Elegáns környéknek épült, elegáns környék maradt. A Stefánia utat nem tudta tönkretenni az elmúlt száz év. Jóllehet a csodás villák nagyvonalú tereit mára kisebb lakásokra szabdalták, még mindig látszik, hogy milyen is lehetett itt lakni. Nem véletlen, hogy olyan lakói voltak a környéknek, mint Bajor Gizi, Kisfaludi Strobl Zsigmond vagy Krausz Simon, az IBUSZ alapítója.

Arról, hogy hogyan lett a Stefánia Pest egyik legelegánsabb környéke, ebben a cikkünkben már írtunk, itt mutattuk be részletesebben a környék nagykövetségként, közintézményként funkcionáló villáit és egyéb épületeit is.    

A Városliget soha meg nem valósult fejlesztése vonzotta a helyszínre a jómódú művészeket, iparosokat. A terv ugyanis már a 19. század második felében megszületett, hogy a mai Puskás Aréna helyén állt homokbánya irányába bővül Pest zöld szíve. A két helyszín között húzodott azonban Cséry Lajos mintagazdasága, így végül egy köztes megoldás született. A területet felparcellázták, Cséry átengedte a birtokait, cserébe értékes telkeket kapott, az építési szabályzatban pedig kikötötték, hogy maximum egyemeletes nyaralóvillák épülhetnek a környéken, a szabályozás pedig csak évtizedekkel később lazult, közben pedig a Stefánia út is jóval hosszabb lett. Így ma villákat elsősorban az Ajtósi Dürer sor és a Thököly út közötti, legrégebbi szakaszon találunk, ezért az Ajtósi felőli oldalon indulva mutatjuk be ezeket. 

Páratlan oldal

A Stefánia és az Ajtósi Dürer sor sarkán gyönyörű épület fogad, ez a 111-es szám, Zala György, a millenniumi emlékmű szobrászának villája, ami 1899 és 1901 között épült Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei alapján, bár eredetileg Lechnert kérték fel a tervezésre. A telket Zala Gerbeaud Emiléktől vásárolta, a központi fűtéses, két fürdőszobás villa igazán pazar otthonnak számított. Összesen két műterem tartozott hozzá, a nagyobbikba még emelőket is beépítettek a tárgyak mozgatásához. A szobrász saját otthona kapcsán is kitett magáért, a főbejárat fölött ma is megnézhetjük a Venus ünneplése című alkotást.

Az épületnek 1910-ben híres látogatója is volt, Theodore Roosevelt amerikai exelnök.

A jelenleg felújítás alatt álló villában sokáig Líbia nagykövetsége működött. 

A közelben található a 107-es szám, a jelenlegi svájci nagykövetség, ami a II. világháború alatt az embermentés egyik hazai központja volt, a kerítésükre tűzve láthatjuk azt a térképet, ami megmutatja, hogyan vett részt Svájc Magyarország életében. Az épület feltehetően Kálmán Henrik, a Magyar Kereskedelmi Bank vezérigazgatója számára épült, majd Buchsteiner Jakab zománctáblagyáros nyaralója volt. A szomszédban a cukoriparban utazó Robitschek család egyik villáját találjuk. Nem kellett messze menniük, ha meg szerették volna látogatni egymást, ugyanis a 83–85. szám alatt volt a másik villájuk, ahol most a kerületi rendőrkapitányság működik. 

A 97-es szám alatt található iráni nagykövetség épülete meglehetősen fordulatos történet után kapta meg jelenlegi funkcióját. 1947 márciusában itt nyílt meg a Horváth Árpád Színészkollégium, ami később Magyar Népi Kollégium lett, később az épület a Magyar Filmintézet székházaként is működött. Mellette találjuk az olasz nagykövetséget, ami Pártos Gyula tervei alapján készült a svájci sörgyároscsalád, a Haggenmacher egyik tagja, Haggenmacher Árpád számára, aki azt kérte, hogy otthona ne fényűző, inkább kényelmes legyen! Az épületet Pártos Gyula tervezte, aki Lechner társa volt. 

A 89-es szám impozáns neobarokk épülete jól mutatja az utca korai presztízsét. Itt működött 1918 és 1941 között a Stefánia-úti dr. Róth-féle Sanatorium, korábban pedig Röser János pedagógus, a hazai kereskedelmi szakoktatás megújítójának tulajdona volt, aki egy darabig gimnáziumot is működtetett az épületben.

A Stefánia középső szakaszának egyik legizgalmasabb lakóháza a 71-es szám alatti villa, amelyet Kovács Frigyes tervezett, és amely egyidőben Paupera Ferenc bankvezér és Bajor Gizi otthona volt. Pauperának nehéz sors jutott, a zseniális bankár ugyanis tönkrement, felesége elhagyta, végül önkezével vetett véget életének súlyosbodó depressziója miatt. 

A páratlan oldal Hungária körút felőli szakasza különösen érdekes, mert itt a villás beépítést fokozatosan váltják fel a 1930-as évektől épült bérházak. A 55-ös szám alatti monumentális késő szecessziós épületet az Ehrenstein család építtette, míg a 47–49. alatti ikerház Visy Lajos katonatiszt otthona volt, akinek közvetlen szomszédságában Kisfaludi Strobl Zsigmond is élt. Ez a rész már a Stefánia városiasabb, sűrűbb arcát mutatja.

Páros oldal

A páros oldalon, a Liget irányába haladva elhagyjuk a Papp László Sportaréna és a Puskás Aréna tömbjét, így érünk vissza újra a csodás villák tagolta részhez. A 30-as szám alatti villa (Thököly út 67.) Paizs Gyula nagybirtokos otthona volt. Özvegye később Schlachta Margitnak adta el az épületet, így lett belőle a Szociális Testvérek Társasága rendháza. A II. világháború után az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola költözött ide, ma a Szent István Egyetem tanszékei használják, az alagsorban pedig az YBL Pince klub működik. 

Néhány lépéssel feljebb, a 28/B szám alatt Lienerth Aladárné Kormos Margit villája áll, ahol egykor mozdulatművészeti iskola működött; az épületet Vámos Imre tervezte. A 26-os számú villa Hevesi Ödön bányavezér számára épült, majd Érdi Krausz Simon bankár alakíttatta át, aki az IBUSZ alapítójaként és mecénásként is maradandót alkotott. Krausz nemcsak pénzember volt, hanem a hazai turizmus és gyógyszeripar fontos alakja is, aki több csőd után is mindig újrakezdett. A 18-as szám alatti villa Várady László rendőrorvos otthona volt, és hosszú ideig iparmágnások, előkelő családok lakták, köztük Neuhold Kornél, a Telefongyár Rt. legendás igazgatója.

A páros oldal felsőbb részén a 16-os szám alatti villa Cséry Lajoshoz, a fővárosi hulladékszállítás megszervezőjéhez kötődik, később Hajós Mici operettprimadonna tulajdonába került, mielőtt az államosítás új fejezetet nyitott volna az épület történetében. 

A villasor szépségét mutatja, hogy a 83–85. és a 109. közötti szakasz fővárosi védettség alatt áll. Nincs nehéz dolgunk, ha szeretnénk többet megtudni ezekről az épületekről, mivel az önkormányzat a Stefánia úti kerítéseken végig információs táblákkal segíti a tájékozódást. Így ha ellátogatunk ide, akkor egy mini-városisétán vehetünk részt, ahol a saját ütemünkben haladva fedezhetjük fel a környéket.

(Borítókép: Major Kata – We Love Budapest)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék