Az első kávéházat még az 1700-as években nyitotta meg egy rác kereskedő Budán, de csak a 19. században fedezték fel úgy istenigazából a fővárosiak a kávéházi élet örömeit. A 20. század elejére már nagyjából 550 kávéház volt Budapesten, addigra lényegében már minden második épületben talált a kor embere egy kávémérést vagy kávéházat, így hát bőven volt választási lehetősége, hogy megtalálja a kedvére valót. Közös volt bennük, hogy mindegyiknek megvolt a maga különféle nézeteiről diskuráló értelmiségi asztaltársasága. Csillárok, kerek asztalok, velencei tükrök, gomolygó füst és szüntelen zsivaj jellemezte a városnak hírnevet szerző kávéházakat, ahol írók, költők, művészek, orvosok, egyszóval mindenki tanyázott.
A pompázatos helyek egyike volt az Operaházzal szemben lévő Drechsler is, melynek teraszán előszeretettel ültek zeneszerzők, írók, építészek és politikusok is, így
megfordult itt többek között Jókai Mór, Krúdy Gyula, Mahler, Puccini és Ibsen is.
De hogy lett a MÁV Nyugdíjintézetének bérházából a századfordulóra Drechsler-palota, és miért fellegzett be végül a nagy múltú kávéháznak?
A kezdetek
Sokunk emlékezetében él még az elhanyagolt, majd deszkákkal körülzárt egykori Balettintézet – ma már W Hotel Budapest – látványa, de milyen volt akkor, amikor – a főváros igazi európai nagyvárossá válásának idején, a nagy sürgésben – felépült? Mivel vele szemközt a fényűző palotákat is leköröző Operaház neoreneszánsz épülete állt, a MÁV Nyugdíjintézete is hasonlóan impozáns épületet építtetett magának az akkor épp pályája elején álló építészduóval, Lechner Ödönnel és Pártos Gyulával. Hogy a fényűzést emeljék, kialakítottak benne egy
háromszintes kávéház-éttermet is, amiben volt sörcsarnok, tekepálya, biliárdterem, női szalon és játszóterem is. Ezzel az Opera úri közönségét kívánták bevonzani – sikerrel.
A kávéház első üzemeltetője Reutter Nándor volt, ekkor kapta a helyiség a Grand Café Reutter nevet, ami az évek során többször is megváltozott, így miután a kávés Reutter társult Ruscher György vendéglőssel, már Grand Caffe-Restaurant de l′Opera néven várták az illusztris vendégeket.
Volt villanyvilágítás, gőzfűtés, finom ételek és italok, és mindezt tetézte, hogy a vendégek az épület árkádjai alatt üldögélhettek a teraszon, belefeledkezve a Sugár út (Andrássy út) forgalmába és az Operaház látványába. Nem volt olyan ember, aki e szép kilátásnak ellent tudott állni. Állítólag még Albert Viktor walesi herceg, a későbbi VII. Edward király is tiszteletét tette a kávéházban (az elbeszélések szerint ő annyi helyen megfordult a fővárosban, hogy az az érdekes, ha valahol épp nem járt).
Drechsler feltűnik a színen
Drechsler Béla 1895-ben pályázta meg a bérház aljában lévő kávéház üzemeltetését, és valószínűleg nem gondolt arra, hogy olyan jól menő üzletet csinál, hogy az épületet évtizedekkel később is a kávéház nevén fogják emlegetni. Drechsler akkor már elismert vendéglátós volt, s bár a szakmát olcsó kisvendéglőkben kezdte, szorgalmának és marketingérzékének köszönhetően hamar feljebb jutott a ranglétrán. Utóbbit igazolja, hogy a Vámház körúti éttermében a vendégek jó áron kóstolhattak kis adagokban egyébként drága ételeket, de
az Ujság EGYIK 1933-as számában még arról is olvashatunk, hogy az Országgyűlés büféjében ő terjesztette el a képviselőfánkot, amivel folyamatosan magához csábította a vendégeket.
Az Operaházzal szemközti kávéházat Drechsler Béla virágoztatta fel, és az ő vezetése alatt vált művészeti és irodalmi központtá is.
Drechsler Béla ismert volt közösségi emberként és jótékonykodóként is, többször előfordult, hogy a vidéki tanítók gyerekeinek ingyenebédet adott, a festőket pedig pályázatokkal támogatta. Utóbbiban talán egy kevés önös érdek is vezérelte, hiszen 1900-ban művészi kivitelű étlapok terveire hirdetett pályázatot. A művészetbarát kávést hamar a szívükbe zárták a képzőművészek, akik modern festőklubjuk székhelyét a Drechsler Kávéházba tették.
