Budapest egyik legismertebb és legérdekesebb tere a Szentháromság tér, ami hosszú évek óta meglehetősen csonkán fogadta az arra járó városlakókat és turistákat. A Mátyás-templom környezetében az elmúlt években több változás is történt, felújították a régi budai városházát, elbontották a késő modern Diplomataházat (Burg Hotel), hogy helyén egy kortárs megoldásokkal épített, historizáló épület kapjon helyet, míg a tér az egykori Pénzügyminisztérium (ma a Belügyminisztérium épülete) rekonstrukciójával vált ismét egységessé.
A palota jóval több egy visszaépített középületnél, 120 éves története során volt itt reprezentatív minisztérium, kollégium, legendás egyetemi klub és levéltár is. Hogy miként vált a palota a Várnegyed egyik legfontosabb épületévé, és miért hasonlít annyira a Mátyás-templomhoz, ahhoz egészen a századfordulóig kell visszautaznunk.
Szétszórt hivatalok, botrány az építész körül
Ha az 1890-es évek végén, az 1900-as évek elején járnánk a téren, akkor egészen más kép fogadna minket. A Pénzügyminisztérium palotája helyén korábban kisebb polgárházak, hivatalok és intézmények álltak, ezek bontása kellett ahhoz, hogy itt felépülhessen a minisztérium székháza. Az új épületre valójában az addig a Várban és a Vízivárosban szétszórtan működő hivatalok egyesítése miatt volt szükség, jobbnak látták, ha az egymástól távol eső intézmények egy helyre kerülnek.
Mielőtt megkezdték volna a palota építését, kisajátítási és bontási munkálatok indultak azon a 11 telken, amelyen ma is elterül a Fortuna utca és az Országház utca mentén. Ezek a munkálatok nagyjából egy évet vettek igénybe, ebben az időszakban az utolsó lebontott ház a Szentháromság téren lévő Majláth-ház volt. Egy telket, amelyen az Egyetemi Nyomda működött, csak később sikerült integrálni a minisztériumi székház épületegyüttesébe, a rajta lévő épületet viszont már nem bontották el.
Az 1904-re elkészült 4000 négyzetméteres épületet Fellner Sándor tervezte. Annak ellenére, hogy kora egyik közkedvelt és nagy tudású építésze volt, az emberek körében mégis felháborodást keltett, hogy ő tervezi a székházat. Mindezt nem a személye robbantotta ki, hanem az a tény, hogy
a munkát személyesen a pénzügyminisztertől (Lukács László) kapta meg, pályáztatás nélkül, amire a közvélemény szerint egy középület tervezésekor szükség lett volna.
Bár ma leginkább a Szentháromság téri neogótikus palota miatt ismerjük nevét, Fellner Sándor tervezett zsinagógákat (pl. a Frankel Leó úti zsinagógát), a Tökölyanumot, bérházakat, és a Markó utcai Igazságügyi Palota is az ő nevéhez fűződik. A Pénzügyminisztériumnál nemcsak az esztétika és a reprezentatív épület létrehozása hajtotta, hanem a bizonyítási vágy is.
Egyszerre neogótikus és szecessziós palota
Ha a téren állva látunk némi hasonlóságot a Fellner-féle épület és a mellette lévő Mátyás-templom között, az nem a véletlen műve. A tervezés során megszabták, hogy erre a telekre csak olyan épületet tervezhetnek, amely illeszkedik a templom stílusához, így az építészben fel sem merült, hogy a neogótikus stílus helyett valami mást választana. Persze a belső terekben már finoman keveredik a gótika és a szecesszió formakincse. Fontos volt, hogy az épületen megjelenjen a magyaros stílusirányzat, ahogy a magyar mesterek munkája, illetve a magyar alapanyagok használata is.
a Zsolnay kerámiák mellett Thék Endre bútorait, Gönczy Lajos szobrait, illetve ruskicai és kaprióra márványt láthatunk.
Az épület történetéhez számos anekdota és érdekes tény kapcsolódik. Így többek között, hogy az építkezésen télen-nyáron megállás nélkül zajlott a munka, napi 300 munkás dolgozott – köztük nők is – rajta, és napi 100 szekér építőanyagot hoztak. További érdekesség, hogy az épületet megálmodó Lukács László pénzügyminisztert a palota dísztermében ravatalozták fel, de az évek során forgatási helyszínként is funkcionált, 300 személyes báltermében forgatták A napfény íze című film egyik vívójelenetét.
