1/11
Puklus Péter: Life Is Techno
Puklus Péter legújabb műveiből mutat be egy – a Trafó Galéria terére szabott – válogatást. A Kolozsváron született és a MOME-n diplomázott Puklus saját generációjában elsőként kezdett el tudatosan foglalkozni a fotográfia és az olyan plasztikus műfajok, mint a szobrászat és az installáció-művészet metszéspontjaival. Műfaji sokszínűsége abban is korán megmutatkozott, hogy számos fotósorozatát művészkönyv formátumban publikálta. Life Is Techno című kiállításának témái között találjuk a családalapítással kapcsolatos kihívásokat, generációs konfliktusokat és persze Puklus új anyagkísérleteinek útját is végig kísérhetjük, amelyet átsző a technó és az élet pulzáló és saját magába visszatérő alapritmusa.
2/11
Fekete
A kiállítás egy, a kultúr-, művelődés- és művészettörténet izgalmas kérdéskörét – ha úgy tetszik, vissza-visszatérő problematikáját – helyezi a középpontba, nevezetesen a feketét – mint szín, mint entitás, mint kollektív tudati tartalom és páratlan gazdagságú szimbolikával telítődött esztétikai jelenséget.
A modern képzőművészetben a fekete hatalma Malevics Fekete négyzete, a Rothko-kápolna, Ad Reinhardt, Frank Stella vagy Pierre Soulage munkássága óta megkérdőjelezhetetlen. Az ikonikus alkotások nyomán egyszerre vált a tökéletes redukció, az alapokhoz való visszatérés, és minden felesleges sallang levetkőzésének eszközévé, másoknál azonban a dimenzió ellentétes-iránybeli végpontjának szimbólumává, a semmi és a nem-lét alapvető jelképévé.
3/11
Kazi Roland: Axiómák
A Várfok Project Roomban a 2018-as év a Várfok Galéria állandó művészkörének egyik legifjabb tagja, Kazi Roland Axiómák című kiállításával veszi kezdetét. Kazi – akinek izgalmas projektjeit már több ízben láthatta náluk a közönség – mostani tárlatának gerincét a 2017 nyarán a Kecskeméti Acélművészeti Szimpozionon már visszatérő meghívottként készített kinetikus szoborinstallációja jelenti.
Az Axiómák címet viselő szoborcsoport – miképpen Kazi korábbi, hiedelmekkel, vagy éppen a személyes identitáskereséssel kapcsolatos munkái is – a valóságértelmezés problematikáját állítja középpontba, jelen esetben tudományos oldalról közelítve meg a kérdést az illuzórikus észlelési formák és optikai csalódások megjelenítésén keresztül. A kiállítás a szobrok mellett kiegészül egy hatrészes objekt-sorozattal. A megcsavart és kifeszített latex gumikból álló objektek alaptémája az észlelés dilemmája: a képlékeny, a mélyfeketén csillogó latex amellett, hogy a befogadás és értelmezhetőség sokféleségével játszik, festészeti problémákat is megidéz.
4/11
Zbyněk Baladrán: Érintkezési szabályok
Zbyněk Baladrán generációjának egyik legismertebb cseh képzőművésze (emellett kurátor, művészettörténész, archivista), műveit többek között a párizsi Centre Pompidou és a New York-i Museum of Modern Art is bemutatta. A Trapéz Galériában nyíló kiállításával a megismerhetetlen és feltárhatatlan, vagy csak töredékeiben megragadható valóság összefüggéseinek bemutatására tesz kísérletet, folyamatosan emlékeztetve e kísérlet lehetetlenségére. A tudományos-fantasztikus művek világából inspirálódott, a komplex folyamatokat alapelemekre, műveleti egységekre bontó kiállítás az emberi kapcsolatrendszerek feltérképezésével foglalkozik. Komolyan, de iróniától sem mentesen, hiszen tudja, hogy a világ-magyarázatokat kínáló tudományos és vallási gondolkodás újra és újra nekifut hasonló kérdéseknek, de egyértelmű válaszok hiányában még mindig akad hely új értelmezéseknek.
5/11
Kudász Gábor Arion: HUMAN
Kudász Gábor Arion HUMAN című sorozatában a képeken ismétlődő téglák annak leegyszerűsített modelljéül szolgálnak, hogy az univerzum folytonos szövete hogyan darabolható fel megformált egységekre és tehető az egységek újrarendezése révén megérthetővé. A tégla itt tehát gondolati konstrukció, építőelem, modul, alkatrész. A sorozatot kísérő gondolatok megmutatják, hogy a civilizáció hajnalán feltalált tégla és a felfedezés következményei mily sokféleképp befolyásolták az emberi gondolkodás alakulásának irányát.
6/11
Until Titled
Az Until Titled című kiállítást a Kaposvári Egyetem Fotográfia szak egykori hallgatói 2015-ben mutatták be a pozsonyi OFF Fesztivál keretében, miután Interventions című kiállításukkal megnyerték az előző évi fesztivál fődíját, az ON Awardot. Az Interventions-t 2015 januárjában Budapesten, a MONO Art & Designban is láthatták az érdeklődők, viszont az Until Titled itthon, a Hegyvidék Galériában kerül először bemutatásra. A kiállításon szereplő munkák a 2015-ös fesztivál „interpret’art” tematikájára reflektálnak; a műalkotások befogadásának, létrejöttének, utóéletének, újradolgozásának és értelmezésének kérdéskörét járják körül.
