Több mint száz éve, az első világháború utolsó évében gyilkolták meg gróf Tisza István egykori miniszterelnököt. Cikkünkben összefoglaljuk mindazt, amit a mai napig nem teljesen tisztázott merényletről tudni lehet, illetve azt is, hogyan vált a „Vasgróf” Magyarország leginkább gyűlölt emberévé 1918-ra.

Gróf Tisza Istvánt, aki az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó időszakának egyik meghatározó politikusa volt, 1918. október 31-én saját otthonában lőtték agyon az oda betörő egykori frontkatonák. Egyes vélekedések szerint – ezt osztották a szocializmus évtizedei alatt – a jogos népharag sodorta el az Ady által csak „geszti vén bolondnak” nevezett grófot. A háborút megjárt katonák dühe mindenképpen komoly szerepet kapott a tragikus eseményben, de érvek szólnak amellett is, hogy Tisza politikai ellenfelei is mozgatták azokat a szálakat, amelyek bűncselekményhez vezettek. Herczeg Ferenc például az alábbi erősen elfogult, de jellemző gondolatokat írta a bűncselekmény kapcsán:

Manikűrös kezek rámutattak; monoklis szemek sokatmondóan hunyorogtak. Ami gyűlölet, düh, rombolási vágy élt a felforgatókban, az mind őt kereste. […] A barátai kérték, követelték, hogy meneküljön. Egy szomorú mosoly volt a válasz. – Talán arra gondolt, milyen lesújtó volna, ha a jövő történetírója egyetlen férfit, egyetlen magyart sem találna ebben a korban. Egy nyirkos őszi estén betoppantak hozzá a hóhérok. A csendőrök, valami titokzatos Parancsnak engedve, elvonulnak. Izgatott hangok a szobában — a hóhérok izgatottak, nem Tisza. Azután csend lesz. Valahol, egy klubban, valaki megigazítja oldalzsebében a selyemkendőt, leejti petyhüdt ajkáról az aranyvégű cigarettát és idegesen nézi az óráját. Talán ő az, aki a népítéletet meghozta? […] Meg kellett halnia, mert ő volt a magyarság ereje és reménysége. Meg kellett halnia még ma, mert holnap már a megcsalt és meggyalázott nép megint az ő nevét kiáltozná.

Tisza István mint bűnbak a háború szenvedéseiért

Borosjenői és szegedi gróf Tisza István 1861-ben született, apja a Magyarországon összesen 15 évig miniszterelnöki tisztséget betöltő Tisza Kálmán volt. Tisza István kétszer is elfoglalhatta a magyar miniszterelnöki széket, először 1903-tól 1905-ig, majd 1913 és 1917 között látta el a tisztséget. A „nagy háború” végére a „Vasgróf” szimbólumává vált a harcok okozta nélkülözésnek és szenvedésnek,

a közvélekedés egy jelentős része őt okolta a háborúba való belépés miatt.

Az nyilvánvaló, hogy a sarkos ítélet igazságtalan, az ország világháborús részvétele nem egy személyen múlott. Tény, hogy a szarajevói merénylet után, 1914. július 7-én a minisztertanácson egyedüliként szavazott a fegyveres megoldás ellen. De nem elvi, pacifista megfontolásból, hanem azért, mert nem tartotta elég felkészültnek a Monarchiát a háborúhoz, nem bízott Romániában, és tartott az orosz beavatkozástól is. (A következő években minden félelme beigazolódott.) Egy hét múlva azonban engedett Ferenc József és II. Vilmos német császár nyomásának. Tegyük hozzá, abban az időszakban az ország lakossága alapvetően háborúpárti volt, lelkesen készültek a „kutya Szerbia” megbüntetésére. Ez a közhangulat gyorsan megváltozott, és az 1916-ban trónra került IV. Károlyban sem égett a harci láz. Az utolsó magyar király és Tisza közötti híresen rossz viszony is hozzájárult ahhoz, hogy a gróf 1917-ben lemondott. Viszont ő volt az, aki bejelentette 1918-ban a parlamentben, hogy „…a háború megnyerésére többé reményünk nem lehet”.

