Minden településnek, még a legkisebbeknek is megvannak a saját hősei, akik lakóhelyük hírnevét öregbítették, fejlődését és életét kisebb-nagyobb mértékben meghatározták. Ezalól természetesen a gazdag történelemmel rendelkező Törökbálint sem kivétel, ami az Érdi járásban, Budapesttől mindössze 15 kilométerre fekszik.

Csörsz

Nagyon visszamegyünk az időben, egészen a honfoglalás korába. Mielőtt Árpádék megjelentek itt, a környéken avariszkok, majd rómaiak, végül avarok éltek elsősorban. Anonymus számolt be arról, hogy a Kárpát-medencébe benyomuló magyar törzsek vezére, Árpád fejedelem a vezéreinek területeket adományozott, és azt a vidéket, amelynek a mai Törökbálint is része, Kond vezér kapta meg. Ám végül nem ő alapozta meg a későbbi Törökbálint települést, hanem a fia, Csörsz. Ő volt az, aki ezen a környéken várat épített, ami nagy valószínűséggel azt az alapot adta, amiből aztán kinőtt, majd fejlődni kezdett a vidék, melynek végeredményeként megszületett a mai Törökbálint.

Országh család

Az Árpád-ház kihalását követő zavaros időkben, a XIV. század során egy másik főúri család birtokába került a terület. A korabeli fennmaradt iratok alapján a vidék tulajdonosa Országh György, majd az ő fia, a rác despota, Országh Lázár volt. Ám a család ezen ága utód nélkül kihalt, a birtok pedig visszaszállt a királyra, aki ekkor (Hunyadi) I. Mátyás volt. Ő pedig 1459-ben a nádorának, az Országh család egy másik ágához tartozó Országh Mihálynak adományozta a birtokot. A jó idők mindössze Mohácsig tartottak. Az ország három részre szakadt, és amit nem kebeleztek be a törökök, ami nem került a fennhatóságuk vagy az ellenőrzésük alá, azért a vidékért ádáz harcok kezdődtek el az I. Ferdinándot a trónra kívánó Habsburg-pártiak és a Szapolyai János erdélyi vajdát támogatók között. Utóbbi került ki győztesen a trónért folytatott küzdelemből. Az Országh család viszont Habsburg-párti volt, Szapolyai pedig elvette tőlük a birtokot, és másnak adományozta.

Török Bálint

Az a valaki, aki Szapolyaitól (I. János) megkapta a birtokot, Török Bálint hadvezér és főnemes volt. Ő lett a település névadója, miközben ennek okai az utókor számára kevésbé ismertek, mivel az egyes erőközpontok között sokáig ügyesen lavírozó Török Bálint – hol a törökök, hol pedig a Habsburgok barátja volt – végül török fogságba esett, és az isztambuli Héttorony börtönben hunyt el 1550-ben. Mindazt pedig, amit épített és fejlesztett a környéken, az elfogását követően a törökök feldúlták és a földdel tették egyenlővé. Megsemmisült szinte minden írásos emlék is azokból az időkből, így csak a feltételezések maradtak. 

Ami biztosnak tűnik, hogy a csíki völgyre néző hegy kúpjára épített egy várat, illetve egy kasztellumot (kisebbfajta erődítmény), amelynek romjai még a XVIII. század első felében is álltak. Ami biztos, hogy a Török-Bálint nevet a törökök már használták a stratégiailag számukra fontos terület kapcsán, de hogy rajta is maradt-e, az kérdéses, mert a településnek volt német neve is (Turbal vagy Gross-Turbal), és egyes vélekedések szerint ez módosult az évszázadok során Törökbálinttá, mely nevet hivatalosan 1900-ban kapta meg a település.

Majláth József

Miután a törököket kiűzték az országból, a birtok uralkodói tulajdonba került, ám rövid időn belül a jezsuiták kapták meg. Miután 1773-ban feloszlatták a rendet, Mária Terézia nem tartotta meg a területet, hanem elajándékozta azt, méghozzá gróf Majláth József kamarai tanácsosnak. Az ő ideje alatt a település és környéke jelentősen felvirágzott mind gazdasági, mind esztétikai értelemben. A jezsuiták rendházát például csodás kastéllyá építtette át. Csakhogy a fia a közmondással ellentétben messze esett a fájától: rosszul gazdálkodott, és hatalmas adósságot halmozott fel. A birtokot így rövid időn belül elzálogosították.