7/11
Kőszeghy Flóra: Logical Being
Kőszeghy Flóra Fugában bemutatott legújabb festményei egy korábbi sorozat folytatásai. Az építészként is aktív művésznő munkásságának középpontjában a tárgyi környezet és az ember emocionális viszonya áll. A nagyítás által teremtett kép terén túlra mutatnak tárgyai. A kompozíciók határoltsága a diptichon illetve a triptichon egymáshoz képesti viszonylatában erősödik fel. A képek közti hiány ugyanúgy része a koncepciónak, mint a képek térbeli elhelyezése. Kőszeghy Flóra számára a kiállítás térbeli dramaturgiája fontos eszköz, ahol a képekre történő filmfelvételek vetítése is része a festmények életre keltésének. A Fugában kiállított állóképek totemként sorakoznak a falakon, a sajátos technika nyomán felületük animális hatással bír. A hangszereket, órákat vagy más eszközöket felismerhetetlen részleteiken keresztül, szétdarabolt testekként mutatja be. Mintha egy másik világba nyíló ablakokon keresztül logikus lényeket láthatnánk.
8/11
Hegedűs 2 László: Hungarian Silver
A Hungarian Silver kiállítás címének eredte még a múltszázad 50-es éveinek időszakban keletkezett. Pontosabban a magyar általános iskolai oktatás földrajz óráinak tananyagában esett szó a hazai alumíniumipar fontossága kapcsán. Ez a mondat, most angol fordításban hirdeti azt a tárlatot, mely alapul szolgált Hegedűs 2 képképzőművész képei elkészítéséhez. A témát egy animációs rövidfilm is kiegészíti, 1kávé címmel, (18 éven felülieknek), amiben a mottó Esterházy Péter narrációjával hangzik el. mottó: volt egyszer egy kávéfőző. Meg egy kávéfőzőnő, meg még egy (2”).
9/11
Polaroid70 - Befejezett jelen
A fényképezés - szokták mondani - ma már tényleg mindenkié, az instant Polaroid technika pedig igencsak kivette részét ebből a folyamatból. Ennek megfelelően itthon is szerveződött egy olyan baráti-szakmai társaság, akik folyton keresik a lehetőségeket, kísérleteznek a nyersanyagokkal, eljárásokkal, hogy újra megteremtsék a sokszor saját képükre formált Polaroidokat és időről időre meg is mutatják ezt a nagyközönségnek.
Az alkotók háttere, képzettsége és hivatása rendkívül széles spektrumot jár be: a boncmestertől és az orvosbiológiai mérnöktől a grafikuson át a hivatásos fotográfusig és operatőrig terjed, így az összeválogatott fotográfiák meglehetősen izgalmas és sokféle oldalát mutatják be az instant-archaikus analóg fényképezési eljárásoknak. A kiállítók nagyrészt a jól ismert InstART csoport tagjai. Az egyetlen szervezőelv a Polaroid (családba besorolható) technikai kivitelezés volt, ezért az évfordulót ünneplő kiállítás témától és mérettől függetlenül egy igazi örömválogatás, mely az eljárás sokszínűségét és végtelen variálhatóságát igyekszik bemutatni.
10/11
Fajó János: Fekete Fehér
A Deák Erika Galéria mutatja be a magyarországi geometrikus művészet egyik vezéralakjának, Fajó Jánosnak galériabeli első önálló kiállítását, amely a mester kettős ünneplésére is lehetőséget ad. A kiállításnyitó napján éppen 81 éves művésznek ez a válogatott anyaga, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia 2016-ban rendes tagjává választásának székfoglaló kiállítása is egyben.
11/11
Kocsis Imre: kocsisimre
A festőként induló Kocsis Imre az 1960-as évek végén, a magyar grafika virágkorában, engedve a személyiségéből eredő érdeklődésnek, feloldva az önkontroll gátjait, kilépett a végzettsége szerinti szakmai besorolásból. Intenzíven kezdett alkalmazott grafikával foglalkozni. Először organikus és geometrikus formák dinamikus kontrasztjára épülő grafikákat készített, majd következtek a pop-art tanulságokat érvényesítő sorozatok, később pedig a fotót segítségül hívó grafikai lapok. E lapokon a jelképteremtés, az emblematikus kifejezés útjait vizsgálja. A szimbólumteremtés a legfontosabb számára, olyan eszközökkel fogalmaz, melyek többértelműséget adnak, s nyitva hagynak gondolati pályákat, kihasználják és fokozzák az ellentétek összejátszásának asszociációt indító erejét.
Bár elismert grafikus lett, de ezek után is festőnek tartotta magát, újra festeni kezdett, naturálisan leíró, a hiperrealizmus formai megjelenését idéző, fotót és reprodukciót felhasználó festményeket. Így grafikai munkássága jórészt a műterem homályában maradt. Eddig. Most e kiállítás segítségével beleshetünk a műterembe, felfedezhetjük az elfeledett grafikus Kocsis Imrét, s a néző eldöntheti: mit látni a Kulcslyuk mögött?