Két teherautóval érkeztek, betörtek a villába

A vereséggel végződő háborús évek, a Monarchia társadalmi feszültségei vezettek 1918-ban az őszirózsás forradalomhoz, amely szinte vértelenül ment végbe.

Egyetlen halálos áldozat volt, az akkorra közgyűlöletnek örvendő Tisza István.

A későbbi tanúvallomások alapján lehet az eseményeket rekonstruálni.

Tisza a Hermina úton található Róheim-villában tartózkodott. Többen figyelmeztették, hogy hagyja el a fővárost, de a makacsságáról ismert exminiszterelnök alábecsülte a népharagot. Pedig már a gyilkosság napján több tanú látott gyanús alakokat a villa körül őgyelegni, „terepszemlét tartani”. Erről a grófot is figyelmeztették, illetve a telefonvonal sem működött a házban azon a napon. (Ennek jelentőségéről később.) Este öt és hat között két teherautó állt meg a villa előtt, ahonnan fegyveres alakok ugrottak elő, és behatoltak az épületbe. Három ember az utcán maradt őrködni. A támadók egy része az alagsorba ment, és minden ellenállás nélkül lefegyverezte az ott tartózkodó, Tisza védelmére kirendelt csendőröket.

Három másik fegyveres belépett a hallba, Tisza ekkor eléjük ment a belső helyiségből, kezében tartotta a saját pisztolyát. Vele volt két nő is: a felesége és az unokahúga, a későbbi per koronatanúja, Almássy Denise grófnő. A hall bejáratából a személyzet néhány tagja követte az eseményeket. Állítólag szerint az egyik merénylő így förmedt rá Tiszára:

Most leszámolunk! Te vagy az oka ennek a rettenetes háborúnak, öt gyerekem rongyos és éhezik, a feleségem pedig kurva lett!

Tisza pedig így felelt:

Én éppúgy sajnálom, mint önök ezt a borzasztó katasztrófát, ami az országra szakadt, de ha jobban volnának informálva, nem vádolnának engem.

A tanúvallomások szerint ekkor a fegyverét is letette. Nem tudni, tényleg ennyire szépen és kereken megfogalmazott mondatok hangzottak-e el, de az tény, hogy dühös ordibálás után lövések dörrentek, Tisza a földre esett és pár percen belül elvérzett. A lövöldözésben Almássy grófnő is megsebesült. A legenda szerint a Vasgróf utolsó szavai így hangoztak: „Ennek így kellett történnie”. Ám a jelen lévő unokahúg elmondása szerint, a súlyosan sebesült embertől annyi hangzott el még utoljára, hogy „a fejem…” A grófot pár nappal később temették el a Tisza család birtokában lévő Geszten. A közvéleményt jól illusztrálja, hogy ezekben a napokban rengeteg katona dicsekedett a kocsmaasztalok mellett, hogy részt vett a gyilkosságban, a koporsót szállító vonat ablakait pedig belőtték a Keleti pályaudvaron.

Nem tudni, ki adta le a halálos lövést, így gyilkosságért senkit nem ítéltek el

A gyilkos tett után közvetlenül megkezdődött a nyomozás, de az így keletkezett iratok eltűntek. Egy helyszíni szemlét végző rendőr vallomása szerint ezeket a Tanácsköztársaság kikiáltása után Korvin Ottó, a kommunista potentát elkérte és megsemmisíttette. A nyomozást így 1919 augusztusában újra kellett kezdeni, egy év múlva pedig megindult a gyilkossággal vádoltak pere.

A perben nem jelent meg minden vádlott, volt, aki addigra külföldre szökött, egy állítólag Láng vezetéknévre hallgató potenciális elkövetőt nem találtak meg. A tanúk – ők nagyrészt a személyzetet jelentették – bizonytalankodtak, Tisza István özvegye az egészségi állapota miatt nem járult a bíróság elé vallomást tenni. A vádlottak folyamatosan változtatták a vallomásukat, azzal védekeztek, hogy csak őrt álltak, vagy azt mondták, hogy aznap sok pálinkát ittak, nem is emlékeztek arra, mi történt. Almássy Denise azonban egyértelműen felismerte Sztanykovszky Tibor tartalékos zászlóst és Dobó István tartalékos tengerészt mint a hallba benyomuló, lövéseket leadó elkövetők közül kettőt.

