Menekülő királyné, a hitvesi szeretet jelképévé vált pár és egy arannyal-ezüsttel megrakott elsüllyedt hajó. A mohácsi csata utáni időszakhoz rengeteg valós történet és legenda köthető, írásunkban azokat vesszük végig, amelyek a mai fővároshoz és vonzáskörzetéhez kapcsolódnak.

2026. augusztus 29-én a tragikus kimenetelű mohácsi csatavesztés 500. évfordulójára emlékszik az ország. Az ütközetben odaveszett a korabeli Magyar Királyság vezető rétegének jelentős része, meghalt a fiatal király, a húszéves II. Lajos is. Történelmi tanulmányainkból úgy sejthetjük, hogy a vereség elsöprő erejű volt, a török sereg elhagyta az országot, és Buda elfoglalásáig, 1541-ig mintegy 20 nyugalmas év következett. A valóság azonban nem ez, kaotikus hetek következtek. Lajos felesége, Habsburg Mária menekülni kényszerült Budáról, a Szent Korona eltűnt Visegrádról, a törökök bevonultak a Várba, a Gerecsében pedig tragikus végű ellenállás bontakozott ki. Ehhez kapcsolódik az a ma is sokakat lázban tartó történet, miszerint

Mária királyné kincsekkel megrakott hajója Visegrád és Esztergom között a Dunába süllyedt.

Az időszakról olyan kortárs történetírók számolnak be, mint Johannes Cuspinianus osztrák diplomata vagy Paulus Jovius itáliai történész, aki Brodarics István elbeszélése alapján írt krónikát. Hozzá kell tennünk, hogy ezeket a műveket érdemes erős forráskritikával kezelni, jellemzően a szerzők saját politikai narratívájukat akarták erősíteni művükkel. A Habsburg-párti Johannes Cuspinianus például erősen sugallni akarta, hogy a magyar nemesség alkalmatlan az ország vezetésére. De ezekkel együtt is tisztán kirajzolódik az interregnum zavaros története.

Mária királyné nem érezte magát biztonságban Budán

A csatavesztés híre egy nappal az ütközet után, augusztus 30-án ért Budára, ahol Mária királyné tartózkodott. A hírhozó, a Mohácsot túlélt katona azonban csak a vesztes ütközet tényét közölte, ekkor még nem volt egyértelmű, hogy a király már nincs az élők sorában. Mint hasonló helyzetekben, zavaros álhírek kaptak szárnyra, többen tudni vélték, hogy Lajos életben van, mások azt állították, hogy a király halott, és Szapolyai János erdélyi vajda emberei gyilkolták meg a csata után.

Mária és köre nem a védelem megszervezése mellett döntött, hanem elmenekült Budáról, azt sem várta meg, hogy biztos hírek jöjjenek a férjéről. Nem a közelgő oszmán hadak miatt félt elsősorban, I. Szulejmán serege ekkor még a csatamezőn tartózkodott. Saját alattvalóiban nem bízott, Pozsonyban sokkal inkább biztonságban érezte magát. A város közel volt Bécshez, jól védett volt, és a polgárság mindig hűségesnek bizonyult a Habsburg-házhoz.

Mária kíséretével lóháton indult neki az útnak Budáról, olyan előkelőségek kíséretében, mint Antonio Giovanni da Burgio pápai nuncius, a veszprémi püspök vagy a budai várnagy. Az interregnum alatt számtalan atrocitás történt szerte az országban, melyektől a királyné és kísérete sem volt védve. Az esztergomi érsek, Szalkai László odaveszett a csatában, de emberei megtámadták a Duna jobb partja mentén menekülő Máriát kincsek reményében. A rajtaütés hiábavaló volt, az igazi értéktárgyakat nem vitték magukkal. Lajos özvegye végül pár nap alatt épségben megérkezett Pozsonyba. A királyi koronára ácsingózó Szapolyai János állítólag itt megkérte a kezét, amit Mária visszautasított, már csak azért is, mert férje halálában még nem lehetett biztos. Bár Mária nagyon fiatal volt, soha többé nem ment férjhez. 1531-től Magyarországi Mária néven a Habsburg-érdekeltséghez tartozó Németalföld kormányzója lett, 53 évesen halt meg, ekkor már Spanyolországban élt.

A Budáról induló hajókaraván

Az esztergomi érsek emberei hoppon maradtak, holott Mária nem hagyta a teljes királyi vagyont Budán.

A Kincseket (például A nemesfém pénzeket) és a Corvinákat vízi úton indították Pozsony felé.

A leírások szerint 76 hajó futott ki Budáról, bár a szám valószínűleg túlzó. Miután elhagyták Visegrádot, Kun Pál esztergomi várkapitány csapata megtámadta a hajókaravánt. Az összecsapás nem járt sikerrel, de az egyik hajó elsüllyedt. A többi szerencsésen megérkezett Pozsonyba.

