A II. világháborút követően a franciák voltak az elsők, akik igyekeztek felvenni a kapcsolatot Magyarországgal. 1946-tól ismét aktívan működött a nagykövetség és a Francia Intézet is. A II. világháború ugyan megakasztotta az előtte nagyon jól működött, elsősorban kulturális folyamatokat, ám ahogy elhallgattak a fegyverek, a franciák ismét felvették a fonalat, és nemcsak keresték velünk a kapcsolatot, hanem élénkítették is. Eleinte úgy tűnt, minden rendben is lesz, csakhogy elérkezett az 1947-es ún. kékcédulás választás, amit a Rákosi-féle kommunista párt elcsalt, ez pedig megakasztotta a demokratikus fejlődést, az országot pedig 1948–1849-re lassan, módszeresen diktatúrába taszította. Ekkor, a kedvezőtlen politikai fordulat évében,
1947-ben érkezett Magyarországra Guy Turbet-Delof.
A francia kultúrdiplomata eredetileg nyelvtanárként érkezett Budapestre, és az első 3 évben ebben a minőségében dolgozott. Aztán 1950-ben az a megtiszteltetés érte, hogy őt nevezték ki kulturális attasénak, valamint ő lett a Francia Intézet igazgatója is. E két pozícióban egészen 1958-ig szolgált, amikor is elhagyta Magyarországot – a hazai politikai vezetés legnagyobb örömére és megelégedettségére. Turbet-Delof addigra már nagyon szúrta elég sok mindenki szemét.
Az, hogy kivívta a magyar kommunista politikai vezetés ellenszenvét, hogy a nap 24 órájában lehallgatták – az irodája és a lakása is be volt poloskázva –, hogy megfigyelték és követték, és hogy folyamatosan zaklatták a magyar beosztottjait, kollégáit, sőt azok közvetlen rokonait is, annak volt köszönhető, hogy Turbet-Delof nem volt ijedős ember, egyszerűen nem tudták megfélemlíteni, és minél inkább próbálták, az csak olaj volt a tűzre: még inkább dacolt a diktatórikus hatalommal. Na és amennyire csak lehetett, kihasználta sok előnnyel járó helyzetét is. Nem tartóztathatták le, nem bánthatták, az autóját és a futárzsákját sem kutathatták át. Így csempészett embertől kezdve képzőművészeti alkotásig mindent kifelé, Nyugatra, miközben onnan pedig hozott be Magyarországra például tiltott könyveket, de legfőképpen a perifériára kényszerített képzőművészeknek az alkotáshoz szükséges eszközöket.
Turbet-Delof alapvetően irodalmi érdeklődésű ember volt, amit jól bizonyít, hogy 1953-ban franciára fordította a János vitézt, illetve naplót vezetett az itt töltött évekről, sőt, részletesen dokumentálta az 1956-os forradalom eseményeit is, ezt pedig, amikor végleg hazatért Franciaországba, könyv alakba szerkesztett és kiadott. De regényei is jelentek meg később, sőt szép könyvgyűjteménye volt, melynek egyes darabjai – magyar szerzők francia nyelvű művei, illetve magyar szerzők magyar nyelvű, Turbet-Delofnak dedikált példányai – a Kiscelli Múzeum nemrég megnyitott kiállításán is láthatók. Persze nem ezek teszik ki a kiállítás anyagának jelentős részét, hanem a képzőművészeti alkotások.
Turbet-Delof nem volt műgyűjtő, ezért nem célzatosan vadászta az alkotásokat, hanem elsősorban ajándékba kapta azokat valamilyen segítségért, szolgáltatásért, például a csempészésért cserébe, vagy azért vásárolta meg, hogy segítse az éhkoppon élő művészt. Ezért bár jelentős, az adott alkotókra jellemző művek is kerültek hozzá vagy a Francia Intézet tulajdonába, de olyanok is, melyek amúgy nem tekinthetők tipikus alkotásoknak. Mint például Barta Lajos portrészobrai, bár gyorsan tegyük hozzá, vannak a kiállításon jól felismerhető Barta-szobrok is.
Barta Lajos és Rozsda Endre az a két alkotó, akinek a művei a kiállítás nagy részét alkotják, de mellettük látható másoktól is egy-két darab, például Czóbel Bélától vagy Vilt Tibortól. Ezek döntő többségét Turbet-Delof halála után a lánya, a 6 éves koráig szintén Magyarországon élt Christine Turbet-Delof ajándékozta a Fővárosi Képtárnak. Mivel belőle tehetséges keramikus lett, tőle is látható pár olyan munka, ami az itt töltött évekhez köthető.
Izgalmas részét képezik a kiállításnak azok a tárgyak, melyek nem sorolhatók a képzőművészet kategóriájába. Például látható Turbet-Delof csempészéshez használt futárzsákja. Megnézhetünk pár fotót, melyek a kultúrdiplomata titkos megfigyelése során készültek. Megnézhetjük azokat a berendezéseket is, amiket arra használtak Rákosi ügynökei, hogy megfigyeljék és lehallgassák őt, hogy minden lépéséről tudjanak.
Végül Turbet-Delof magyar kollégáinak is láthatók a fotói, akiket csupán azért hurcoltak meg, mert segítették Turbet-Delof igazán nem kifogásolható tevényekségét. És akárcsak a francia kultúrdiplomata, úgy az ő történetük is szerencsésen, happy enddel végződött. Amint a férfi és családja 1958-ban elhagyta Magyarországot, őket is hagyták békében és nyugalomban tovább élni. Meg addigra már a sötét idők nagyrészt elmúltak, és jött az enyhülés, a kádári konszolidáció.
(Borítókép: We Love Budapest)
Újra jön a We Love Kuponhét október 28. és november 14. között!
Első kuponhetünk sikerén felbuzdulva folytatás következik: most ismét különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, új kuponoldalunk bemutatásával. Ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.
Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!
hirdetés
