Az USA ikonikus márkái az egész világon ismertek, főleg a fiatalabb generációk körében, hiszen aki öt percnél több időt töltött a YouTube-on, az már biztosan találkozott legalább egy „British guy tries American candy” videóval. Persze nem a kóstolós videók műfajával kezdődött az amerikai édességek térhódítása – ha egy kicsit visszautazunk az időben, számos világhírű filmben is találkozhatunk velük. Vegyük például a Twinkies nevű, krémmel töltött piskóta rudacskákat. A Szellemirtókban Egon Spengler ezzel a süteménnyel érzékelteti a New Yorkban mért pszichokinetikus energiaszintet, amely úgy aránylik a normál értékhez, mint egy 270 kilós twinkie egy átlagos méretűhöz. A Bill és Ted zseniális kalandjaiban Keanu Reeves és társa egy twinkie-vel csalják az időgépbe Dzsingisz kánt, a WALL-E című film robotja pedig a házi csótányát eteti az édességgel, ezzel bizonyítva, hogy a twinkie még 700 évvel azután is ehető, hogy az emberek elhagyták a Földet. Ez csak néhány kiragadott példa a végtelen sorból, de ennyi is elég ahhoz, hogy érzékeltessük, hogy ezek a termékek milyen mélyen beleágyazódtak az amerikai kultúrába és hétköznapokba, hiszen ezek a jelenetek többnyire nem szponzorált megjelenések, hanem egyfajta társadalmi „inside joke-ok”, azaz bennfentes poénok.
Nem véletlenül, hiszen az USA-ban akkora verseny folyik a különböző gyártók között, hogy a szélesebb köztudatba már csak a legjobbak legjobbjai kerülnek. Ehhez persze jó pár évtizednyi kísérletezésre van szükség: a fent említett Twinkiest például 1930 óta gyártják, a Cheetos 1948-ban jelent meg, a Hershey's csokoládégyár története pedig egészen az 1800-as évekig vezethető vissza. Ennek a hosszúra nyúló fejlődésnek az eredménye, hogy az amerikai termékek sok szempontból intenzívebb élményt nyújtanak a Magyarországon elterjedt édességekhez, chipsekhez képest. A csomagolások többnyire színesebbek, és jobb minőségű anyagokból készülnek, az ízek erőteljesebbek, összetettebbek, és a hibás darabok kiválogatására is jobban ügyelnek.
A bolt kínálatában olyan ikonikus márkákat találunk, melyeket itthon egyáltalán nem, vagy csak kevés helyen forgalmaznak: Pop-Tarts, Reese’s csokoládé, Sour Patch Kids gumicukor, Doritos és Tostitos tortilla chipsek, Candy corn – hogy csak néhányat említsünk a sorból. De talán még érdekesebbek voltak számunkra azok a termékek, amelyeknek ismerjük az európai változatát, de rá kellett jönnünk, hogy nem sok közük van az eredetihez. Az amerikai Cheetos például egészen más textúrájú, mint az itthoni, de az Oreo rajongóinak is valóságos aranybánya a hely – ottjártunkkor juharszirupos, mályvacukros, mogyoróvajas és duplatöltelékes verziót is láttunk. Ezen kívül az M&M's csokigolyókból, a Pringles chipsből vagy épp a Monster energiaitalból is a megszokottnál jóval szélesebb választékot találtunk.
A brit oldalon főleg a csokoládék dominálnak, kezdve a Cadbury ikonikus termékeivel – például a Flake nevű csokival, melyet a 80-as években nagy port kavaró, szuggesztív tévéreklám tett híressé. Kaphatunk Galaxy, Lion és Maltesers csokoládékat, de időnként még japán édességeket is kifoghatunk, például különleges ízesítésű KitKat szeleteket vagy épp a Pocky névre hallgató csokival bevont pálcikákat. A két bolt különlegessége, hogy tematikus édességdobozokat is árulnak – láttunk már szülinapi, filmes tematikájú, savanyú, extra csípős, amerikai, brit és japán verziót is.
A polcokon könnyebben felismerhető termékek is sorakoznak, például számos különböző ízben kínálják a mochi nevű japán rizssüteményt, és itt is megtalálhatjuk a hírhedt Pocky pálcikákat. De jobban járunk, ha nem az ismertebb márkákat keressük, hanem élvezzük a „kincskeresés” élményét – mondjuk nem is nagyon van más választásunk, hiszen többnyire ázsiai karakterekkel tüntetik fel, mi micsoda. A csomagolások inkább aranyosak, mintsem informatívak, de azért abban segítenek, hogy az alapvető összetevőket felismerjük. Meglepően sok rákfélét találunk az alapanyagok között, de a rizs, az édesburgonya, az alga, a szójaszósz, a méz és a chili is gyakran visszatérő elemek. Ezeken kívül sokféle tojásalapú, sűrű pudingot és gyümölcsös zselét árulnak, instant levesekből és tésztákból pedig szinte végtelen a választék.
Tipp: vásárlás után érdemes betérni a szemközti éttermek egyikébe egy autentikus ázsiai fogásra. Némelyikben még magyar étlapot is találunk, ha a kommunikációs nehézségektől tartanánk.