Flóra nagyon szereti a francia fővárost, lenyűgözi Párizs romantikája, építészete, az, hogy egy nem sok jót sejtető kioszkban is biztosan jót fog enni és inni. Marketingesként dolgozott mostanáig, ám álmát valóra váltotta és megnyitotta saját, franciás sugallatok alapján kialakított kávézóját. A Berdefy lányok Európa-szerte élnek: van, aki Berlinben, vagy Londonban keresi az útját, ám összeköti őket az alig egy hónapja nyitott mókusch, amit a német-svájci-magyar család torkossága, Krisztina végzettsége és nemutolsó sorban a nagymama ihletett.
1/2
Café Flore Matin et Soir (Bezárt)
A Hattyú utca 2. szám alatt találunk egy kisebb 'teret', vagy ha annak nem is mondanánk, ez nem egy sarok, csak egy spicc, ezért elég speciális adottságokkal rendelkezik. Egyrészt jó a kilátás a környező lejtős budai utcákra, másrészt még több eseményt megfigyelhetünk innen, mint egy átlagos utcában. Párizsban amióta világ a világ, ez a módi: a kávéra és valami harapnivalóra vágyók az utcafront felé fordulva fújják a presszót, kortyolják a beaujolais-t és figyelik a város történéseit. Flórának elég volt egy 24 órás látogatás a francia fővárosba, hogy teljesen szerelmesévé váljon az ottani kultúrának, életérzésnek, gasztronómiának. 2016 elején, mikor már megvolt az üzlethelyiség, tudatos 'tanulmányi kirándulásra' indult, hogy behatóbban szemügyre vegye a világ legromantikusabb városát.
Összeállt a fejében, hogy nem francia kávézót szeretne, csak sugallni kívánja az életérzést, dizájnra is beemelt pár dolgot, továbbá az itallap/étlap is erős kinti hatással készült el. Blogot vezetett minden rezdülésről, követői tudták, hogy a fiatal lány semmit sem bíz a véletlenre és, ha kell, éjjeleken át fest és tüsténkedik a készülő kávézóban Judituval, aki kezdettől a nyitásig mindenben segítette őt. A Flore színét, a pasztell mentát a kávégéphez hangolták, a grafikai megjelenítés Laki Eszti munkája, a különböző egyedi berendezési tárgyak családi örökségek, Flóra apukájának antik piacos szerzeményei – így kap valódi karaktert a Flore, tucat helyett. A háttérben ZAZ szól, a mosdó tele van régi parfümös üvegekkel, Paris feliratú színes papírdobozokat viszont ne keressünk.
A tudatos kommunikáció és koncepcióépítés ellenére bőven találunk lazaságot a Flore-ban: jóleső a 'pázsittal' borított teraszon ülni, időt tölteni itt. Az étel és itallap nyilván szezonálisan változik majd. 8:00 és 11:45 között reggelit kínálnak, melyek közül mi a croque mademoiselle-t (990 forint) kóstoltuk, ami náluk kalácsot jelent és nagyon jól jön benne a szárított sonka íze. másik sós reggelink a szarvasgombás omlett (1200forint) volt, salátával tálalva. Levegős, könnyed tojásétel. Megismerkedtünk a Pain Perdu-vel (650 forint) is, ami édes francia bundás kenyér, csak éppen csavartak rajta egyet és az eper alá sajt is került, illetve mellé érkezett a créme fraiche is, amivel megtámogatva még izgalmasabb lett a fogás.
A ház specialitása a Flóra családi receptje alapján sülő Tarte Tatin (550 forint), ami vajas tésztás-rengeteg almával készült torta, ami maximum egy percig maradhat a kistányéron. Déltől 15:00-ig ebédelhetünk náluk, leginkább salátákat, pástétomokat, vacsorára (15:00-21:00) sajttálak és szintén saláták dukálnak a francia és magyar borok mellé. Ha az I. kerületben járunk és eltöltenénk egy nyugodt, kellemes félórát-órát, érdemes meglátogatni a Flore-t, mert igazán egyedi pontja a budai oldalnak.
2/2
mókusch Café & Deli
A Várfok utca bőven elbír egy színvonalas kávézót/reggelizőt/delikátot, hiszen a Széll Kálmán tér nem nyújt sok alternatívát az áthaladóknak, a látványpékségeken túl. A mókusch látványa is elég rendben van, a kis kávézó menő berlini hipszter helyekre emlékeztet, ami jelen esetben igencsak pozitív jelző. Nincs túlhúzva a dizájn, sok a DIY megoldás és otthonosra sikerült az egész. Elég hamar választ kaptunk arra, hogy az aranyos rágcsálót miért toldották meg a kemény 'sch' taggal. Három lánytestvér áll a kis kávézó mögött, melynek egyik legfontosabb tagja Krisztina, aki cukrász, és testvéreivel ellentétben svájci-német-erdélyi-magyar gyökerei ellenére nem külföldön él és dolgozik, hanem Budapesten.
A névadás nagymamájukkal kapcsolatos, akit a nagypapa 'mókus'-nak hívott. A nagyszülők együtt statisztáltak néptáncosként az Ich denke oft an Piroschka című filmben, ami ugyan magyar helyszíneken játszódik, mindezt filmstúdióban vették fel. A forgatásról és a szerelmesekről is sok fotó van a kávézóban, mi több, a német kultfilm plakátját is megtaláljuk náluk. A családi vonal nem ér véget, egy csaknem 100 éves fotót is őrizgetnek a másik ágról való dédimamáról, aki egy mókus feliratú ladikon ül a Balatonban. Érdekes egybeesések ezek.
