Friedmann Endre 1931-ben elhagyta Magyarországot, ahova rövid időre 1933-ban visszatért, majd aztán hosszabb időre és végül örökre távozott az országból. Közben 1936-ban felvette új nevét, Robert Capa lett belőle. 1948-ban, már jó nevű fotósként ismét Magyarországon járt, ahova a Holiday magazin megbízásából érkezett. Szeptember elejétől október közepéig fotózta elsősorban Budapestet és kicsit a vidéket is. Bár a kamera leginkább a háborút követő újjáépítésre fókuszált, de finoman, a háttérben már azt is megmutatta, ahogy a diktatúra felé menetel az ország.
1948 még átmeneti év volt. Már elmúlt a felszabadulás utáni eufória, de még nem uralta le az országot Rákosi Mátyás és bandája, többpártrendszer volt. Abban az évben tartottak országgyűlési választásokat, és bár az előzőn a kommunisták csúnyán elhasaltak, ezt viszont megnyerték – persze nem teljesen szabályosan. És se nem szépen, se nem lassan elkezdték felszalámizni a többi pártot, beleértve a szövetségeseiket is. 1949-re, amikor a Robert Capa-fotók megjelentek, már beköszöntöttek a sötét évek, de amikor a fotós Magyarországon járt 1948 őszén, még lehetett szabadon levegőt venni, még nem volt diktatúra.
A Magyar riport, 1948 című, a napokban megnyitott és augusztus 23-ig a fotósról elnevezett fotográfiai kiállítóhelyen látható kiállítás képeiből párat már láthattunk: a Robert Capáról szóló, szintén itt megtekinthető állandó tárlaton, sőt könyv alakban is megjelentek a fotók. Most viszont a New York-i székhelyű, Robert Capa egyik testvére, Cornell Capa által alapított International Center of Photographynak (ICP) köszönhetően egy nagyobb válogatás, közel félszáz fekete-fehér és színes fotó látható az akkor készült képekből. A Holiday magazin, ami közvetlenül a háború után indult és utazással meg luxusdolgokkal foglalkozó színes havilap volt, Capa pedig rendszeresen készített az újság számára könnyed turisztikai anyagokat Európáról, 1949 novemberében hozta le a Budapesti beszélgetés című riportot.
1948-ban épült az ország, közben egész évben az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc centenáriumát ünnepeltük, és a háttérben már zajlott Rákosiék politikai aknamunkája is, ami egyre inkább egy diktatúra felé terelte Magyarországot. Capa fotóin a hétköznapi emberek hétköznapi életének pillanatai láthatók, de csak első ránézésre. Másodikra az előbb felsorolt témák is megjelennek: az újjáépítés, az ünneplés és a szélsőbalra tolódás. Ismerve a történelmet, hogy 10 év sem telik el Capa fotóinak elkészülte után, és Magyarországon ismét forradalom tör ki, hátborzongató nézni egyik-másik képet. A rajtuk szereplők még nem tudják, amit mi már igen. Akik a fotókon még boldogok, rövidesen már nem lesznek azok, és amiket építenek, azokat pár év múlva szovjet tankok lövik majd szét.
Capa képeiről egy rég elmúlt Magyarországot ismerhetünk meg, azt, amelyik a háború és a diktatúra sötét évei között egy rövid időre fellélegezhetett, az ország lakói pedig abban bízhattak, hogy most már minden rendben lesz. Amikor a fotók készültek, még felszabadultak voltak és bizakodók. Még serényen és lelkesen dolgoztak az áhított szép jövőért, ami végül nem jött el, ami eljött, az minden volt, csak nem szép. Ahogy Robert Capa sem sejtette, hogy a budapesti hazatérés után még 6 év sem fog eltelni addig, amikor Indokínában 1954 tavaszán aknára lép, és meghal.
Robert Capa: Magyar riport, 1948 – kiállítás a Capa Központban
Program adatai
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