Azóta tartja magát a legenda, hogy a szerencsétlenül járt vízi járművön nagy értékű kincsek voltak, például tíz mázsa ezüstpénz. Különböző történetek kapcsolódnak a mesés értékű tárgyakhoz. A szobi Luczenbacher családról azt mesélték, hogy arannyal teli korsókat találtak a Dunában, ezeknek köszönhetik gazdagságukat. A família valóban élt a településen, a 19. században erdőterületük és kőbányájuk volt, a tehetősebbek közé tartoztak, Mária királyné kincsének megtalálása mindössze mese velük kapcsolatban. 1965-ben Tóth J. Attila búvárrégész több kutatómerülést végzett a térségben, de nem találta meg az elsüllyedt hajó nyomait. A 21. században is volt pár eredmény nélküli próbálkozás. Viszont a Szob és Esztergom közötti, ma Szlovákiához tartozó Duna-szakaszon elterülő

Helembai-zátonynál találtak egy megfeketedett fagerendát, amibe kovácsolt vasszögeket vertek. A kormeghatározás a 16. századra datálta a leletet, a mederből később előkerült agyagcserepek és további szegek is hasonló korúak, így nem kizárt, de nem is bizonyított, hogy aZ elsüllyedt hajó maradványai kerültek elő.

A királyi kincsek között volt azonban egy különösen fontos tárgy, amely nem indult el a nyugati országhatár felé. A Szent Koronát ekkor Visegrádon őrizték, Perényi Péter koronaőr pedig jobbnak látta saját, felvidéki birtokaira vinni. Ebben az időszakban történt, hogy a történelmi tárgyat egy évig Füzér várában őrizték. Később, amikor Perényi a Habsburgok hívévé vált, átadta a koronát I. Ferdinándnak.

Szulejmán felégette Budát

Budán közben elterjedt a hír, hogy hamarosan megérkeznek az oszmán hadak. Aki tudott, elmenekült a városból. A krónika szerint „csak a szegények és a zsidók maradtak Budán”, az előkelők és a német polgárság sietve elhagyta a lakhelyét. A budai káptalan nemcsak a kincseket vitte, hanem a levéltári iratokat és jegyzőkönyveket is, melyek ekkor kerültek Pozsonyba. Mivel sokan nem tudták összepakolni a teljes vagyonukat, megkezdődtek a fosztogatások.

Szeptember 11-én Szulejmán és katonái bevonultak a városba. Létezik egy legenda, hogy a Várban maradt 200 zsidó ellenállt, őket pedig az Oszmán Birodalomba szállították. (A zsidó lakosság birodalomba való áttelepítése tény.) Paulus Jovius szót ejt egy véres esetről, ami Budán történt, de ennek valószínűleg nincs valóságalapja, a krónikaíró csupán ürügyet keresett, hogy kifejthesse, mit gondol egyes kortársairól. A leírás szerint Budán hét, Mohácsnál elesett magyar főméltóság véres fejét mutatták be Szulejmánnak, és a szultán mindegyikről véleményt mondott.

Például Szalkai László fösvény, Tomori Pál ostoba és meggondolatlan, ellenben Perényi Ferencet bölcsnek nevezi a krónikaíró a szultán száján keresztül. Az is olvasható, hogy Szulejmán sajnálTa az ifjú király halálát, és visszaadta volna neki az országot, ha életben marad.

A túlságosan hosszú utánpótlási vonal miatt a törökök nem akarták megtartani Budát. Még megülték az egyik legnagyobb iszlám ünnepet, a kurban bajramot, majd felgyújtották a várost és elvonultak, helyőrséget sem hagytak hátra. Nem mentek üres kézzel. Magukkal vittek kincseket, a corvinák egy részét és Mátyás király ércszobrai közül is többet. Két nagy reneszánsz bronzkandeláber is Isztambulba került, ezek a mai napig láthatók a Hagia Szophia nagymecsetben.

Pilismarótnál ellenállás bontakozott ki

Az 1526-os eseménysorozat egyik legszomorúbb epizódja a pilismaróti mészárlás. A törökök elől észak felé menekülő lakosság nem tudott átkelni a Dunán. Ők a mai Pilismarót térségében, a Gerecsében gyülekeztek, és egy szekerekkel megerősített táborhelyen várták a támadókat. Itt történt a legkomolyabb ellenállás Mohács után a bevonuló oszmánokkal szemben, akik csak úgy tudták megtörni a védőket, hogy Budáról hozattak ágyúkat. A szekérvár elestét szeptember 15-én vérengzés követte, az áldozatok száma a 20-25 ezret is elérhette, nagy részük a civil lakosságból került ki. A pilismaróti vérontáshoz kapcsolódik Dobozy Mihály és felesége, Farmos Ilona legendája is. A házasok inkább együtt haltak meg, mintsem hogy valamelyikük a másik nélkül elmeneküljön.

Pilismarót ma kedvelt kirándulóhely, az Országos Kéktúra egyik pecsételőpontja, az áldozatok emlékét Kovács György szobrászművész alkotása őrzi a helyszínen.

Források:

(Borítókép: Wikimedia Commons)

Asztalnál a város – We Love Kuponhét Augusztus 20. és szeptember 6. között!

Első kuponhetünk keretében kuponoldalunk bemutatásával különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok jól ismert budapesti klasszikusokat, de izgalmas újhullámos éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.

Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!

hirdetés

Címkék