Krúdy itt talált magának feleséget
Számtalan híres ember megfordult Drechsler kávéházában, így nem meglepő, hogy a helyhez több anekdota is kapcsolódik. Krúdy Gyula például itt talált magának feleséget. A kávéházban működött az Aurora-kör, vagyis az irodalombarát pesti hölgyek egylete, amelynek tagjaiba viszonylag könnyen beleszeretett az író – mindennap más lánynak csapta a szelet, ám mindig kikosarazták az akkor még nincstelen újságírót. A kör elnöke, Báttaszéki Lajosné szívesen működött kerítőnőként is, így hát nem volt ritka, hogy az irodalmi esteken összehozta egymással a hajadonokat – így akadt meg a szeme Krúdyn és a szerencsétlen próbálkozásain. Bemutatta neki Spiegler Arabellát, aki Satanella néven publikált akkoriban a lapokban, az írót pedig úgy elvarázsolta, hogy másnap megkérte a nála 10 évvel idősebb nő kezét.
Jókai bankettje
A másik híres történet Jókai Mórhoz köthető, aki itt ünnepelte meg 1896-ban, hogy lezárja politikai pályafutását és csak az irodalomnak fog élni. Ez alkalomból a Pósa-asztal írótársaság ünnepi bankettet szervezett az írófejedelemnek. A szervezés hosszú heteket vett igénybe, és még Jókai kedvenc ételeit is kikutatták, hogy igazán emlékezetessé tegyék az estét. Drechsler Bélának merőben más elképzelése volt, már ami a fogásokat illeti, ugyanis olyan menüsort állított össze, ami a kulináris különlegességekre vágyókat rögtön levette volna a lábáról.
Párisba telegrafált osztrigáért, Hollandiába halakért, sőt Kínába is telegrafirozott volna fecskefészekért, ha Kínában volna telegráf – olvasható a Pesti Napló 1896-os decemberi számában.
A franciás menü, így a fogas grille sauce remoulade nevű első fogás nem győzte meg a szervezőket, akik ragaszkodtak a bableveshez disznókörömmel, a malacpörkölthöz és a töpörtyűs pogácsához, mondván, Jókai ezeket szereti. Bár elfogadta a döntést, azért mégiscsak piszkálta Drechsler önérzetét, hogy a menükártyáján ott lesz a bableves, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy legalább az elnevezés legyen francia. Így az író bankettjén végül potage haricot à la Henry quatre néven szolgálták fel a bablevest.
A vég
A Drechsler Kávéház tündöklésének a tulajdonos magánéleti tragédiája vetett véget. Drechsler Béla a karrierje csúcsán volt, amikor 1905-ben arról értesült, hogy felesége megcsalja őt, ráadásul a kávéház főpincérével. A helyzetet igyekeztek diszkréten kezelni, ám a végén mégis hatalmas sajtóvisszhangja lett. A válás után Drechsler végkielégítést adott volna volt nejének, csakhogy időközben kiderült, hogy a nő az évek alatt komoly összeget sikkasztott a kávéház bevételeiből. Drechsler feljelentette, de amikor a rendőrség letartóztatta volna volt nejét, visszamondta az egészet, végül hűtlen elhagyás miatt mondták ki a válást. Az árulás annyira megviselte, hogy feladta az üzlet vezetését, és visszavonult a nyilvánosságtól. Drechsler távozásával a kávéház aranykora véget ért, és megindult a lassú hanyatlás.
Utána Kass Béla vette át az üzletet, de ő hamar csődbe ment, és öngyilkosságot kísérelt meg, ami rossz ómen volt a hely jövőjére nézve. Ezután folyamatosan váltakoztak a kávéház vezetői, többen csődbe mentek, volt, aki elhajózott Amerikába, ám
a legszomorúbb sors a Baymel vendéglős házaspárnak jutott, akik, miután Baymel Manó nem rendelkezett a megfelelő összeggel, hogy megvásárolja a nagy múltú kávéházat, feleségével együtt öngyilkos lett.
Régi dicsőségét már soha nem nyerte vissza, a kávéházi korszak végleg lezárult, az Operaház közelségének köszönhetően a baletté lett a főszerep: 1936-ban nyitotta meg magániskoláját Nádasi Ferenc balettművész az első emeleten. 1949-ben már az Állami Balett Intézet működött ezekben a helyiségekben, de szép lassan az egész épület az övék lett, egészen a 2002-es bezárásig. S bár 1999-ben az épület alagsorában Tütü Tangó néven nyílt étterem és kávézó (ez ma már a Benczúr utcában működik), az újjáéledés nem tartott sokáig. Hosszas elhagyatottság, majd a minőségi rekonstrukció után végül 2023-ban ötcsillagos szállodaként nyitott újra.
Források:
- Nyáry Krisztián: Itt kávéztak ők – Írók, művészek és kávéházaik, Corvina Kiadó, 2024
- Lukács István: Egy budapesti Kávéház regénye, Az Est, 1937. március
- Jókai a Pósa-asztalnál, Pesti Napló, 1896. december
(Borítókép: GGAABBOO - Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
