A Tisztviselőtelepen sétálva egy olyan világba csöppenünk, amilyennel leginkább a külkerületekben találkozhatunk: családi házas övezetbe érkezünk, de ehhez egyáltalán nem kell messzire menni Budapest központjától. A telepet az 1880-as évek végén kezdték kiépíteni, akkor, amikor a lakáshiány és az égbe szökő bérleti díjak miatt egyre súlyosabbá vált a fővárosi lakhatási válság. A házépítésbe főleg kispénzű tisztségviselők vágtak bele, 1886-ra összesen 217 kertes házat és egy összetartó közösséget építettek.
A ma már műemléki védettséget élvező telepen élt Babits Mihály és Hugonnai Vilma is, de épített örökségünk olyan izgalmas példáit találjuk meg itt a házakon túl, mint a Kőrössy Albert Kálmán tervezte Tündérpalota vagy a Kismarty-Lechner Jenő tervezte klasszicizáló Magyarok Nagyasszonya Templom a Magyarok Nagyasszonya téren.
A kezdetek
A 19. század utolsó évtizedeiben egyre égetőbb problémává vált a lakáshiány, amit csak tetézett, hogy folyamatosan nőttek a bérleti díjak, így egyre kevesebben tudták kigazdálkodni a megfizethető lakhatást. Mivel a Főváros támogatta a családi házak építésébe vágó, kispénzű tisztségviselőket, megalakult a 300 tagot számláló Házépítő Tisztviselők Egyesülete, amely hosszas keresgélés után az Orczy-kert mögött, az akkor még Kőbányához tartozó részen talált megfelelő területet az új otthonok kialakítására.
A fekvése igen magas, szabad légjárat szeli át, közel van a fővároshoz, száraz egészséges homoktalaja és jó kútvize van – olvasható az Építő Ipar egyik 1887-es számában.
A telep az Orczy-kert, a Vajda Péter utca, a Népliget és az Üllői út között helyezkedik el, és a mai napig őrzi családias hangulatát.
A külterület eredetileg mezőgazdasági tevékenységeknek és vásároknak adott otthont, de pár év alatt kellemes kertváros lett belőle. 1886-ra már 217 kertes ház gazdagította a környéket, volt tornaegylet és dalárda, rendszeresen tartottak bálokat, a későbbiekben pedig iskolával, templommal és kaszinóval (Bláthy Ottó utca 13., ma zálogház működik benne) bővült a városrész.
Típustervek alapján épült házak
Bár a típustervek alapján épült házak alapvetően historizálók, a telep mégis modernnek számított, ugyanis a házakat már rácsatlakoztatták a vízvezetékekre és a csatornára, az utcákat pedig útburkolat fedte. A háztervek jó részét Bobula János készítette, voltak köztük téglaarchitektúrás, svájci stílusú, fachwerkes oromzatú nyaralókhoz hasonlító és szecessziós munkák is, ezeket „könnyű olasz renaissance”-nak nevezték a szaklapok.
Többségük a mai napig megmaradt, az utcákat járva elég jól azonosíthatók. Leginkább földszintes és egyemeletes házakat építettek, és bár ma alapvetően az utca vonalától hátrahúzott épületek jutnak eszünkbe, amikor kertes és családi házas övezetre gondolunk, itt inkább zárt utcasorokat találunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének a területen kertek, a 650–1440 négyzetméter között váltakozó telkeken bőven jutott hely nekik.
Betiltott regény örökítette meg a telep mindennapjait
A telep elkészültekor többségében tisztviselők költöztek a házakba, de tanárok, újságírók, irodalmárok és orvosok is színesítették a lakók közösségét – például Babits Mihály, Dienes Valéria, Hugonnai Vilma és Tolnai Lajos. Bármilyen idilli volt is a környezet és a hangulat (a lakók közösen ültettek fákat), azért a jóba vegyült némi intrika is. A Tisztviselőtelep alakítását Tolnai Lajos a Pesti Napló hasábjain örökítette meg, itt jelent meg folytatásokban az Új föld, új szerencse című regény, ami a valódi kiadást csak 2018-ban érte meg. A történetben ugyanis elég hangsúlyosan van jelen a telep körüli korrupció, a nyerészkedés és az oligarchia, s bár fikcióról van szó, a lakók felismerték, hogy kit ábrázol egy-egy karakter.
A történet elbeszélője Peterdy Tili, akinek félbe kell hagynia tanulmányait, hogy segítse apját a Tisztviselőtelep létrehozásában. A könyvben aztán kirajzolódik, hogy a látszólag összetartó alapítók csak magukkal és a meggazdagodásukkal törődnek. A gunyoros elbeszélés akkora felháborodást keltett a lakosságban, hogy nem engedték, hogy könyvként is megjelenjen.
Babits és az első magyar orvosnő is itt lakott
„A Tisztviselőtelepen szeretnék lakni, ami nagyon jó hely lenne számomra, bár kissé drága” – írta Babits Mihály 1912 novemberében édesanyjának küldött levelében. Arra sétálva ma is úgy tűnik, hogy elég jó lehet a környéken élni, az itteni ingatlanok árai pedig most sem tartoznak a legolcsóbb fővárosiak közé. Mit keresett a Nyugat írója a telepen? Amikor Babits gyerekkori jóbarátját, a szintén szekszárdi Dienes Valériát látogatta meg, akkor jött az ötlet, hogy a Tisztviselőtelepre költözzön. Akkoriban szerzett neki tanári állást Dienes férje, Dienes Pál matematikus a Széchenyi Gimnáziumban (ez a Könyves Kálmán körúti Tündérpalota), itt görögpótló irodalmat, latint és magyart tanított, később osztályfőnökké is kinevezték.
Babits végül két helyen is lakott a telepen, a Bíró Lajos utca 54., valamint a Győrffy István utca 12. számú ház volt az otthona, itteni életéhez számtalan verse köthető, így a Nyugalmas téli kép, a Fájó, fázó ének, a Haza a telepre és A csengetyűsfiú (ezt a tisztviselőtelepi szemétszállítás ihlette).
Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma 1892-ben költözött a Tisztviselőtelepre, második férjével, Wartha Vince vegyésszel a Bíró Lajos utca 41.-ben éltek, egy kertes, üvegverandás házban. Hugonnai élete végéig a józsefvárosi telepen élt, akkor is, amikor 1897-ben Magyarországon első nőként átvette orvosi diplomáját – 18 évvel azután, hogy Svájcban befejezte a tanulmányait. A századforduló után tudományos, elsősorban a nők és a gyermekek egészségét, képzését, a nevelést érintő kérdésekkel foglalkozott, de tanított gyermekgondozást is. Az I. világháborúban aktív szerepet vállalt a sérültek és a betegek ápolásában, az ellátás megszervezésében is. Egykori otthonán emléktábla őrzi nevét.
Az esztergomi bazilikát idéző templom
A közösség eleinte a Golgota-kápolnába járt misére, ám ezt hamar kinőtték, ekkor merült fel az új templom építésének gondolata, amit I. Ferenc József is jelentős adománnyal támogatott. Az első terveket még Lechner Ödön készítette, ám az I. világháború elsöpörte az építést, így a háború után új tervekkel és új építésszel kezdődtek meg a munkálatok, immár Kismarty-Lechner Jenő, Lechner Ödön unokaöccse koncepciójával. A Magyarok Nagyasszonya tiszteletére épült templom alapkövét 1924-ben tették le, klasszicizáló, empire stílusban épült, első ránézésre az esztergomi bazilikát idézi. A monumentális templom kupoláját még a Gellért-hegy tetejéről is kiszúrhatjuk.
A telepen sétálni picit olyan, mintha egy időhurokba kerültünk volna: őrzi egykori csendes hangulatát, vannak épületek, amelyek tégláiban az 1930-as, 1940-es évekből származó vésett neveket, feliratokat fedezhetünk fel, de néhány házon még háborús vagy 56-os golyónyomok is látszanak – sajnos nincs minden épület felújítva. Már csak a kisvárosias jelleg és a templom miatt is érdemes felkeresni.
Források:
- Építő Ipar, 1887
- Tisztviselőtelep a Józsefvárosban I., Lásd Budapestet, 2014
- Kiss Eszter: A pénzes nyugalom szigete volt: a józsefvárosi Tisztviselőtelep, Index, 2018
- Györgyei Szabó Magdolna: Babits maga volt a szerencsétlenség szobra, a félszegség mintaképe, Kultúra.hu, 2024
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