A perben nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy ki adta le a halálos lövéseket, gyilkosságért így nem lehetett senkit felelősségre vonni.

(Sőt, az sem derült ki, Denise grófnőt ki sebesítette meg.) Végül Dobót és Sztanykovszkyt kötél általi halálra ítélték, a többiek enyhébb ítéletet kaptak. (Ez jelenthetett 15 év börtönt vagy akár felmentést is.) Kivégzés végül nem történt, Dobó a másodfokú ítélet előtt meghalt a börtönben tüdőbajban. Sztanykovszky ítéletét másodfokon 17 évre enyhítették. 1937-ben szabadult, ezután belépett a nyilaskeresztes pártba. ’45 után jó ütemérzékkel váltott politikai közösséget, ettől kezdve kommunista lett. A Kádár-korszakban mint az aszódi nevelőintézet gondnoka ment nyugdíjba.

A Nemzeti Tanács felelőssége is felmerült

A bevezetőben szereplő Herczeg Ferenc-idézet is nyíltan kimondja: az elkövetők mögött „felsőbb” körök álltak, nem a népharag spontán megmozdulásaként kell értelmezni a büntettet. Ezzel az elképzeléssel kapcsolatban felmerült a háborúellenes pártokat tömörítő, az őszirózsás forradalmat „levezénylő” Nemzeti Tanács és Károlyi Mihály lehetséges szerepe is.

A Nemzeti Tanácshoz közel álló újságok egyértelműen elítélték a gyilkosságot, de ennek ellenére a szervezet nem véletlenül lett gyanús. A bűnüldöző szervek meglehetősen passzívan viselkedtek közvetlenül a gyilkosság után, és több vallomás is erősítette a „felsőbb politikai akarat” gyanúját. A vádlottak közül többen is azt vallották, hogy a Nemzeti Tanács „bizonyos körei” utasították őket azzal, hogy Tisza még veszélyes lehet rájuk nézve, félnek, hogy politikailag aktivizálja magát. A Nemzeti Tanács alkalmazásban álló egyik gépírónő azt vallotta, hogy amikor bejelentették Tisza halálhírét, a legkisebb jelét sem látta a csodálkozásnak a jelen lévő tanácstagokon. Az Astoria Szálló igazgatója (innen indultak a gyilkosok a Róheim-villába) a Nemzeti Tanács több tagját látta katonaruhás alakokkal tárgyalni, akik azt mondták a szálloda direktorának, hogy Tisza megölésére biztatták őket. A gyilkosság estéjén a házba bevonuló merénylők a Nemzeti Tanács nevében fegyverezték le a csendőröket. A legérdekesebb azonban a telefonvonal szerepe volt. A tanúk egyértelmű állítása szerint ez aznap valami miatt nem működött, a gyilkosság után negyedórával azonban teljesen váratlanul ismét hajlandó volt vonalat adni. Azokban a napokban a telefonközpont a Nemzeti Tanács felügyelete alatt volt, vagyis erre mindenképpen nekik volt ráhatásuk.

Károlyi Mihály, az első magyar köztársasági elnök felelőssége azért is felmerült, mivel híresen feszült viszonyban volt Tisza Istvánnal. Állítólag nem csupán politikai ellenfelek voltak, hanem magánemberként sem szívelték egymást. A Károlyi politikai köréhez tartozó, 1919-ben miniszterelnöki tisztséget viselő Friedrich István neve is elhangzott ugyanilyen kontextusban. 1921-ben egy második per is megkezdődött ezen a nyomon, ahol Friedrich gyanúsítottként szerepelt. Komoly bizonyíték nem került elé, így felmentették, Károlyit pedig a vád megalapozatlansága okán tisztázták, vádemelésre sem került sor. További bűntetőeljárások nem történtek napjainkra már nem a bíróságoké, hanem a történészeké a feladat, hogy megfejtsék az ügy eddig tisztázatlan részeit.

Források:

(Borítókép: Bogyó Virág – Fortepan)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék