1944 áprilisában már kötelező volt a sárga Dávid-csillag viselése, júniusban pedig újabb rendelet született a zsidók korlátozására: a budapestieknek kijelölt kényszerlakhelyekre, úgynevezett csillagos házakba kellett költözniük. Ennek következtében pár nap alatt tízezreknek kellett elhagyniuk addigi lakhelyüket, míg az új helyen szörnyű lakhatási körülmények vártak rájuk.

A csillagos házak nem egyetlen kerületben álltak, hanem szétszórva jelentek meg a fővárosban. Erzsébetvárostól Újlipótvárosig, a Nagykörút mentén, a pesti külkerületekben és Budán is sárga csillagok kerültek a kapualjak fölé – láthatóvá téve a kirekesztést. A kormány 1938-ban, az első zsidótörvénnyel kezdte a zsidó polgárok jogfosztó korlátozását (ekkor a hivatásgyakorlásban), amit 1939-ben a második, majd 1941-ben a harmadik zsidótörvénnyel szigorítottak és szélesítettek. 1944-re már számtalan olyan döntést hajtottak végre, ami Budapest zsidó lakosságát a végső pusztítás felé sodorta.

Mit jelent a csillagos ház?

Miután az ország 1944 tavaszán német megszállás alá került, a magyar kormány még gyorsabb ütemben adta ki a zsidók elszigetelését, koncentrálását és deportálását célzó rendeleteket, miközben egyre kegyetlenebbül lépett fel ellenük. 1944 áprilisától sárga csillag viselésére kötelezték a zsidókat, májusban megindult a vidéki zsidóság deportálása,

júniusban pedig Budapest polgármestere, FARKAS ÁKOS rendeletet adott ki a zsidók csillagos házakba való költözéséről.

Ez a lépés a későbbi deportálásokat hivatott „megkönnyíteni”. A rendelet előírta, hogy a zsidók az ott nem listázott otthonaikból

1944. június 21. napjának este 8 órájáig (a határidőt végül június 24. éjfélre módosította a polgármester – a szerk.) ki kell költözniök lehetőleg ugyanabban, vagy valamelyik szomszédos közigazgatási kerületben fekvő olyan házakba, amelyeket akár a jelen rendeletemben, akár más hasonló rendeleteimben zsidók által elfogadható házaknak kijelöltem.

Nagyjából 2000 fővárosi csillagos ház volt

Az 1944. június 16-i rendelet során körülbelül 2000 (egyes források szerint közel 2000, mások szerint 2639) budapesti épület vált csillagos házzá városszerte – ezek nagy része a mai napig áll. A csillagos házaknál kötelező volt valamennyi utcára néző bejáratra jól látható, kanárisárga csillag jelzést kifüggeszteni. A polgárok költözését a Magyarországi Zsidók Szövetsége vezényelte le, és a rendeletben foglaltak alapján egy családnak egy szoba jutott mint „lakásszükséglet”, így nem volt ritka, hogy egy lakásban akár 20 ember is összezsúfolódott.

A zsidók és a vegyes házasságú családok a helyükön maradtak. Aztán máshonnan még rengetegen érkeztek persze, egy-egy kétszobás lakásban 20 ember is szorongott, de nekünk, gyerekeknek ez új játszótársakat és izgalmas szórakozást jelentett. Az utcára délelőtt 11-ig volt szabad kimenni. A felnőttek ilyenkor szerezték be az élelmet, mi pedig még fagyit is vehettünk, ha csilingelt a ház előtt a triciklis bácsi. Ha késett pár percet, már nem engedett ki bennünket a házmester, aki ilyenkor szigorúan kulcsra zárta a kaput. Mit is csinálhattak ebben az összezártságban a zsidók? Délutánonként a bérház udvarán korzóztak, vitatkoztak, mi, gyerekek a lépcsőkön futkároztunk, lármáztunk – olvasható a Csillagos házak oldalán egy visszaemlékezésben.

Azokat a lakásokat, amelyeket kiürítettek, kiosztották a nem zsidó lakosoknak, hiszen nekik ki kellett költözniük a kényszerlakhelynek kijelölt épületekből. Voltak olyanok, akik nem akartak elköltözni az otthonukból – még akkor sem, ha egy jóval nagyobb lakást kaptak volna érte. Ebben az esetben az ő otthonuk ajtajára kikerült az „Itt nem zsidók laknak” feliratú nyomtatvány. Viszont akadtak olyanok is, akik tiltakoztak az ellen, hogy a keresztény házukból csillagos házat csináljanak. Fontos megjegyezni, hogy itt nem egy gettóról volt szó,

ezeket a házakat közel fé lévig minden járókelő láthatta,

ott sorakoztak többek között az Üllői úton, a Király utcában, a Dob utcában, a Kossuth téren, Kőbányán, Zuglóban vagy a Városmajor utcában. Ráadásul nemcsak lakóépületeket jelöltek annak, de például a Miniszterelnökség Kossuth Lajos téri épülete, a Bolyai utcai óvoda és több iskola is. Az egész város tisztában volt azzal, hol élnek az üldözöttek, nem volt sem fal, sem kerítés, csak a házkapuk felett lévő csillagok.

A gettó felállítása után

A csillagos házak többsége Pest belvárosában és a később felállított gettó területén volt. A nyilas-hatalomátvétel után, 1944. november 29-én kiadott rendelet alapján hozták létre a pesti gettót, amit december 10-én zártak le. Bár hivatalosan 29-én „nyitották meg”, valójában már november 24-én falragaszokon és röplapokon futott körbe annak híre, hogy hamarosan létrehoznak egy pesti gettót. Határát az utcákon fapalánkok jelölték, a terület házaiban élő keresztényeket kiköltöztették, a fővárosi csillagos házakban élő zsidókat pedig beköltöztették, központja a Klauzál tér lett.

Bár a csillagos házak rendszere csak néhány hónapig létezett, az épületek megmaradtak, többségük túlélte a háborús bombázásokat és az elmúlt évek bontási hullámát is. Ma is lakóházak, üzletek, kávézók működnek bennük – sokan valószínűleg nem is sejtik, hogy a ház, amelyben élnek, milyen súlyos emléket hordoz, azonban a Csillagos házak oldalán lévő térképen utánanézhetünk a múltnak.

Források:

(Borítókép: Fortepan)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék