Tévé Maci
Ha mese és bábfilm, akkor a Tévé Macival illik kezdeni. Megalkotásában többen is részt vettek: a televíziós rendező Kende Márta, Szabó László iparművész, aki a figura első változatát tervezte meg, és a meseíró Bálint Ágnes, aki az egészet kitalálta. A Tévé Maci az Esti mese kabalája és szignálfigurája volt, aki felbukkant az aznapi mese előtt és után is: az aktuális epizódot követően mindig ágyba bújt, majd elaludt, ám a mese előtti jelenete időről időre változott. Hol olvasgatott, hol tornázott, hol rendet rakott, de szinte mindig zuhanyozott, hangosakat köpködve fogat mosott, majd pizsamát húzott. Voltak amolyan special editionök is: karácsonyi, gyereknapi vagy éppen télapós verziók. Tévé Maci 1963-tól egészen 2012-ig volt a képernyőn.
A karaktert egyébként párszor újratervezték, a legnépszerűbb verzióját a magyar báblegenda, Foky Ottó készítette 1983-ban. Tévé Macinak hatalmas rajongótábora volt,
Farkas Bertalan felvitte magával az űrbe a figurát.
Születésnapja is volt a macinak, ami október 23-ra esett. No nem azért, mert ez volt az első adásba kerülés időpontja (az április 15-e volt), a forradalom miatt meg végképp nem, hanem Bálint Ágnes tiszteletére, akinek ekkor volt a születésnapja. Az 1980-as években Tévé Maci társat kapott Paprika Jancsi személyében, aki amolyan kis házi kedvencként nézte vele a mesét, aztán lepihent ő is, viszont sosem zuhanyzott, és fogat sem mosott.
Mazsola, Manócska, Tádé és a többiek
Ismét csak Bálint Ágnes és Kende Márta, előbbi az írója, utóbbi pedig a rendezője volt annak a két szériának, amely 1963 és 1973 között futott, de a gyerekekre gyakorolt hatása jóval tovább tartott. Az írónő az 50-es évek végén megkérte a tervező Bródy Verát – aki később a bábfilmsorozat figuráit készítette –, hogy rajzoljon neki az egyik meséjéhez egy malacot. A figura olyan jól sikerült, hogy Bálint Ágnest igencsak foglalkoztatta a története – és így született meg Mazsola, a malac. Az 1963 novemberében indult és 1968-ig összesen 107 részt megért mesefolyam címszereplőjét a történet elején elűzi a gazdája, mert túl kicsi malacnak (innen jön a neve), és így nem tud mit kezdeni vele. A kóborló Mazsola rábukkan Manócska tökből készült házára, amit elkezd eszegetni, és így ismerkednek össze. A felnőtt Manócska a gyámja lesz a még gyerek Mazsolának.
Mazsolának és Manócskának barátaik is voltak, például Varjú bácsi, Fülöpke, a nyúl, Egérke, az egér, Menyus, a medve, és a különböző kalandokat velük együtt élték át. A sorozat sikere egyébként abban rejlett, hogy bár a két főszereplő családi viszonya nem volt átlagos, mégis úgy működtek együtt, ahogy egy ideális szülő-gyerek viszonyt elképzelünk. Ráadásul irtó cuki volt az egész mese, köszönhetően nagyrészt a 80-as évek elején tragikus módon elhunyt (szén-monoxid-mérgezés ölte meg őket álmukban az otthonukban) bábszínész házaspárnak, Havas Gertrúdnak és Bölöni Kiss Istvánnak. Ők adták ugyanis a hangját Mazsolának és Manócskának, és persze ők mozgatták a bábokat is. Már lezárták volna a sorozatot, a mérhetetlen siker miatt azonban nem maradhatott ennyiben a dolog: 1969-ben Mazsola és Tádé címmel újraindult a széria. Mazsola kapott egy kis tesót: Tádét, a tengerimalacot.
A Mazsolát fekete-fehérben sugározta a tévé – 1970-től fokozatosan kezdtek átállni a színes műsorokra, bár még ezután is sok mindenkinek fekete-fehér tévéje volt otthon –, ezért kisebbfajta sokkhatásként élték meg sokan, amikor kiderült:
Mazsola nem is rózsaszín, hanem – teljesen életidegen módon – zöld színű.
A Futrinka utca lakóközössége
A Futrinka utca ötlete szintén Bálint Ágnes fejéből pattant ki. Végül is úgy működött, mint egy szappanopera: ugyanabban az utcában élők hétköznapjairól szólt, ráadásul az írónő a konfliktusokat is a való életből szedte, a sorozat elsődleges célközönsége természetesen a gyerekek voltak. A mese két szériát ért meg: 1961 és 1964 között ment a Mi újság a Futrinka utcában?, majd pár évvel később, 1970-ben pedig a Futrinka utca.
A két széria rengeteg szereplőt vonultatott fel, és ezek jó része állat volt. Mintha a Futrinka utca egy kertes övezet lenne, ahol együtt élnek cicák, kutyák, nyulak, egerek, kacsák, lovak és baromfik. Bár tegyük hozzá gyorsan azt is, hogy befértek még ide sünök és papagájok, sőt rókák, valamint emberek is. A jó-rossz tengely utóbbi felén Sompolyogi róka állt, a másikon pedig Morzsa kutya. A cukiságot megtestesítő és egyébként roppant népszerű emberszereplő, Böbe baba érdekes módon a politika haragját és ellenszenvét kiváltó, megosztó figura volt, ezért az 1970-ben újrainduló szériában már nem is szerepelt.
A Zsebtévé sztárjai: Takács Bálint, Furfangos Frigyes, Hakapeszi Maki
Az óvodásoknak és kisiskolás gyerekeknek készült tévéműsor több generációt is kiszolgált az alatt a 18 év alatt, amíg futott. Az 1966 és 1984 között vetített Zsebtévé nem bábfilm volt, hanem amolyan magazinműsor állandó rovatokkal és néhány bábszereplővel. A műsorvezető viszont hús-vér alak: Móka Miki, akit kezdetben Levente Péter alakított, majd Gyabronka József vette át a szerepet. Amikor harmadszor (Mikó István) és negyedszer (Sirkó László) is változott a műsorvezetőt alakító színész, akkor már a karakter is új nevet kapott, ők voltak Móka Miki testvérei, Marci és Misi. De a műsor igazi sztárjai nem a népesnek ható Móka család tagjai voltak, hanem a különböző rovatokban felbukkanó bábfigurák. A beköszönés után mindig a Móka Mikivel folyton vitába szálló csibész kisfiúval, Takács Bálinttal folytatódott az adás. A figurát Lévai Sándor tervezte és Szöllősy Irén szólaltatta meg, aki korábban Cicamica (Futrinka utca) és Tádé (Mazsola és Tádé) mozgatója és hangja is volt.
A mindig valami okosságra tanító bölcs manót, Furfangos Frigyest is Lévai készítette, megszólaltatója és mozgatója pedig egy igazi legenda,
az ördögverő Vitéz Lászlóval HÍRESSÉ VÁLT Kemény Henrik volt,
aki ezenfelül a műsor első számú sztárját is tervezte, illetve életre is keltette. Hakapeszi Maki, a majom is furfangos volt, csak másképp. Mérhetetlenül szerette a csokit, és bármire képes volt, hogy szerezzen magának. Rendszeresen átvágta a könnyen megvezethető emberek prototípusát, Hiszékeny urat. Persze mindig lebukott, viszont így is megtarthatta a csokit.
Hakapeszi Maki annyira népszerű volt, hogy 10 évvel azután, hogy a Zsebtévé véget ért, útjára indult a Majomparádé, amiben ismét felbukkant, bár másik név alatt, viszont ugyanazt csinálta, mint korábban: csokiért átvágott hiszékeny embereket. Abban a műsorban is Kemény Henrik volt a megszólaltatója és a bábosa.
Mirr-Murr és barátai
A Mirr-Murr kandúr kalandjai című mesesorozatot 1972 és 1975 között sugározta a televízió, és összesen 52 rész készült belőle, négy adagban. A szerzője számtalan híres magyar mese írója, Csukás István, aki megírt már pár könyvet a Mirr-Murr-univerzumból, amikor a rutinos bábos, Foky Ottó úgy döntött, bábfilmet készít a vagány meséből. Ő tervezte a figurákat, és ő is rendezte a sorozatot.
A sok-sok karaktert felvonultató mese központi figurája természetesen a címszereplő, Mirr-Murr, valamint legjobb barátja, Oriza-Triznyák, aki a történet egy későbbi pontján kerül a képbe. Mindketten kóbor macskák, akik kóborlásaik során furábbnál furább kalandokba keverednek, és egészen különös figurákkal ismerkednek meg. Ott van mindjárt Slukk Ödön, az öregedő házaló, a botfülű tücsök, a tavaszt folyton bejelentő madár, Gombszemű, Ferdinánd, a gyalogbéka, vagy sokak kedvence, a macskákhoz hasonlóan kóborló eb, Téglagyári Megálló. A Mirr-Murrt a Csukásra jellemző,
egyszerre gyermekien naiv és abszurd humor
teszi ellenállhatatlanná, amit a bábfilm is sikerrel adaptált.
Mekk Elek, az ezermester
A rímhányó Romhányi József, a szóviccek koronázatlan hazai királya (igen, Geszti Péter is az ő köpönyegéből bújt elő) írta meg a kétbalkezes kecske, Mekk Elek történetét, aki azon ügyködik, hogy rátaláljon élete hivatására, ezért mindenféle szakmával megpróbálkozik, de hiába, mert hibát hibára halmoz. A meséből mindössze egyetlen évad (13 rész) készült, viszont olyan örökbecsű sorokat hagyott a világra, mint az, hogy „Ne legyen a nevem kecske, ha nem lesz jó kis melegecske!” (nem lett).
A figura olyan népszerű a mai napig, hogy Kolodko Mihály is megformázta a kétbalkezes kecskét, aki végül mint szabó találja meg önmagát. A miniszobor a Széll Kálmán téren található. A mese főcímzenéje, amit a Kossuth-díjas Ránki György szerzett, szintén emlékezetes, legalábbis az underground zenei közegben többen is beidézték az elmúlt évtizedekben.
Süsü, a sárkány
A híres egyfejű történetét 1977 karácsonya, valamint 1984 karácsonya között követhette nyomon a gyereksereg, és ez idő alatt összesen 9 rész készült. A mese írója ugyan Csukás István volt, de a sztori nem eredeti volt, hanem egy szerb szerző, Miroslav Nastasijević hasonló története adta az alapját. Takács Vera dramaturg hallotta a szerb író művéből készült rádiójátékot, és egyből beindította a fantáziáját. Megkereste az ötlettel Csukás Istvánt, akinek szintén megtetszett a sztori, majd szépen kitöltötte az üres részeket szeretni való karakterekkel, fordulatokkal és persze a rá jellemző humorral.
Kolodko Mihály Süsü-szobrot is készített. A legendás egyfejűt azonban nem akárhogy ábrázolta, hanem úgy, hogy a figurával az évtizedek alatt összeforrt hangja, Bodrogi Gyula is az alkotás része. A Szabadság teret díszíti a miniszobor, a régi Magyar Televízió épülete melletti parkot.
(Borítókép: Szalay Zoltán – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
