Bár a budapesti belső udvarok számtalan lehetőséget rejtenek magukban, akár az itt élő kisközösségek találkozóhelyei is lehetnek, legtöbbször mégis kietlen senki földjére hasonlítanak. Alábbi listánkban összegyűjtöttünk néhány helyszínt, ahol nem ez a helyzet, sőt rejtett érdekességekre is bukkanhatunk. Ahol a rejtett szépségek jó állapotban, szépen felújítva szolgálják az ott élők örömét, mindig egy összetartó közösséget is találunk.

Bort adó kút – Vitkovics Mihály utca 12.

Vitkovics Mihály utca 12. alatti belső kertnek csodás hangulata van, látszik, hogy szeretik és rendben tartják az itt lakók. A házban két izgalmas üzlet is működik. A Holló Műhelyben egy művészcsalád három generációjának alkotásait nézhetjük meg, de itt működik a Hereditas Antikvárium is csodás nyomatokkal, kéziratokkal, könyvekkel. A belső udvar legizgalmasabb dísze egy vörösmárvány falikút, amely leginkább arra szolgált, hogy a víz bevezetése előtt a házbeliek innen juthassanak hozzá a lajtos kocsival ide szállított vízhez, ám a legenda szerint nemcsak vizet, hanem akár bort is be lehetett kötni a csapba, erre pedig akadt is példa. 

Evangélikus templom – Rákóczi út 57/A

A Rákóczi út 57/A ajtaján átlépve különös látvány tárul a szemünk elé. Egy templom tűnik fel a belső udvaron. Az épület 1863-ban készült el, a hívek 1967-től vehették birtokba. Az épület helyén korábban szlovák iskola működött, amelynek leghíresebb tanulója 1832/1833-ban Petőfi Sándor volt. A templomot akkor zárták körbe végérvényesen a környező házak, amikor 1893–94-ben megépült a Luther-udvar, az evangélikus gyülekezet bérháza. Az ostrom alatt súlyosan megsérült vallási helyszín 1975 után változatos funkciókat látott el, volt konditerem és kaszinó is. Az egykori templomot egy 2020-as kormányhatározat értelmében vehette meg állami támogatásból az Országos Szlovák Önkormányzat, a tervek szerint szlovák kulturális központot alakítanánk itt ki. Bár az átadást 2025-re tervezték, a legutóbbi hírek szerint csak 2028-ra fejeződhet be az építkezés.

A lakóközösség kicsi kincse – Garay utca 42.

A Garay utca 42., vagyis a Paulheim–Weiniger-villa történetét itt mutattuk be részletesen. A házat 2019-ben újították fel, ám a belső udvart ezután sem nagyon használták. A tér végül Varsányi Ádámnak, egy lelkes lakónak köszönhetően kelhetett új életre, a MOL Zöldövezet Program pályázata segítségével, a lakók közösségi munkája által. A belső udvar ma az itt élők szeretgetett minioázisa, ahol halastó, olvasósarok és sok növény szolgálja a közös kikapcsolódást. Udvarzöldítésre egyébként nem ez a társasház az egyetlen jó példa, Józsefvárosból és a Népszínház utcából is hoztunk egy-egy szép kezdeményezést, és a Szabolcska Mihály utca környéki SZEVA-kerteket is egy lakóközösség változtatta szerethető és élhető zöldterületté.

Középkori pince – Tárnok utca 3.

Izgalmas titkokat rejt a Várnegyed és a Tárnok utca 3. Az épület a II. világháború után nagyon rossz állapotban várta a sorát, ekkor akadt meg rajta Makrisz Agamemnon és id. Janáky István szeme. A görög származású szobrászművész saját műtermét szerette volna megterveztetni Janákyval (ő tervezte a Palatinus strandfürdőt), akivel korábban már dolgozott együtt. Így jött létre a most látható társasház és a hozzá tartozó műhely, amelynek kertje is csodás. Láthatunk benne az építtető szobrász felesége, Makrisz Zizi készítette színes mozaikot és egy Foerk Ernő tervezte gótizáló neoromán oszlopot, ami eredetileg a szegedi Fogadalmi templomhoz készült. A legérdekesebb részek azonban a föld alatt rejtőznek. A középkorban a Vár minden háza alatt volt pince, a terület alatt azonban egy természetes mészkőbarlangrendszer is húzódik. A Tárnok utcai épületben több száz éves falépcsőkön át tudjuk megközelíteni a boltozatos pincét, a téglák, a fugázás és a természetes sziklák változása pedig azt is megmutatja, hogyan épült, változott a ház és a telek az elmúlt századokban. 

