Összeállt a fejében, hogy nem francia kávézót szeretne, csak sugallni kívánja az életérzést, dizájnra is beemelt pár dolgot, továbbá az itallap/étlap is erős kinti hatással készült el. Blogot vezetett minden rezdülésről, követői tudták, hogy a fiatal lány semmit sem bíz a véletlenre és, ha kell, éjjeleken át fest és tüsténkedik a készülő kávézóban Judituval, aki kezdettől a nyitásig mindenben segítette őt. A Flore színét, a pasztell mentát a kávégéphez hangolták, a grafikai megjelenítés Laki Eszti munkája, a különböző egyedi berendezési tárgyak családi örökségek, Flóra apukájának antik piacos szerzeményei – így kap valódi karaktert a Flore, tucat helyett. A háttérben ZAZ szól, a mosdó tele van régi parfümös üvegekkel, Paris feliratú színes papírdobozokat viszont ne keressünk.
A tudatos kommunikáció és koncepcióépítés ellenére bőven találunk lazaságot a Flore-ban: jóleső a 'pázsittal' borított teraszon ülni, időt tölteni itt. Az étel és itallap nyilván szezonálisan változik majd. 8:00 és 11:45 között reggelit kínálnak, melyek közül mi a croque mademoiselle-t (990 forint) kóstoltuk, ami náluk kalácsot jelent és nagyon jól jön benne a szárított sonka íze. másik sós reggelink a szarvasgombás omlett (1200forint) volt, salátával tálalva. Levegős, könnyed tojásétel. Megismerkedtünk a Pain Perdu-vel (650 forint) is, ami édes francia bundás kenyér, csak éppen csavartak rajta egyet és az eper alá sajt is került, illetve mellé érkezett a créme fraiche is, amivel megtámogatva még izgalmasabb lett a fogás.
A ház specialitása a Flóra családi receptje alapján sülő Tarte Tatin (550 forint), ami vajas tésztás-rengeteg almával készült torta, ami maximum egy percig maradhat a kistányéron. Déltől 15:00-ig ebédelhetünk náluk, leginkább salátákat, pástétomokat, vacsorára (15:00-21:00) sajttálak és szintén saláták dukálnak a francia és magyar borok mellé. Ha az I. kerületben járunk és eltöltenénk egy nyugodt, kellemes félórát-órát, érdemes meglátogatni a Flore-t, mert igazán egyedi pontja a budai oldalnak.
2/2
mókusch Café & Deli
A Várfok utca bőven elbír egy színvonalas kávézót/reggelizőt/delikátot, hiszen a Széll Kálmán tér nem nyújt sok alternatívát az áthaladóknak, a látványpékségeken túl. A mókusch látványa is elég rendben van, a kis kávézó menő berlini hipszter helyekre emlékeztet, ami jelen esetben igencsak pozitív jelző. Nincs túlhúzva a dizájn, sok a DIY megoldás és otthonosra sikerült az egész. Elég hamar választ kaptunk arra, hogy az aranyos rágcsálót miért toldották meg a kemény 'sch' taggal. Három lánytestvér áll a kis kávézó mögött, melynek egyik legfontosabb tagja Krisztina, aki cukrász, és testvéreivel ellentétben svájci-német-erdélyi-magyar gyökerei ellenére nem külföldön él és dolgozik, hanem Budapesten.
A névadás nagymamájukkal kapcsolatos, akit a nagypapa 'mókus'-nak hívott. A nagyszülők együtt statisztáltak néptáncosként az Ich denke oft an Piroschka című filmben, ami ugyan magyar helyszíneken játszódik, mindezt filmstúdióban vették fel. A forgatásról és a szerelmesekről is sok fotó van a kávézóban, mi több, a német kultfilm plakátját is megtaláljuk náluk. A családi vonal nem ér véget, egy csaknem 100 éves fotót is őrizgetnek a másik ágról való dédimamáról, aki egy mókus feliratú ladikon ül a Balatonban. Érdekes egybeesések ezek.