Számtalan művészeti ágat és alkotót inspirált és inspirál a város: mi most a zenei vonalon indultunk el. Táncdalénekesek a neonfényes körúti lopott csókokról és a Margit-szigetről daloltak, a rockos és alternatívabb zenészek sokszor a kocsmák világát jelenítik meg, míg a hip hop szcéna húsba maró sorsokról, a hírhedt kerületek utcai világáról mesél.

1/14

-

A zenészek biográfiáját és a dalok keletkezésének hátterét most kihagyjuk, inkább azokra a kedves, izgalmas, tipikus hangulatfestő mondatokra, strófákra koncentrálunk, melyek a zenével együtt tökéletesen budapestien működnek. Kicsit néha búskomorak, vagy éppen némi eufemizmussal átitatottak, de olyanok, mint a város. Egy kopottas, néha a múltba révedő, de olykor igenis haladó kaleidoszkóp.

'Járt-e fenn a Halászbástyán, hogyha már a nap lement?
S esti csókját takarta-e árnyával a Parlament?
Tudja-e hogy éjszaka egy árkád mélye mily sötét?
Mit tud Pestről, aki mindezt nem próbálta még.'

'A pesti utcán csókolózni nem lehet,
Szerelmes félhomállyal Vár minket a vén Sziget.'

'Szeretem Pestet, szeretem ahogy ébred Buda
ahogy este Örkénylik a duma, majd a nap kel és fölfénylik a csoda
Felnézek oda ahol van mindenek oka.
Szeretem ahogy a város pezsdül
ezért nem Londont választom pestül.'

'Winkler és Eldée a Körúton állnak
és az arcukon serkedő másnapos szakállnak
a mibenlétéről fecsegve lesik:
hoz-e a sors valami villamost nekik.
Pedig a lelkük mélyén egy hajóra vágynak,
amit a déli tengereken átmuzsikálnak,
a bárban várva megy egy árva hajnali vendég utolsó óhaját.'

'Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Szerelmesen zebrán szaladsz
Alkonyat lesz, ruhátlan
Megfürdünk a Dunában.'

'Ez a pillanat kell, zsebre raknám
utánanyúlok, de messze van már
madzagra kötöm a szívem és titkon
lendületből a Dunába hajítom
üzenet az életben lévőknek
játsszunk sohavégetnemérőset.'

'Hé Budapest Jó ez a rezgés
Szitálva száll ránk az éjjel
A sötétben indul a pezsgés
A neonban játszunk a fénnyel
Ez az este most ugyanaz
Épp ugyanúgy vonz ez a város
Rám mosolyogsz, fura vagy
A neontól furcsák a lányok.'

'Fülledt, bágyadt szürkület, várja a város az éjjelt...
Lassan alkonyodik, mélyvörös égbolt búcsúzik.
Gyúlnak a fények, égnek a szívek.... Indul az élet!
Füstös romkocsmák ajtaja nyitva áll,
dallamok tompán szállnak a langyos barna homályban.'

'Hogy nem bánom, hogy itt élek, és nem a Rózsadombon
Mert itt soha meg nem unom az életem
Az, hogy szeretem a környéket, nem véletlen
Mert ez az a hely, ahol zajlik az élet
Utálnak mások, meg szeretnek téged
Az ember mindig bízhat bennetek
Hiszen királyok a yozsefvárosi gyerekek.'

'Budapest az éjszaka: egy lehordott zsúrnadrág.
Épp hogy egy kissé szakadt.
Épp hogy túl nagy rád.

Tömény szoknyaköltemény.
Klasszikus, de kortárs.
A konformizmus kosztümén Pest a mélydekoltázs.'

'Angyalföld a hely ahonnan elindul a gonosz,
Te csak annyit mondasz erre, neked a jó, nekem a rossz.
Nem király az utcám és nem lövölde a terem,
A 13-as a számom, itt élem az életem.'

'A Pongrác úti kocsmát, csak kevesen ismerték –
A belvárosi dandyik messze elkerülték.

Nem voltak itt dögös verdák milliomos rock zenészek –
A falak sem mesélnek, pedig nagy volt itt az élet.'

'Ez a hegy büszkén áll, Akár egy vár s befogja a Napot Tövében kerékpár jár, Pizzafutár koptatja a betont Melyen egykoron decens hölgyek s urak léptek S kézfogásukból sarjadtak új nemzedékek.'