Kelenföld egyik legnyugisabb, lakótelepekkel és kertes házakkal tarkított részén, ahol kicsi az átmenő forgalom és kevés az irodaház, nincsenek nagy események, van egy étterem, amely 16 éve töretlen minőségű, házias, magyaros konyhával várja a vendégeit. Erzsi Mamáék a Covidig reklámra sem költöttek soha, mégis mindig van vendégük.
A mediterrán országokban járva (főleg Olaszországban) rengetegszer futunk bele olyan családi éttermekbe, ahol a tulajdonosok dolgoznak a főbb pozíciókban, és esetleg a kisebb munkára vesznek fel kisegítő embert. Sokszor nem is az első generáció, hanem a második, netán a harmadik viszi az éttermet. Amellett, hogy az ilyen helyeknek mindig lelkük van, kicsit el szoktam szomorodni, hogy itthon mennyire kevéssé jellemző, hogy egy étterem évtizedeken át ugyanannak a családnak, tulajdonosnak van a kezében, hogy nem ülnek fel minden új divathullámnak, csak viszik a hagyományos, házias konyhát, amit a vendégeik szeretnek. Félreértés ne essék, imádjuk az új kezdeményezéseket, de nagyon jól tud esni néha beülni egy olyan helyre, ahol a bableves pont olyan, mint 5 éve, nem lett újragondolva, és koriander sem került bele.
A kelenföldi Erzsi Mama Konyhája pont ilyen hely. Jeges Csaba és felesége, Szolga Csilla 16 éve vették át a kertes ház alagsorában található kis éttermet Csaba unokatestvérétől, aki pár évvel korábban a nagymamájukról nevezte el a helyet. Csilla azt mondja, mikor átvették az éttermet, alig volt vendég, a környéken még kevesebb iroda volt, a buszmegálló messze van, és tényleg csak a babakocsis anyukák és a kutyasétáltatók sétáltak az utcán.
Menüztetéssel kezdték a vendégkör szélesítését, aztán szépen lassan megismerték őket a környéken is, és azok, akik bejöttek délben egy gyors munkaebédre, visszajöttek a családjukkal hétvégén kipróbálni az à la carte-ot is. Szépen, organikusan, szájról szájra terjedt a hírük, mára pedig jó sok törzsvendégük van. Csilla szerint van olyan, aki Sopronból jár hozzájuk, ha Budapesten van dolga, akkor mindig hozzájuk tér be, de egyre gyakoribb, hogy külföldi fiatalok érkeznek hozzájuk, akik olyan magyar konyhát keresnek, ami nem egy belvárosi turistacsapda.
Erzsi Mama egyébként nem csak egy név, az egykori nagymama abszolút jelen van az étteremben: több étel van, ami az ő receptjei alapján készül, és a dekorációban is mindenhonnan visszaköszön. Kint vannak a falon a fiatalkori képei, családi felvételek, a születési anyakönyvi kivonata, de a bizonyítvány is, még az előző század első harmadából. Csilla elárulja, hogy a falakon körben lévő relikviák egy része is családi ereklye, de egy jó ideje már a törzsvendégek is hoznak be olyan múlt századi tárgyakat, amik illenek a hely hangulatához.
Amikor kezdtek, Csaba állt a konyhában – neki sokéves konyhai tapasztalata volt már korábban is –, Csilla pedig felszolgált. Csaba ma már csak felügyeli a konyhát, és az ételeket is más viszi ki az asztalhoz, de ha nagy a forgalom, Csilla is beáll a pultba, bár alapvetően ő is inkább a háziasszonyi feladatokat látja el. A családias hangulatot az is erősíti, hogy a felszolgálást évek óta családi barátok gyerekei csinálják a tanulmányaik mellett.
A törzsközönség nem tűr változtatást az étlapon, Csilla szerint volt néhány próbálkozásuk különböző újításokkal, de mindig az derült ki, hogy a vendégek jobban szeretik a járt utat, így az à la carte étlap marad, a kreativitást és az újításokat pedig főleg a napi menüben élik ki, ott megjelenik egy-egy nemzetközibb fogás.
Az étlap azonban marad teljesen hagyományos. A levesek között van babgulyás, húsleves fazékban és májgombóccal, fokhagymakrémleves cipóban és egy laktató, melegítő, télies krumplileves jó sok füstölt kolbásszal és tejföllel – mi ezt kóstoltuk, és tényleg olyan, mintha a nagymamánktól kaptuk volna.
A főételek között a frissensültek és a frissen készült ételek vannak túlsúlyban – ezek között van szárnyas, marha és sertés is, de találunk pár klasszikus vegetáriánus fogást is. A főételek közül kóstoltunk sztrapacskát – kétféle is van az étlapon, sima és csülkös. Mi a csülkössel barátkoztunk: hatalmas adag klasszikus juhtúrós sztrapacskát kaptunk, roppanósra sült csülökkockákkal, édeskés lila hagymával.
A hagymás rostélyost nagyon szerettük, ami nagy kedvenc, de sokszor inas, száraz húsból készül, hiszen úgyis a hagymán van a hangsúly... Erzsi Mama hagymás rostélyosa – bár tarjából készül – viszont szaftos, puha, omlós, nem túl mustáros, úgy jó, ahogy van, természetesen hatalmas adag sült hagymával megkoronázva.
Az omlós kacsáról is kaptunk egy fülest – a törzsvendégek egyik kedvence nyáron salátával, télen párolt lila káposztával érkezik. Fél kacsa, alsó- és felsőcomb egyben és egy fél mell, ropogósra sült bőr és omlós hús házias káposztával és forró steak burgonyával – megint csak egy egyszerű, de nagyszerű, házias fogás minden fakszni és hibapont nélkül.
A desszertek közül nehéz volt választani, de végül egy specialitást, a mákkrémes palacsintát kértük, ami a forró szilvalekvárral tényleg olyan volt, mintha a nagymamánk tette volna elénk.
Bár sok olyan éttermet találunk, ahol a hagyományos konyha van fókuszban, korántsem könnyű olyat kifogni, ahol van jó a minőség, és az ár-érték aránnyal sincs baj. Erzsi Mama Konyhája azonban tökéletes példa erre, mindegy, hogy magunkat akarjuk megörvendeztetni egy nosztalgikus, házias fogással, vagy egy külföldi barátnak mutatnánk meg, hogy mik a legjellemzőbb hazai ízek.
ELÉRHETŐSÉGEK
Erzsi Mama Konyhája