Helyreállítás helyett bontás
Az épületegyüttes a II. világháborúban komoly károkat szenvedett, bombatalálatot kapott a tanácsterem is, bár a minisztériumi épület még menthető lett volna, az újjáépítés során az akkori hatalom eleinte csak veszélyelhárítási munkákat végzett, ami szép csendben bontássá alakult. A rézvitézekkel díszített csipkézett tornyait is a bontás során veszítette el az épület.
Az épület átépítése végül Rados Jenő elképzelése alapján történt, ő volt az, aki a háború utáni újjáépítésben kidolgozta a műemlékek helyreállítására vonatkozó programtervet. Rados elképzelése szerint a Szentháromság téri szárny új homlokzatot kapott, a felső szintet és a rizalitot lebontották, míg a főkapu fölé egyszerű erkély készült. Ezzel egy időben zajlott a belső terek átalakítása is. A Szentháromság téri szárnyban vasbeton födémekkel két szintre osztották a pazarlónak ítélt, reprezentatív tereket a díszterem és előterének kivételével. Az eredmény egy leegyszerűsített, összképében mégis historizáló, történeti épületkarakter lett.
Kollégium, Vár Klub, beatzenekarok
Az 50-es évektől ismét élet költözött az épületbe, ám nem a korábbi minisztérium tért vissza, hanem az állami vállalatok és intézmények tartottak itt bentlakásos, több hónapos továbbképzéseket. Ennek megfelelően az egykori székházban tantermeket, szemináriumi termeket és 2–14 fős kollégiumi szobákat alakítottak ki. A későbbiekben a Műegyetem Gépész-, Vegyész- és Villamosmérnöki Karának kollégiuma lett, bár a hallgatók meglehetősen zsúfoltan éltek itt, az épület mégis népszerű volt a maga körében. A Schönherz Zoltán Kollégium dísztermében működött a Vár Klub, ahol fellépett a magyar beatkorszak színe-java.
Furcsa belegondolni, hogy ami egykor a Pénzügyminisztérium díszterme volt, abban később már egyetemi bulikat és táncos rendezvényeket tartottak. Majd ahogy az lenni szokott, egyre több feltörekvő zenész és egyetemi zenekar jött próbálni a kollégiumba. A 60-as évekre a Vár Klub már a legelitebb ifjúsági szórakozóhelyek egyikének számított, ami előtt nemritkán tömött sorokban álltak a fiatalok. Sőt, a 70-es évekig komoly dresszkód volt, a férfiaknak kötelező volt a zakó és a nyakkendő viselése.
Itt kezdte pályafutását az Omega, játszott itt a Nautilus, az Illés, valamint a Tolcsvay-trió is – utóbbi két zenekar itt kötött barátságot, amelyből később létrejött a Fonográf.
A rekonstrukció
A rendszerváltás után egészen a 2010-es évekig szálloda működött az épület egy részében, de a Magyar Kultúra Alapítvány, valamint a Magyar Országos Levéltár is itt működött. Bár a 2000-es évektől előfordult néhány kisebb karbantartási, felújítási munka, átfogó rekonstrukciót nem végeztek a palotán, amely ennek következményeként erősen leromlott állapotba került. Noha az épület rekonstrukciója nem a Nemzeti Hauszmann Program keretében valósult meg, mégis sokszor kötjük a Vár környezetében zajló visszaépítésekhez – van is hasonlóság közöttük. Az egykori Pénzügyminisztérium palotáját az eredeti tervek alapján állították helyre, viszont a műemléki helyreállítás és az eredeti terek, épületdíszítések megőrzése mellett fontos cél volt a kortárs irodaterek kialakítása.
Ahogy az 1900-as évek elején Fellner Sándor kifejezetten fontosnak tartotta, hogy magyar anyagokból, magyar műhelyekben, magyar mesterek készítsék az épületdíszeket, üvegablakokat, beépített bútorokat, úgy a rekonstrukciónál is figyeltek erre. Építészetileg külön izgalmas az a belső udvar, amely az egykori épület, a Fortuna-udvar és egy kortárs irodaszárny találkozásánál jött létre. A rekonstrukciós munkákat levéltári kutatások, korabeli Fellner-féle pallértervek, archív fotók alapján végezték, emellett az építészeket, belsőépítészeket (Baliga Kornél, Kruppa Gábor, Makrai Sándor, Vesztergom Ádám) régészeti kutatások, tisztítóbontások és feltárások, valamint épületdiagnosztikai munkálatok segítették.
A Fellner Sándor tervezte épületről a lenti galériában láthattok további fotókat!
A Pénzügyminisztérium épületét a Budai Várséták Rézvitézek oltalmában című sétáján ti is bejárhatjátok, ahol még számtalan izgalmas történetet ismerhettek meg a palota múltjából.
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