Festetics Ágoston

A birtokot a Festetics család szerezte meg, akik helybe is költöztek, és a birtok hatalmas fejlődésnek indult, ami elsősorban Festetics Ágoston nevéhez köthető. Nemcsak gazdaságilag fejlesztett, hanem építkezett is. Helyreállíttatta az akkor már rossz állapotú kastélyt és templomot, valamint iskolát is alapított, mintagazdaságot vezetett. Azt követően sem hanyagolták el a birtokot, hogy elköltöztek innen.

Volf György

A törökbálinti könyvtár nevét viselő Volf György paraszti családban és helyben született, 5 évvel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc előtt. Nyelvészprofesszor volt, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagja. Pedig a pályája nehezen indult.

Papnak szánták a szülei, de miután az apja korán meghalt, a fiú dolgozni kényszerült, hogy önmagát eltartsa. Nehéz sorsát jelzi, hogy a középiskolát is 8 év alatt, 23 éves korában fejezte be, mert mellette munkát is vállalnia kellett. Ezt követően Pesten, majd az 1873-ban megszületett Budapesten élt és dolgozott, sőt ott is lett eltemetve. A szülővárosa pedig azzal tisztelte meg, hogy a halála után nem sokkal a szülőháza falára emléktáblát helyezett el. 

Zimándy Ignác

Zimándy Ignác Törökbálint plébánosa volt viszonylag hosszú időn keresztül, 1872-től egészen a századfordulóig. A mai napig úgy hivatkoznak rá, mint a település jótevőjére, ami nem üres frázis, Zimándy valóban az életét tette fel Törökbálintra. Előbb a szomszédos Kistorbágyon teljesített szolgálatot, majd ezt követően, 1857-ben került át Törökbálintra mint káplán. Ekkor azonban csak két évig maradt, majd máshova szólította el az élet, végül 1872-ben tért vissza plébánosként hatalmas tervekkel.

Bár eleinte szerény körülmények között élt, írásból és fordításból egészítette ki szerény jövedelmét, 1879-től egészen 1889-ig gondozta az Ébresztő Hangok nevű irodalmi kiadványt – ő volt a szerkesztője és a kiadója is egy személyben –, amivel szép vagyonra tett szert. Ebből pedig meg tudta valósítani mindazt, amit Törökbálintra álmodott. Épített zárdát, iskolát, felvirágoztatta az idegenforgalmat azzal, hogy kiránduló- és üdülőhellyé fejlesztette a települést, amit a kultúra térképére is felhelyezett. Ráadásul olyan fejlesztései is voltak, mint hogy nyaranta locsolókocsik járták az utcákat, hogy a vízzel lekössék a port. Törökbálint lakói hálából még életében utcát neveztek el róla, manapság pedig egy tér és az általa alapított zárdából lett általános iskola viseli a nevét.

Walla József

Walla József Morvaországban született, és az 1860-as években került a családjával Magyarországra. Építésznek készült, de végül nem az lett belőle. A cement megjelenése az építőiparban óriási változást hozott, ő pedig jó érzékkel a cementgyártás irányába fordult inkább az épületek tervezése helyett. Cementárugyárat alapított, ami rövid idő alatt a legnagyobbá vált az országban. A Walla család a Zimándy Ignác által fellendített idegenforgalomnak köszönhetően került Törökbálintra az 1880-as években. Eleinte egy családi nyaralójuk volt csak, ám idővel Walla József 5 villát is építtetett, egy tömbben, a népes családja számára. Ráadásul mivel rengeteg építészt ismert, némelyiket neves mesterek terveztek neki, de csak egyről lehet biztosan tudni, hogy ki volt a megálmodója. A legnagyobb, a feleségéről (Burda Amália) elnevezett Amália-villát maga Alpár Ignác tervezte, akivel Walla nagyon jó, baráti viszonyt ápolt.

Walla hasonlóan nagy jótevője volt a településnek, mint Zimándy Ignác. Feleségével óvodát alapított, amit egy jó darabig saját zsebből finanszírozott. A helyi Vöröskereszt Egyletet is ő szervezte meg a feleségével, az I. világháború alatt pedig az egyik villájában hadikórház működött. A periférián élőkről sem feledkezett el: 25 éven át minden decemberben nagyobb összeget adományozott a település szegényeinek. Napjainkban az általa alapított óvoda mellett a művelődési ház egyik terme és a Falumúzeum előtti tér viseli a nevét, ahol egyébként egy őt formázó mellszobor is található. 1917-ben a törökbálinti temetőben családi kriptát állíttatott, itt nyugszik a feleségével, a két lányával és azok férjeivel, akik közül az egyik nem más, mint Róth Miksa üvegfestőmester. További családtagjai is itt lettek eltemetve, már csak azért is, mert a Walla család nem tűnt el velük a településről, Walla József dédunokája a mai napig ott él.

Schunbach Ferenc Pál (Franz Schunbach)

A német nyelvterületen jegyzett festőt talán még Törökbálinton is kevesen ismerik, de az nem a törökbálintiak hibája. Az 1898-ban született művésznek nehéz gyerekkora volt, mert az anyja nevelte egyedül, senki nem tudta, ki az apja. Zabigyerek volt, emiatt pedig bélyeg került a családra, eleinte kicsit kitaszítottként éltek. Ennek ellenére a fiú jó természetű és kedves gyerek volt, így az iskolában már kevésbé számított kitaszítottnak, pláne, hogy kitűnő rajztehetség is volt. Nem véletlenül került be a Képzőművészeti Akadémiára, ahol Szőnyi István lett a legfontosabb mestere. Az ígéretesen induló pályának aztán a II. világháború vetett véget. Törökbálint is jórészt svábok lakta település volt, akiket a harcok lezárultát követően erőszakkal kitelepítettek az országból. Schunbachnak is mennie kellett. Ausztriában telepedett le, és végül ott bontakozott ki a művészete, Magyarországon pedig elfelejtették. Miközben Ausztriában és Németországban a képzőművészet iránt érdeklődők tisztában vannak a nevével, itthon alig tud róla valaki. 

Munkácsy Mihály

Minden idők leghíresebb magyar festője nem itt született és nem is itt halt meg, mégis kötődik Törökbálinthoz. Tanoncévei alatt Munkácsy (akit ekkor még Lieb Mihálynak hívtak) Szamossy Elek akadémiai vándorfestő tanítványaként járta az országot, és így vetődött el Törökbálintra, ahol aztán gyakran megfordult látogatóban az egyik anyai ági rokonánál, az itt élt Kövi Jakab nyugalmazott jószágigazgatónál. Rajta keresztül került kapcsolatba az itt élő sváb közösséggel.

Egy családi ünnep alkalmával ismerkedett össze Rottmayer Izabellával, a községi orvos leányával, és a fiatalok találkozása szerelem volt első látásra. Házasságot terveztek, ám a lány apja, dr. Rottmayer nem adta áldását a frigyre. Bár Munkácsy azt tervezte, hogy megszökteti a lányt, ám hiába várt rá egy hintóban, Izabella nem jött, mindössze egy levelet küldött neki, amiben elbúcsúzott a szépreményű festőtől. Később még leveleztek ugyan, de a kapcsolatból mégsem lett semmi. Munkácsy rövidesen Párizsba távozott, ahol egy galériatulajdonos lányát vette el, akivel aztán hosszú, boldogtalan házasságban élt.

Feleki Kamill

Szüleink, nagyszüleink és dédszüleink egyik kedvenc színésze, az elsősorban táncos és komikus szerepeiről ismert, de azért drámai vénával is rendelkező, Kossuth-díjas színész, Feleki Kamill Törökbálinton született 1908-ban. Nem sokáig élvezhette azonban a vidéki levegőt, ugyanis 1914-ben a család Budapestre költözött. 

Sinka István

Szintén Kossuth-díjas volt, ám nem színész, hanem költő Sinka István. A II. világháborút követően a népi alkotók táborát erősítő poéta nem nézte jó szemmel a baloldali hatalomátvételt, az ország szocialista irányváltását, amit nem is titkolt, így hosszú időre parkolópályára került, kívül rekedt az irodalmi életen. El is költözött a fővárosból, bár nem olyan nagyon messzire, hanem a közeli Törökbálintra, ahol 4 éven át, 1945 és 1949 között élt. 

Források:

(Borítókép: Törökbálint Anno / Magyarszéki Gábor – Fortepan)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék