1958 óta fröccsözgetünk az Alkotás utcánál
Csak kedvvel vagyok hajlandó főzni, utálom, ha valami muszáj
– kezdi Szabó Attila, a Pali bácsi Borozójának mostani üzemeltetője. Az italkínálat tisztességes, az ételek közt olyan klasszikusokat találunk, amelyeket otthon ritkán készítünk el magunknak, birkapörkölt, szalontüdő, kakasherepörkölt szerepel az étlapon. Minden kis adagban, 20–40 főre készül. Attilának megvannak a saját beszállítói, például ha birkát szeretne, akkor rácsörög az alföldi cimborájára, aki már vágja is az állatot, lehet menni érte. Ez az a fajta személyesség, ami miatt az 1958-as nyitás óta mindenki otthon érzi magát itt. Nemcsak vendéglátósként, de túlfeszülésre hajlamos háziasszonyként is érdemes magunkévá tenni ezt a szemléletmódot: A vendégek akkor fogják jól érezni magukat, ha a vendéglátó azt csinálja, amit szeret.
Attilára ez különösen igaz. Már 40 éve főz, és nagyon kalandosan érkezett meg a Pali bácsiba, ahol most üzemeltető, szakács. Dolgozott Németországban, Szerbiában, itthon pedig Sárospataktól kezdve Kunszentmártonon át a Balatonig sok helyen. Karrierjének izgalmas szakaszát jelentik azok az évek, amikor folyami teherhajón és étteremhajón volt szakács. Főzni a nagymamájától tanult, a tőle megismert ízeket kereste, azokat akarta kezdetben eltalálni. A szülei kevésbé voltak ügyesek a konyhában, mégis sokat köszönhet nekik:
Itt nőttem fel, egy utcával arrébb, és anyukámnak ez volt a kedvenc törzshelye. Apu máshova járt, mert ő sörös volt, és akkoriban itt csak bort lehetett inni. Úgyhogy Pali bácsit gyerekkoromtól ismertem, csinálta nekem a zsíros kenyeret, málnaszörpöt. Nekem ez itt nosztalgia is.
Attila gyermekkora kedves helyére egy baleset miatt került vissza. Egy kifőzdében dolgozott, amikor eltörte a lábát, és felvettek valakit a helyére, amíg otthon lábadozott. Két éve beugrósként érkezett, nem sokkal később pedig átvette a konyhát. Ma már a lánya, Niki is vele dolgozik.
Pali bácsi, vagyis Tóth Pál
Na de ki volt a legendás Pali bácsi? Belépve, a falakon ősz hajú úr képe fogad – törzsvendégek, űrhajósok, sportolók, politikusok gyűrűjében. Magunk is szívesen vennénk tőle egy kis kontyalávalót. Abban, hogy egy igazi ősvendéglátósról lehetett szó, aki imádta az embereket és a borozóját, Spinyhért András felszolgáló is megerősít, ő – kisebb kihagyással – már több mint 10 éve dolgozik itt.
Mit mondhatnék? Pali bácsi egy baromi jó kocsmáros volt
– meséli. A borozó névadója és tulajdonosa 2013 januárjában hunyt el, néhány nappal 85. születésnapja előtt. András elmondása szerint utolsó percig aktívan részt vett a hely életében, délben lejött megenni egy menüt, elbeszélgetett a törzsvendégekkel, a többiekhez is szívesen lépett oda bemutatkozni.
Tóth Pál Soltvadkerten született, ami már akkor is ismert volt bortermeléséről, így ő 1958-ban elhatározta, hogy megnyitja saját borozóját az Alkotás utca sarkán. Eleinte csak állami borászatokkal dolgozhatott, az italokhoz pedig egyszerű ételeket, ringlit, zsíros kenyeret kínált. Nem sokkal később, 1963-ban építette fel saját házát, amelynek felső részében maga lakott, az alsó szinten pedig a vendéglátóhelye működött. Azóta is itt találjuk a Pali bácsi Borozóját, és a családja tulajdonában van a ház. Pali bácsi lánya kozmetikus, itt dolgozik, szintén legenda a környéken. Fia, Gábor orvos lett, hobbija pedig a jazz. Fontos volt számára, hogy továbbvihesse édesapja örökségét, egyidőben maga vette kezébe a borozó irányítását, ám belátta, hogy a megszokott színvonalhoz profira van szükség. Ekkor jött a képbe Attila, de ne szaladjunk ennyire előre!
A Pali bácsivá idősödött Tóthnak feltűnt, hogy nem elég a ringli és a zsíros kenyér, lenne igény egy kicsit szélesebb ételválasztékra is, így hívott egy főzőasszonyt.
Előre megmondták a törzsvendégeknek, hogy másnap, mondjuk, pörköltet fognak főzni, ők kikérték, megrendelték, beindult az üzlet
– meséli Spinyhért András, aki 2012-ben érkezett a borozóba. Pali bácsi maga egyébként sosem készített ételt, a vendéglátásért és az üzletmenetért felelt: kiválóan, amire egyébként hatalmas szükség is volt, ugyanis a Csörsz utca környékén minden kicserélődött, bőven volt mihez alkalmazkodni.
Melóskocsma és tanszék
A 19. században még Buda legnagyobb temetkezési helye húzódott errefelé, majd ideköltözött Süss Nándor hírneves gyára, a MOM, hogy a 2000-es évek elején plázának és elegáns irodakomplexumnak adja át a helyét. A környék állandó szereplői, a diákok viszont maradtak: a tanítóképző és az Testnevelési Egyetem elődje is itt működött már a II. világháború előtt is.
Pár hete jött be egy 50-es vendég, ő mesélte, hogy az egyetemen úgy hívták a Pali bácsi Borozóját, hogy a kihelyezett tanszék
– meséli András. Az egykori MOM-dolgozókat is nagyon szívesen látták. Zajlott a közösségi élet, mindig jobb emberek jártak be, az italok, ételek minősége is szűrte a vendégkört. Kommersz, olcsó szeszes italokat például sosem tartottak, így a gyárból is inkább azok jöttek, akiknek fontos volt a minőség, a kellemes társaság.
Szerethető részlet, hogy a falon látható fotókon sem csak ismert emberek, hanem a hely valódi törzsvendégei, Tóni bácsi, a MOM egykori középvezetője, egy artista, egy kosárlabdaedző és Pali bácsi jóbarátja, Sándor György humorista tűnik fel. Sokuknak ma már a gyermekei járnak be a borozóba. Persze hírességek fotóit is megtaláljuk, Magyari Béla és Farkas Bertalan űrhajósok, Puskás Öcsi és az Aranycsapat tagjai mosolyognak ránk.
Vajon milyen lehet az a vendéglátás, amire több mint 70 éve mindenféle korosztálynak és társadalmi rétegnek szüksége van?
Mitől lesz egy borozó olyan törzshely, hogy ha leugrom fröccsözni, biztosan találok ott ismerőst? András és Attila sem tudja erre a választ, nem is biztosak benne, hogy van recept.
Mielőtt idejöttem, jó éttermekben, nagy szállodákban dolgoztam. Jelentkezéskor elsétáltam párszor a kapu előtt: »Menjek be ide? Hát ez csak egy borozó!« Két hét múlva viszont már szerelmes voltam a helybe. Reggel 10 felé – mert még akkor nyitottunk – jöttek az idősek, délig elfröccsözgettek, sztorizgattak, megbeszélték az előző napi focieredményeket. Utána jöttek az ebédelők, irodisták és a fiatalok az egyetemekről. Estefelé visszaszivárogtak az idősek is, de akkor már egy szorosabb társaság. Csomó jó ember jött össze. Mégis kezdett elfogyni ez a hangulat, a Covid sem kedvezett neki. Viszont most azt érzem, hogy megint visszatért valami. Jó, hogy alakul egy családias közösség, mert én egyszerűen nem tudom elveszíteni a lelkesedésemet aziránt, amit itt először megtapasztaltam
– meséli András, aki abszolút magáénak érzi a helyet, amit valóban meghatároz barátságos, de nem bizalmaskodó stílusa.
Mi a helyzet, Pali bácsi?
A Pali bácsi Borozóját néhány éve kicsit kipofozták, de szerencsére nem hipózták ki belőle a lelkét. Szebb mosdók, kellemesebb, régi plakátokkal díszített belső tér várja a vendégeket. Az épület háta mögött szuper kerthelyiség fogad. A nyugalmas kis utca hangulata pedig olyan érzést ad, mintha csak egy családi ház kertjébe ruccantunk volna ki. Nem is járunk messze az igazságtól, hiszen még mindig a családé az épület.
Sörökből, borokból rendes választékot kapunk. Az ételek terén házias, de otthon viszonylag ritkán készített fogásokat kóstolhatunk, aszerint, hogy Szabó Attila, aki nemcsak üzemeltető, de szakács is, milyen alapanyagokat kap, mihez van kedve. Általában 6-8-féle étel közül választhatunk, van babgulyás, marha- vagy kakasherepörkölt, szalontüdő, pacal limitált mennyiségben. Az árak is barátiak, 3500–6000 forint között mozognak, a legdrágább a kakasherepörkölt. Időnként programok események is színesítik az itteni életet, június utolsó hétvégéjén például a Gasztrokibiccel közösen főznek majd pörköltet.
Pali bácsi halála után a legendás borozó sokáig a helyét kereste, váltották egymást az üzemeltetők. Végül az örökös, Tóth Gábor megtalálta, hogy ki tudná a legjobban továbbvinni édesapja emlékét. Pali bácsi és az általa képviselt barátságos, profi, kisujjeltartósnak viszont csak viccből nevezhető vendéglátás tovább él az általa nyitott helyen, amiről mind a vendégek, mind az üzemeltetők hamar egyértelműsítik: ez nem étterem, ez egy borozó, étkezde... és nagyon büszke rá.
ELÉRHETŐSÉGEK
Pali bácsi Borozója
- 1126 Budapest, Tartsay Vilmos utca 8.
(Borítókép: Kiss Viktor – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
