Pázmány Péter sétányon. Szép és érzékeny darab, aminek bizarrságát az adja, hogy az utóbbi 10 évben újra divatba jött szellemes-kísértetes horrorfilmeket juttatja az eszembe. Mintha csak egy szereplő lenne valamelyik ilyesfajta moziból. De persze nem az.
A szobor egy nemes ügy jelképe, egészen pontosan a méhnyakrák elleni küzdelemé. Minden év januárjának harmadik hetében van az Európai Méhnyakrák Megelőzési Hét, amit itthon a Mályvavirág Alapítvány szervez. A drótszobrot is ők állíttatták. A lányalak egyébként egy mályvavirágot tart az egyik kezében (a másik a méhén pihen), ami az erős és kitartó nő szimbóluma.
6. Mackó bácsi felolvas
A XII. kerületben, a Németvölgyi úti általános iskola bejáratánál álló szobor, amit Lányi Dezső szobrász készített még 1932-ben (egy évvel később állították ki), végül is egy kedves alkotás. Olyan, mint egy békebeli mese, ártatlan és cuki, ám ha a mából nézzük, a látvány kaphat némi gellert.
7. Mackó úrfi és Róka koma
Maugsch Gyula szobrát 1936-ban állították ki a Lukács fürdő előtt, majd 1970-ben került át jelenlegi helyére, az I. kerületi Európa Ligetbe. Ránézésre olyan, mintha két duhajt ábrázolna, akik közül az egyik, a Róka koma túlságosan elázott, ezért a józanabb félnek, Mackó úrfinak haza kell cipelnie őt, mielőtt botrányt csinál.
Valójában az egykori, mára kissé elfelejtett mesekönyvszerző, Sebők Zsigmond (1861–1916) tiszteletére készült, az ő népszerű figurája volt Maczkó úr, a medve, akit egyes műveiben egy másik (ismertebb) néven is emlegetett a szerző: Dörmögő Dömötör.