Árvíztábla – Veres Pálné utca 28.

A Veres Pálné utca az egyik legszebb és legkedvesebb utcánk, amit hosszabban is bemutattunk. Akkor még nem tudtuk, hogy a Dunai Szigetek blog jóvoltából hamarosan napvilágra kerül egy ott található újabb érdekesség, egy sosem látott árvíztábla. A Veres Pálné utca 28. hátsó falán található tábla azért maradhatott sokáig rejtve, mert csak a Központi Papnevelő Szeminárium udvaráról lehet megközelíteni, a kispályás focipálya kapuja mögött van. Arról, hogy Budapest legpusztítóbb árvize, az 1838-as pontosan hogyan zajlott, és hogyan emlékeztetnek rá árvíztáblák, itt olvashatunk. 

Középkori városfal – Múzeum körút 33.

Ma, az atomfegyverek korában már nehéz elképzelni, hogy egykor elég volt egy erős városfal ahhoz, hogy megvédjen egy települést az ellenségtől. Pesten leginkább a Kiskörút nyomvonalán találhatjuk meg az egykori városfal maradványait. A Múzeum körút 33. ajtaján benézve például egy egészen hosszú darabot fedezhetünk fel, a közeli Bástya utca telkén lévő maradványon pedig lőréseket is láthatunk. Cikkünkben végigjártuk az összes megmaradt darabot.

Korsót vivő nő díszkút – Ráday utca 47.

A Ráday utca 47-es szám ajtaja mindig nyitva áll, a benti látvány pedig hívogatja a látogatót. Az épület belső udvarán egy nagyon szép díszkutat látunk, egy korsót tartó nőfigurát. Az alkotás készítője ismeretlen, a megrendelő a ház egykori építtetője, tulajdonosa, özv. Vidák Lajosné lehetett az 1900-as évek legelején. Göröntsér Vera információi szerint az alkotást 1992-ben felújíttatták, majd 2004-ben, a ház renoválásakor a polgármesteri hivatal udvarára szállíttatták, ám a felújítás végeztével a szobrot csak nem akarták visszahozni. Végül a ház lakói összefogtak, és közösen kérték a visszaszállítást, amire 2012-ben került sor. A szobor azóta is az eredeti helyén áll, és hirdeti, hogy egy szépen rendbe szedett belső udvar mögött mindig áll egy jó közösség is. A visszaszállítás azzal a feltétellel történt meg, hogy nyilvános marad a szobor, ezért maradtak nyitva a ház kapui, az udvaron pedig egy kis kiállítás is bemutatja az épületnek és legszebb díszének történetét. 

+1: Paloma Artspace

Sajátos a Kossuth Lajos utca 14–16. alatti Wágner-ház története, amely egy építészdinasztia sasfészke volt, de a közelmúltban, a rendszerváltás utáni években ősplázaként is működött. Bár ütött-kopott bája nem lóg ki a környék házai közül, érdemes egy pillantást vetni a belső udvarra. Itt működik ugyanis a Paloma Artspace, ahol mintegy 60 hazai tervező termékei közül válogathatunk. A művészeti tér az első emeleten és a földszinten található, a kerámiától a kutyás kiegészítőkön át az ékszerekig, ruhákig, grafikákig változatos termékpalettával vár. A tervezők pedig gyakran különböző programok keretében is megmutatják munkáikat. Szerintünk ez az egyik leginkább sokrétű, hiánypótló tartalommal megtöltött belső udvar a Belvárosban

(Borítókép: Bódis Krisztián – We Love Budapest)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék