Virágos mezők, téli tájak, napraforgók és tahiti nők kísérnek végig Paul Gauguin művészi útkeresésén a Szépművészeti Múzeum új kiállításán. A festő képei mellett mesterei és kortársai alkotásait is megismerhetjük, így az is kirajzolódik, hogyan hatottak egymásra a modern festészet meghatározó alakjai. A Bonjour Monsieur Gauguin-tárlaton Bretagne-tól Arles-on át a csendes-óceáni szigetekig járhatjuk végig Gauguin életének és művészetének állomásait.

2027. február végéig látható a Szépművészeti Múzeumban a Paul Gauguin életművét bemutató kiállítás, amely nemcsak a festő művészetét járja körül, hanem megmutatja azt is, hogyan kapcsolódott művésztársaihoz. A Bonjour Monsieur Gauguin. A posztimpresszionisták és szimbolisták körei című kiállításon 150 remekművel találkozhatunk, köztük 80 Gauguin-alkotással. A tárlat Gauguin szellemi és eszmei fejlődését végigkövetve, időrendben mutatja be a festő stílusának változását. Azt az alkotói útkeresést közvetíti, amely a 19. század végének francia művészetét a modernitás alapjaihoz vezette el.

Olyan híres képeket láthatunk, mint a Tahiti nők, a Fiatal lány arcképe vagy a Fekete sertések, de a tahiti korszak mellett a Pont-Avenben vagy a Párizsban festett műveit, illetve több télitáj-variációt is kiállítottak. A posztimpresszionista mester művei mellett az elődök és a kortársak, azaz Gustave Courbet, Camille Pissarro, Claude Monet, Paul Cezanne, Vincent van Gogh és Paul Sérusier alkotásait is megismerhetjük, ahogy a Gauguinre nagy hatással bíró japán művészeket is.

Matróz, tőzsdeügynök, majd festő

Mondhatni, a klasszikus, romantizált művészpályából is jutott Paul Gauguinnek, hiszen a polgári világot hagyta ott, hogy elvonultan a festészetnek éljen, másrészt az irodalomból jól ismert éhező művész toposz is megjelent az életében. Ám nem innen indult. Gauguin édesapja újságíró, anyai nagyanyja Flora Tristan író volt, akit a modern feminizmus megalapítójaként tartunk számon. Gauguin már gyerekként megtapasztalta a tengerentúli, egzotikus világot, amikor apja III. Napóleon uralkodásától tartva Peruba költöztette az egész családot, innen csak ötéves korában tértek vissza Franciaországba. 

17 évesen tengerésznek állt be egy kereskedelmi hajóra, később pedig Dánia és Norvégia vizein hajózott a haditengerészettel. Miután 1871-ben leszerelt, képgyűjtő és fényképész nagybátyja vette pártfogásába, majd hamar egy jól jövedelmező állást szerzett: tőzsdeügynök lett. Az üzleti élet viszont nemcsak pozíciót és jövedelmet biztosított neki, de felesége (Mette Sophie Gad) mellett azt a festőt is itt ismerte meg, akinek hatására Gauguin elindult a művészet felé. Amatőr festőként és vagyonos emberként folyamatosan gyarapította festménygyűjteményét, Camille Pissarro, Edgar Degas, Paul Cezanne és mások alkotásai függtek párizsi otthonuk falain.

Pissarro, Cezanne és Van Gogh nyomán

Későbbi visszaemlékezések és a Szépművészeti csarnokában kiállított képek alapján is láthatjuk, hogy a gyűjteményében lévő festmények hogyan befolyásolták a festő technikáját, látásmódját és stílusát.

Érdemes hosszan elidőzni egy-egy Gauguin-kép előtt és megfigyelni A mesterei, barátai képein látható párhuzamokat – többük műve is látható a tárlaton, így ezt könnyen megtehetjük.

Barátja, Pissarro impresszionista világát például a Kutyák futnak a réten képen idézi meg, ahol a zöldellő, virágos mező, a karcsú nyárfák idézik fel bennünk a mester tájképeit, de az olyan érdekességeket is jó megfigyelni, mint hogy a számára oly fontos alkotó, Cezanne egyik művét saját festményébe is belekomponálta. Pissarro, Cezanne és Gauguin hármasa abból a szempontból is különleges, hogy Cezanne és Gauguin is Pissarro tanítványa volt, de egyszerre sosem tartózkodtak a mesternél, személyesen csak ritkán találkoztak, annak ellenére is, hogy Gauguin mennyire tisztelte az aixi festő újító látásmódját.

Cézanne-tól, Van Goghtól és Bernard-tól származom... micsoda ügyes imitátor vagyok! 

– írja Gauguin 1899-ben. Van Goghgal 1887 végén Párizsban ismerkedtek meg, amikor Gauguin felkereste a holland festő által szervezett csoportos kiállítást. Van Gogh és műkereskedő testvére, Theo felfigyeltek Gauguin Martinique-en készült képeire, a két festő műveket is cserélt egymással – Gauguin itt kapta meg a levágott fejű napraforgós festményeket, amelyeket állítólag annyira szeretett, hogy párizsi lakásán az ágya fölé akasztotta őket. A következő évben Van Gogh Arles-ba hívta Gauguint, ahol művészközösséget szeretett volna létrehozni. A két alkotó közel két hónapig élt és dolgozott együtt a Sárga Házban.

Van Gogh olyannyira készült a találkozásra, hogy barátjának újabb napraforgós képeket festett, hogy szobáit azzal díszítse – ez a máig jól ismert vázás sorozat. 

Gauguin az arles-i festményeket is nagyra értékelte, mert úgy látta, hogy Van Gogh nemcsak a virágok lényegét ragadta meg bennük, hanem saját, összetéveszthetetlen stílusát is. A közös festés mellett viszont egyre gyakoribbá váltak a művészetről, festészetről szóló vitáik. 1888 decemberében, egy heves szóváltást követően Van Gogh súlyos lelki krízisbe került és megcsonkította a bal fülét. Gauguin ezután visszatért Párizsba, közös munkájuk véget ért, de később is leveleztek egymással. Ez a napsárga virág, úgy tűnik, őt is megihlette, hiszen a későbbiekben neki is volt napraforgós sorozata, ebből egy festményt a tárlaton is láthatunk.

Vadság és egzotikum

Gauguin egyre távolabb került attól a világtól, amelyben működött, időközben feleségével is eltávolodtak, a festő egyre inkább a művészetnek szentelte életét, az anyagiakról és a családról Mette gondoskodott. Gauguin egy természetközelibb, szabadabb világra vágyott, ezt először Bretagne-ban, majd a Karib-térségben, végül Tahitin vélte megtalálni. A távoli szigeteken azonban nem az elképzelt érintetlen paradicsom fogadta, festményein mégis megteremtette a maga különös, színekből és szimbólumokból felépített világát. A kiállítás egyik tárgyát képezi a Noa Noa című kötet is, ami Gauguin tahiti életébe enged némi bepillantást. Ezzel a kis könyvecskével az volt a célja, hogy az olvasókat bevezesse a világába, amiből majd megértik a festményeit. Keveredik benne a fantázia és a valóság, a poétikus szöveget pedig fametszetekkel, fényképekkel illusztrálta. 

Bár Gauguinben mély nyomot hagyott Peruban töltött gyermekkora. Tahitin az európaitól eltérő kultúrával találkozott, de az általa elképzelt érintetlen világot már nem találta meg, a sziget életét addigra a francia gyarmati jelenlét és a misszionáriusok működése is jelentősen átalakította. Mégis ebben az egzotikus világban teremtette újra alkotói világát és önmagát, amelybe a mélységek is beletartoztak. Lánya meghalt, betegség, pénztelenség gyötörte, és a gyarmati kormányzással is többször meggyűlt a baja, miközben az őslakosok védelmére kelt.

Bár nem mindegyik kép örömteli, és soknál érzünk egyfajta elvágyódást, szomorúságot, az élénk (sárga, piros, zöld, kék) színek ellensúlyozzák ezt a hangulatot. A festmények között sétálva megfigyelhetjük, hogy az itt készült képein mindegyiken van emberábrázolás, ez élete utolsó szakaszán tűnik el. A Szépműben látható Tájkép disznóval és lóval (1903) című kép – a két állat tahiti festményeinek jellemző motívuma – Gauguin egyik utolsó alkotása, amely már minden emberi alaktól mentes. Árad belőle a nyugalom, mégis melankolikus felütése van. Ez a kép már Hiva Oán, a Marquises-szigeteken készült, ahová a művészi elvonulás utolsó ideális helyszínét álmodta. Ahogy a kiállításon is olvashatjuk, „egyszerre búcsú ez és emlékezés: az elveszett paradicsom vizuális megidézése”.

Az utolsó, emberalak nélküli tájkép előtt állva már nehéz nem Gauguin életének lezárására gondolni. A Szépművészeti Múzeum Bonjour Monsieur Gauguin. A posztimpresszionisták és szimbolisták köre című kiállítása azonban addigra azt is megmutatja, mennyi minden vezetett ehhez a képhez. A kezdeti impresszionista kísérletektől a művészbarátokkal folytatott párbeszéden át a távoli világokról szőtt álmokig. A tárlatról kilépve már nemcsak a tahiti képek élénk színei maradnak velünk, hanem annak az embernek a története is, aki újra és újra máshol kereste a helyét. 

(Borítókép: Paul Gauguin, Tahiti nők, 1891, Musée d'Orsay, Párizs  – Szépművészeti Múzeum)

Újra jön a We Love Kuponhét október 28. és november 14. között!

Első kuponhetünk sikerén felbuzdulva folytatás következik: most ismét különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, új kuponoldalunk bemutatásával. Ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.

Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!

hirdetés

Címkék