Számtalan olyan ismert létesítmény található Budapesten, amely évtizedekkel ezelőtti építésekor a mai funkciójához képest egészen másnak indult. Az alábbiakban négy, teljes átalakuláson átesett épületet mutatunk be a sokból: az egykori tévészékházat, a volt Szikra Mozit, a Gresham Palotát és a Trafót.
1/4
Tőzsdéből tévészékház – Tőzsdepalota
1854-re datálódik a budapesti érték- és árutőzsde alapítása, amihez majd’ 40 év elteltével új székházra volt szükség. A Szabadság téri telek lett a kiválasztott, ide húzták fel az Alpár Ignác tervei alapján készült 145 méter hosszú, 40-60 méter széles, 47 ezer négyzetméter alapterületű, 25 méteres külső magassággal és négy kisebb belső udvarral bíró épületóriást. Akkoriban ez volt Európa legnagyobb ilyen jellegű épülete. 'A Tőzsdepalota a pénz és a gazdagság hatalmát jelképezi, túlzott méretei - akár a Parlamenté - a Bécs-Budapest rivalizálást, a regionális központ igényét, a Nyugathoz való felzárkózás igényét fejezik ki” – olvasható a mult-kor.hu írásában.
1907-től 1948 májusáig dolgoztak itt a brókerek, hogy aztán a Tőzsdepalota előbb Lenin Intézetként, majd a Technika Házaként működjön a Magyar Televízió 1955-ös érkezéséig. Fokozatos átalakítások következtében teljesen megváltozott a belseje, mely 2009-ig adott otthont a királyi tévének – egy ország tudta álmából felkeltve a Szabadság tér 17. postacímet. Tíz évvel ezelőtt egy kanadai cégnek adta el az állam a főváros egyik legismertebb épületét, ami a tervek szerint újra funkciót vált: irodák, kávézók és kereskedelmi egységek kapnak helyet – követve a Baotiful nevű ázsiai street food barlangot – a portfolio.hu cikke szerint 2017-es beköltözési dátummal.
2/4
Moziból szórakozóhely – PRLMNT
A Bauer Emil tervezte körúti épület 1926-os átadásakor mozinak indult, mi több, hamar Budapest egyik látványossága lett. A 700 férőhelyes, többszintes filmszínház a korabeli beszámolók szerint szenzációszámba ment; főleg a barokk díszítőelemekkel ellátott elegáns dekorációját, modern belsőépítészeti megoldásait és korszerű technikai elemeit emelték ki az újságok. 1950-ben került állami tulajdonba és nyomban átkeresztelték Szikra mozira. A ’60-as, ’70-es években élte csúcsidőszakát olykor napi hat vetítéssel, mígnem felújítások és átalakítások után 1974-ben átmenetileg bezárták. 1990-től már Metro mozinak hívták a 2006-os tulajdonosváltásig, onnantól a Ruttkai Éva Színház előadásaira lehetett jegyet váltani egészen 2009-ig. A hely különlegességének számított, hogy nyitható tetőszerkezetének köszönhetően akár egész nyáron 'szabadtéri' játszóhelyként is működhetett.
Kisebb-nagyobb szünetet követően 2014-ben indult újra az élet az impozáns belterű olasz-barokkos épületben. A Teréz körút 62. alatt PRLMNT (ejtsd: parlament) néven szórakozóhely alakult, nem kisebb céllal, minthogy Budapest meghatározó kulturális és elektronikus zenei helyszíne legyen. Talán mondhatjuk, hogy sikerült: azóta a PRLMNT a bulik mellett a kortárs színpadi előadásoktól kezdve egészen a divatbemutatókig itthon egyedülálló hangrendszerrel és látványelemekkel ad otthont a rendezvényeknek.
PRLMNT (bezárt)
Cím: 1066 Budapest, Teréz Körút 62.
3/4
Biztosítóból szálloda – Gresham Palota
A főváros másik kiemelkedő épülete 1987 óta a világörökség részét képezi. A londoni The Gresham biztosítótársaság budapesti székházaként 1906-ban építették a kor divatja szerint, Quittner Zsigmond és a Vágó fivérek tervei által. Szinte minden részletében a XX. század elejének fejlődését idézi; a közép-európai Art-Nouveau egyik ékes példája, melynek belső kialakításához számtalan festett üveget, mozaikot és kovácsolt vas elemet használtak fel. A cég alkalmazottai nemcsak dolgozni jártak a 12 ezer négyzetméteres, ötemeletes munkahelyükre, hanem életvitelszerűen ide voltak bejelentve. Az ebéd utáni lattézáshoz sem kellett messzire menniük, mert a szecessziós stílusú létesítmény földszinti részén kávéház működött, ahol a Gresham-körnek nevezett művészi társaság is rendszeres összejöveteleket tartott.
A világgazdasági válságot követően a biztosító kivonult az országból, a Gresham Palota így 1948-ban állami kézbe került. Többek között a II. világháború eredményeként az épület állaga fokozatosan romlani kezdett, az időközben állami vállalatok és egyéb új lakók által birtokba vett luxuslakások sérüléseit nem sikerült a korábbi állapotoknak megfelelően helyreállítani. A Lánchíddal szemben lévő épületet végül 1999-ben vette meg a Gresco Rt., amely 100 millió euró értékű beruházással felújította és 2004-ben adta át a nagyközönségnek – immáron a Four Seasons hotellánc luxusszállodájaként 179 szobával, két elnöki és egy királyi lakosztállyal, a földszinten olasz és magyar konyhával működő Gresham Étteremmel, valamint a Páva Udvarban egy bárral.
4/4
Transzformátorházból művészeti központ – Trafó
1893-ban két cég jóvoltából indult meg a fővárosban az áramszolgáltatás. A Budapesti Általános Villamossági Rt. egyik átalakító állomását az ötből a IX. kerületi Liliom utcában rendezték be. Az ipari szecesszió egyik jellegzetes alkotása a Gerstenberg-Arvé építészduó tervei alapján készült el 1909-ben, transzformátorházként a világháború végéig üzemelt. Ezt követően évtizedekig raktárként használták, már amikor éppen nem volt elhanyagolva vagy állt üresen. A kilencvenes évek elején egy Resonance nevű francia anarchista művészcsoport látta meg a nagy jót a félig-meddig elhagyatott helyben és a nyugati-európai trendeket követve foglalt házként kezdte működtetni fiatal, alternatív közönségének. Performanszok, koncertek, előadások követték egymást, amíg a fővárosi önkormányzat 1998-ban megvásárolta.
Innentől kezdve immáron hivatalosan is mint kortárs művészeti központ került a nyilvántartásba: ’98-ban, a Budapesti Őszi Fesztivál alkalmával nyitották meg a legendás Andrássy úti Fiatal Művészek Klubja (FMK) jogutódjaként. A Trafó Kortárs Művészetek Háza nevet kapta, programját azóta a mai napig műfaji sokszínűség jellemzi: a szokatlan és inspiráló élményekre szomjazó közönség bázisát jelenti a klasszikus színháztól kezdve a kortárs képzőművészeti kiállításokon át a besorolhatatlan műfajú koncertekig vagy multimédiás vetítésekig.
