Szállodák a semmiből
Egy élelmes vállalkozó, bizonyos Démán Iván volt az, aki először látott fantáziát a Svábhegyben, ahova egy idegenforgalmi központot álmodott meg szebbnél szebb szállodákkal, panziókkal. Elvégre tiszta a levegő, csodás a környezet, és olyan panorámát, olyan látványt kínál a hegyoldal, ami bárkit rabul ejt. 1937 és 1941 között összesen tizenegy szálloda épült fel, olyanok, mint a Majestic, a Mirabelle, a Lomnic vagy éppen az Éden, amit ugyan nem Démán építtetett, de 1942-re az is az övé lett.
A „Svábhegy pionírjának” – így nevezték Démánt – sajátos elképzelése volt a területről, valamint az itt felhúzott luxusingatlanokról. Egyfelől tehetős és igényes, a luxust és a festői természetes környezetet egyaránt kedvelő külföldi és belföldi turistákat várt a szállodáiba, melyek egy része azonban úgy lett kialakítva, köztük például az Éden Hotel is, hogy öröklakások is voltak bennük, ezeket pedig Démán értékesítette. Vagyis aki itt élt, illetve itt szállt meg, az igazán különlegesnek érezhette magát.
A hely, ahol az édenben érezhette magát a vendég
A Széchenyi-emlékmű mellett egy lépcsősor vezet lefelé, egyenesen a Melinda útra, ahol a 16. szám alatt áll az egykori Éden Hotel, a napjainkban már lakóházként funkcionáló épület, ami utolsóként készült el az itt felhúzott tizenegy szálloda közül. 1941-ben épült fel, a tervezője pedig egy kevésbé neves építészmérnök, Réczey Miklós volt. (Pár helyen a Vajda Andor – Sós Aladár-párosnak tulajdonítják a terveket, és bár az utcában valóban áll épületük, de az nem ez.) Az ötemeletes Éden egy nagyon impozáns tervezés, az egyik legszebb Bauhaus-épület a városban.
Több szempontból is különleges építménynek számított a 77 garzonlakásos Éden. Már messziről szemet szúrt a hotel íves vonalvezetése. A bejárata sem hétköznapi: egy kör alaprajzú híd vezet be az épületbe, amit karcsú pillérek támasztanak alá, ez pedig egy statikusmérnök, bizonyos dr. Székely Hugó terve alapján készült. A hotel legnagyobb különlegessége akkoriban az üvegfalú felvonója volt, ami az egyik első budapesti ún. panorámalift volt.
Hotelből főhadiszállás, főhadiszállásból lakóház
A II. világháború számunkra fontos és tragikus fordulata volt az, amikor Horthy Miklós sikertelen kiugrási kísérletére válaszul a németek megszállták Magyarországot 1944. március 19-én. A nácik szerették a luxust és a szép dolgokat, így nem csoda, hogy a svábhegyi szállodai térséget nézték ki maguknak, ahova aztán be is költöztek. Démánnak ezt már nem kellett megérnie, az előző évben hunyt el. A Svábhegyen talált magának szálláshelyet a zsidók deportálását koordináló Adolf Eichmann (Majestic), a politikai foglyokat begyűjtő Gestapo és a Sicherheitsdienst (SD), vagyis a Biztonsági Szolgálat (Mirabelle), a Lomnicba pedig a magyar politikai rendőrség költözött be. A Wehrmacht, vagyis a német hadsereg szintén itt talált főhadiszállásra, három hotelre is rátették a kezüket, köztük volt az Éden is.
A nácik 1944. december 24-én, szentestén hagyták el a szállodákat. Helyükre a szovjet csapatok érkeztek. Aztán a háború után átmenetileg visszaállt a háború előtti állapot, újra megnyitottak a szállodák. A viszonylagos luxus elfedte és elfeledtette a háború borzalmait, a veszteségeket. Ám a baloldali sajtó már ekkor erősen kritizálta a szállodák vendégkörét, a luxust, az urizálást, hogy újra felütötte a fejét a háború előtti erkölcstelenség és léha életmód.
Amikor 1948-ban a kommunisták magukhoz ragadták a hatalmat, az első dolguk volt felszámolni ezt az általuk fertőnek tartott városrészt. A Svábhegyet Szabadság-hegyre keresztelték át, a Majesticből pedig Szabadság Szálló lett. Egy másik hotelt a mindenkori olimpiai keret tagjai kapták meg a versenyekre való felkészülés idejére. A többi szálloda egy darabig még zavartalanul működött tovább. A legjobb pártkatonák meg pártkáderek jártak ide pihenni, nyaralni, és menet közben vérszemet kaphattak, mert végül arra jutottak, nem elég az évi pár nap vagy hét, amit eltöltenek itt, hanem akár egész évben tartózkodhatnának itt. Konkrétan itt élhetnének. Így miután a szállodákat bezárták, azokat lakóházakká alakították át, hogy aztán a lakásokat kiutalhassák a pártelit tagjainak. Erre a sorsra jutott az Éden Hotel is, amiben ma már természetesen nem a legfontosabb pártkatonák laknak. A régi időkre pedig a még ma is szemrevaló ház liftje, bejárata, különleges formája emlékeztet.
Források:
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
