A századforduló környékén sorra nyitottak Budapesten a kávéházak, amik hamar a társasági élet legfőbb színtereivé váltak, lévén sokszor ezek jelentették az embereknek a második otthont, hiszen akkoriban a fővárosi lakásállomány nem volt a legjobb állapotban. Sokan azért időztek annyit ezeken a helyeken, mert enyhített a lakhatási gondokon – nem akart mindenki otthon ülni a sötét, hideg és apró bérelt szobájában. Így hát a kávéházakban gyakorivá vált a politikáról, művészetekről, társadalmi kérdésekről diskuráló férfiak látványa.
A pestiek ebben az időben »elbliccelhettek« a hivatali idejükből, de a kávéházi tartózkodás óráit pontosabban betartották, mint az orvosok rendelő óráikat – írja Krúdy Gyula A kékszalag hőse című regényében.
Ez a pezsgő szellemi élet az írókra és a művészekre is üdítőleg hatott, szerkesztőségek és különféle asztaltársaságok alakultak, újságcikkek, regények, költemények születtek itt, és az sem volt ritka, hogy a kávéházi világ megjelent egy-egy írásban. S bár a kávéház hallatán elsőre a New York vagy a Hadik jut eszünkbe, korántsem csak ez a kettő tartozik Budapest ikonikus kávéházai közé, hanem például a Balaton is.
Kávéház a Rákóczi úton
Érdekes év lehetett Budapesten 1894, hiszen két olyan kávéház is megnyitotta kapuit, amely meghatározó szerepet töltött be a város társadalmi színtereként. Míg a New York Kávéház inkább az irodalom felé fordult, addig a Balatonba főként a politika fontos szereplői jártak, így Eötvös Károly, Wekerle Sándor vagy a fiatal Károlyi Mihály, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az újságírók, a szerzők vagy a művészek elkerülték volna a pazarul berendezett és díszített helyet.
Többek között Ady Endre, Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Ambrus Zoltán és a közeli Nemzeti Színház színészei is gyakran belevetették magukat a Balaton nyüzsgő éjszakai életébe.
A Rákóczi út és a Szentkirályi utca sarkán álló bérház 1893-ban épült, Mayer Péter tervei szerint és a főváros egyik leggazdagabb virilistája, Tafler Kálmán megbízásából. Ahogy az a korban szokásos volt, az épület földszinti tereit üzleteknek és vendéglátóhelyeknek alakították ki – itt jött a képbe Tihanyi József (Tihanyi Lajos festő édesapja), aki ekkor a városligeti Weingruber vendéglő főpincére volt. Hamar kibérelte a földszintet és hozzákezdett a kávéház kialakításához, amivel nem titkolt célja volt túlszárnyalni a közeli New Yorkot.
A Balaton kávéház igényesen kialakított, elegáns belső térrel rendelkezett, az utcáról modern forgóajtón át lehetett betérni. Az oszlopos terem előterében székek és asztalok sorakoztak, díszes csillárok függtek a mennyezetről, a falakat fehér Zsolnay majolika borította, a csempéken kék és zöld színben pompázó balatoni jelenetekkel.
A Balaton kávéház 1894. május 20-án déli 12 órától várta vendégeit, az üzletvezető Tihanyi pedig maga is részt vett a kávéház társasági életében este 7 és hajnal 3 között.
Krúdy többször is írt a Balatonról
Azt nem tudjuk, hogy a Nagykörúton álló New York Kávéházat végül lekörözte-e Tihanyi kávéháza, de az biztos, hogy hasonlóan fontos szerepet töltött be a társadalmi életben, és sikk volt odajárni. Sajnos ma már nem láthatjuk az egykori enteriőrt, legalábbis élőben nem, hiszen a Balaton az államosítás idején, 1949-ben végleg bezárt, de az archív fotók átadják a korszak nagypolgári, elegáns hangulatát.
Itt most visszatérünk a fentebb már idézett Krúdyhoz, hiszen a képek mellett az ő írásaiban is visszaköszön az egykori kávéház atmoszférája. Gyakran szőtte bele történeteibe a fővárost, legyen szó mulatókról, bordélyokról vagy a kávéházak világáról, így a Balaton kávéház sem kerülhette el a sorsát. Bár ha valaki ma olvassa, mondjuk, A kékszalag hőse című regényt, könnyen lehet, hogy elhiszi, hogy a Tihany kávéház és Balatoni úr ezen a néven létezett, holott valójában felcserélte a neveket Krúdy: Balaton és Tihanyi úr. De a Rákóczi út 17. szám alatti kávéház az Ady Endre éjszakáiban is felbukkan.
Ambrus Zoltán olyan hűvösen és nedvesre fésült szőke hajjal jelenik meg éjfél után a Balaton kávéházban, mintha akkor kelt volna fel. Szinte csodálkozni lehetett volna, hogy mindjárt ilyen korán reggel spriccert iszik, mielőtt kiteregetné a márványasztalra a zsebében hozott papirosokat, hogy aztán órák hosszáig szent elmélyedéssel dolgozzon valamely műve felett. Csend volt éjfél után a kávéházban, literátus-csendesség, amelynél jólesett a hosszadalmas újságolvasgatás – az akkori karácsonyi újságszámokat még Vízkereszt után is teljes biztonsággal lehetett előkérni a pincértől –, a sarokasztalnál ünnepélyesen, nyakán hátrakötött szalvétával eszegetett Tihanyi, a kávés, aki nagyon szeretett volna csámcsogni, de éppen Ambrus úr miatt nem merészelt – egy díványon félig elnyújtózkodva alszik egy régi lóversenyjátékos és kártyás, pszt, nem szabad őt felkölteni, mert reggel a képviselőházba kell mennie, ahol teremőri szolgálatot teljesít.
A jelen
Bár városszerte sorra nyílnak az újhullámos kávézók, és az századelő patinás kávéházai közül is van, ami még ma is működik (például a nagy versenytárs New York, a Centrál vagy a Hadik), a Balaton kávéház sorsa az államosítással megpecsételődött. Az impozáns kávéház Szentkirály utcai oldalán ma már az ELTE Gazdaságtudományi Karának vizsgaközpontja, míg a Rákóczi úti részén a Magyar Pálinka Háza található.
Források:
- Nagy László Bálint: A társasági élet központja volt a századfordulón, ma egyetemistáké a Balaton Kávéház, PestBuda, 2021
- Kordos Szabolcs: Egy város titkai, 21. Század Kiadó, 2022
(Borítókép: We Love Budapest)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
