Ha sétálni indulunk a városban, mintha kevesebbszer vennénk célba a Stefánia utat, mint – mondjuk – az Andrássy utat, a Ráday vagy a Váci utcát. Ezt rosszul tesszük, ugyanis a csillogó üzletek és kirakatok helyett itt csodás kertekben és pazar villákban gyönyörködhetünk, amelyekre az önkormányzat által 2024-ben kihelyezett ismertetőtáblák is felhívják a figyelmet. Ingyen kapunk egy városi sétát, ha végigolvasunk mindent, a fáradalmakat pedig közel száz éve vendéglőként, kávézó-cukrászdaként működő helyeken pihenhetjük ki. A tér kitágul, az élet lelassul, hajtsunk végig a Stefánián.
Két Liget között a legrövidebb út a Stefánia
Zugló legelegánsabb útja egy soha meg nem valósult fejlesztésnek köszönheti létét. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa a 19. század második felében a Városliget bővítése mellett döntött, a célra legalkalmasabbnak pedig a mai Puskás Aréna helyén álló homokbánya területe tűnt, persze felszámolás után. Csakhogy a két terület között húzódott egy befolyásos földbirtokos, Cséry Lajos mintagazdasága, ami olyannyira „minta” volt, hogy még Ferenc József is megnézte egyik látogatása alkalmával. A főváros végül se kiköpni, se lenyelni nem tudta a problémát, a park építésének finanszírozása is egyre nagyobb gondot jelentett, így olyan megoldásra törekedtek, amivel a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Cséry ennek eredményeképp átengedte birtokait, amiért a környéken értékes telkeket kapott. Később neki is épült egy villája itt, a Stefánia út 16. alatt.
A birtokot felparcellázták, és tehetős polgároknak adták el. Így biztosították az új park költségeit, a cél pedig az volt, hogy a két hatalmas parkot, a Városligetet és az új ligetet egy széles, csinos villákkal és bájos kertekkel körülvett út kösse össze, ki is kötötték az építési szabályzatban, hogy egy telek nem lehet 600 négyszögölnél kisebb, és maximum egyemeletes nyaralóvillák létesülhetnek a környéken. Már kezdetben szép, széles nyomvonalat terveztek, hogy jusson elég hely a sétának, lovaglásnak és a kocsikázásnak is. 1879-ben jött létre a Stefánia út elődje, a Corso út, ami kezdetben rövidebb szakaszt jelentett, a Hősök tere és a mai Ajtósi Dürer sor között húzódott. 1888-tól hosszabbították meg a mai Egressy útig, és Rudolf trónörökös feleségéről, Stefánia hercegnőről nevezték el. Senki sem számított Rudolf egy évvel későbbi mayerlingi öngyilkosságára.
Ki volt a névadó, Stefánia hercegnő? Édesapja az a Lipót belga király volt, aki olyan kegyetlenséggel rabolta ki a személyes fennhatósága alá tartozó Kongót, hogy az még a kortársaknak is szemet szúrt. A kis Stefánia szeretetlen családban nőtt fel, házassága pedig csak eleinte bizonyult boldognak, merev, konzervatív szelleme nem tudta követni Rudolf szárnyalását. Bár Ferenc József elismerését kivívta azzal, hogy udvari kötelességeit szívósan végezte, anyósa, Erzsébet királyné kezdettől rossz véleménnyel volt róla. Lánya, Erzsébet születése után Rudolf nemi betegséggel fertőzte meg, elhidegültek egymástól, férje halála miatt az udvar Stefániát okolta. Az asszony végül 11 év özvegység után dacolva belga és osztrák családjával, házasságot kötött gróf Lónyay Elemérrel, aki mellett Magyarországon megtalálta a boldogságot. Emlékét nem egyedül a Stefánia út őrzi, magyar konyha iránti rajongása például a Stefánia-vagdalt nevében él tovább, sőt egy aszteroidát is elneveztek róla.
Az új Liget kialakítása már megkezdődött, amikor a Pesti Lovaregylet előkelő tagjai, köztük Batthyányakkal, Andrássyakkal és Szapáryakkal új telket kerestek a városban, ahol lóversenyeket lehetett rendezni. Lobbizni kezdtek azért, hogy megszerezhessék maguknak a kialakítás alatt lévő park területét, a városatyáknak pedig kapóra jött, hogy lemondhatnak a költséges beruházásról. 45 évre bérbe adták a területet. Az 1918-ig itt működő lóversenypályának köszönhető, hogy a környék a társasági élet központja lett, a díszes fogatokkal és előkelően öltözött dámákkal úgy festhetett, mint ma az epsomi Derby versenynapja.
Az 1890-es évekre Zugló a főváros egyik leglátványosabban fejlődő környéke lett. A Stefánia környékéről kitiltották a szekereket, a halottaskocsikat, a verkliseket, a koldusokat, 1909-től pedig a benzinüzemű autókat is. Látszatvilág, platánokkal szegélyezett elegáns korzó jött létre, aminek hangulatát őrzi:
A régi mániám végighajtani a Stefánián, egy fess fiákeren, és a gomblyukamban virág terem.
A dal Lajtai Lajos, Békeffi István és Szenes Iván szerzeménye, a Három tavasz című operett betétje volt. A művet 1958-ban mutatták be, így a dal akkor lett igazi sláger, amikor már semmi sem maradt a szép, elegáns múltból. A legtöbben Csákányi László előadásában ismerjük, de Feleki Kamill, Rátonyi Róbert és Paudits Béla is előadta.
A 19. század végén egyre hosszabb lett a Stefánia. Az 1885-ös Országos Általános Kiállításhoz kapcsolódóan rendezték a Városliget útjait, ekkor szélesítették ki a mostani Olof Palme sétányt is, ami ekkor még a Stefánia úthoz tartozott. Majd 1893-ban az Egressy út és a Hungária körút közötti, Víztorony utcának nevezett részt is hozzácsatolták. A hely onnan kapta nevét, hogy 1880-tól 1950-es lebontásáig egy víztorony állt itt. A Stefánia út ekkor volt leghosszabb története során, a Hősök terétől egészen a Hungária körútig tartott.
A Stefánia út 1918-ban nevet váltott, Árpád útnak keresztelték, alig egy évre, aztán ismét visszakapta régi nevét, 1935-ben lett az újonnan létrehozott XIV. kerület része. A II. világháború után Vorosilov út lett belőle. 1961-től Népstadion út lett, majd ismét visszatért a Stefánia. 1987-ig egészen a Hősök teréig ért, ám Olof Palme svéd miniszterelnök meggyilkolása után átnevezték a Városligeten át futó szakaszt, így a Stefánia rövidült.
Az épületeken ma érződik a kialakulás szakaszossága, a legelegánsabb rész az Ajtósi Dürer sor és a Thököly út közé esik, a Thököly út és Hungária körút közötti szakasz vegyesebb képet mutat, később, az 1930-as, 1950-es években alakult ki a most ismert képe, így itt több nagyobb bérházat is találunk. A Stefánia út 83–85.-től a 109.-ig viszont fővárosi védettség alatt áll a villasor.
Diplomaták útja
A Stefánia út eleganciájához nemcsak a villák és a platánok járultak hozzá, hanem az is, hogy nagykövetségek és diplomáciai intézmények sora talált itt otthonra. Az út felső, Városligethez közelebbi szakaszán áll, a 111-es szám alatt a Zala-villa, amelynek létrehozására először Lechner Ödönt kérték fel, végül 1899 és 1901 között Bálint Zoltán és Jámbor Lajos ezekből a tervekből kiindulva alkotta meg a végleges koncepciót. Névadója az első lakó, Zala György szobrász. Nem kellett messzire mennie, hogy egyik fő művét megnézze, ugyanis a Hősök terén a millenniumi emlékmű szobrásza is ő volt, hatodmagával kivitelezte az alkotásokat. Egykori otthonának bejárata feletti kerámia szoborcsoportot maga készítette, a belső enteriőr pedig Toroczkai Wigand Ede munkája volt. Sajnos ez a II. világháborúban elpusztult, a nagy műtermet szintén ebben az időszakban bontották el. A villában sokáig Líbia nagykövetsége működött, jelenleg felújítják és új gazdát keres.
Néhány házzal lejjebb, a 107-es szám alatt található Svájc nagykövetsége, amely eredetileg Buchsteiner Jakab zománctáblagyáros nyaralója volt, 1938-ban vált diplomáciai központtá. A vészkorszak idején a zsidómentés egyik fontos helyszíneként is működött. Nemrégiben interaktív térképen is végigjárhatóak lettek Budapest svájci vonatkozású helyei, ezek közül mi is bejártunk jó néhányat.
A 101–103-as szám alatt álló modern épület eredetileg a Német Demokratikus Köztársaság követségének épült, később az újraegyesített Németország is használta eredeti céljának megfelelően, ma pedig Stefánia Park Irodaházként funkcionál. A 97-es szám alatti villa, amelyet Vajda András és Vajda Pál tervezett Singer Ernő megbízásából, hosszú és sokszínű pályát futott be, működött benne a Horváth Árpád-féle Színészkollégium, népkollégium és a Magyar Filmintézet is, ma iráni nagykövetség.
A 95-ös szám alatt álló villa Lechner alkotótársa, Pártos Gyula tervei szerint épült Haggenmacher Árpád számára, ő a gyáros Haggenmacher Henrik egyik fia. Ma az olasz követség működik benne, tervezője a megrendelő igényeinek megfelelően inkább kényelemre, mint hivalkodásra törekedett. A 77-es számú neobarokk villában eredetileg a tulajdonos-tervező, Novák András belsőépítész ambiciózus tervének megfelelően az ország első, állandó lakásművészeti kiállítóhelye működött. Az épületet 1928-tól a Szerb Királyság nagykövetsége bérelte, később szlovén, jugoszláv és ukrán diplomáciai képviseletek is működtek itt. Ma már nem nagykövetség, a Budapesti Kínai Kulturális Központ működik itt, amely kiállításokkal és egy rejtett kerttel őrzi az épület nemzetközi szellemiségét.
A 65-ös szám alatt Löwy Henrik egykori otthona az 1990-es években adott helyet a lengyel követségnek. A 22–24. szám alatti ikervillában a Szlovák Köztársaság Nagykövetsége működik, az épületeknek több tulajdonosuk volt, míg 1948 és 1992 között végül Csehszlovákia nagykövetségeként szolgáltak. A nagykövetségi épületekbe bejutni nem nagyon lehet, efölött érzett fájdalmunkat csökkentheti, hogy eredetileg is magánvillának épültek, így sajnos nem volt olyan céljuk, hogy a bámészkodó közönséget fogadják.
Beköszön a kertvendéglők emléke
Az elegáns közönség persze néha megéhezett korzózás, lóversenyzés közben, így a környék hamarosan a kertvendéglők paradicsoma lett. A vendéglátóipari egységek közül pedig nem egy közelít századik szülinapja felé. Így a Stefánia nemcsak akkor érdekes, ha szép villákat néznénk, de igazi gasztrotörténeti zarándokhely is.
A Stefánia út történetének egyik kulcshelye a Szaletly Thököly út és Stefánia út sarkán álló épülete. Itt nyílt meg 1907-ben Zugló első étterme, a Stefánia Korzó, amely romantikus, cigányzenés kerthelyiségével gyorsan a környék társasági központjává vált. Az épület sorsa a 20. század viharaival együtt változott. A vészkorszakban nyilasközpontként használták, a háború után ismét vendéglő lett, majd Szófia néven, később Thököly Vendéglőként működött tovább. Az utolsó időszakban ugyan elfáradt a koncepció, de az épület és a hatalmas, árnyas kert funkciója végig megmaradt. Öt éve nyitott újra Szaletly néven, a klasszikus kertvendéglők hangulatát idézve, és az újjászületés sikerét jelzi, hogy tavaly és idén is Michelin-ajánlást kaptak. Vele szemben található a Stefánia Étterem és pizzéria.
A Stefánia középső szakaszán, a 31–39. szám alatti bérházegyüttesben immár közel 80 éve folyamatosan működik a Katica kávéház. 1944-ben nyílt meg cukrászdaként, és azóta is a környék egyik állandó találkozóhelye. Érdemes betérni, rendes kávéval, sütivel, szendviccsel várnak a hangulatos térben. Néhány lépéssel arrébb, a Stefánia 29. – Gizella út 2/A alatti bérházban élt egykor Botka Imre, a Ganz-gyár legendás mérnöke, a földszinten pedig szintén több mint 70 éve a Tücsök Sörkert üzemel. A két vendéglátóhely mellett érdemes arra a csinos bérházas együttesre is felfigyelni, ahol helyet kaptak. A Stefánia útnak ez a szakasza később épült ki, a felső részen található villákhoz képest valamivel szerényebb is, de itt is találunk kifejezetten érdekes, art deco hatást mutató bérházakat.
A Stefánia út elején, a Stefánia út 1. – Hungária körút 60. szám alatt álló, késő szecessziós jegyeket mutató házban egykor kis műterem is működött. Az épület Spalt Mátyáshoz kötődik, aki a Tattersall, Nemzeti Lovarda éttermét bérelte, a ház terve pedig feltehetően fia, Spalt János munkája. Ma itt, az egykori vendéglátós házában működik a Stifler Garden, amelynek gondozott kertje az út egyik legkellemesebb szabadtéri vendéglátóhelye.
A sport és a köz szolgálatában
A Stefánia út közfeladatot, közösségi funkciót ellátó intézményeinek sora a 34–36. szám alatti Stefánia Palotával indul, amelyet 1893 és 1895 között Meinig Artúr tervei alapján építettek. Az eredetileg Park-Club néven működő úri kaszinót báró Atzél Béla alapította a nemesség szórakoztatására; a kertben egykor tó és vízesés is volt, nyáron csónakázással, télen korcsolyázással múlathatták az időt a főrangúak, mivel csak ők szórakozhattak itt. A második világháború után az épület a honvédség tulajdonába került, ma Stefánia Palota és Honvéd Kulturális Központ néven működik. A hely nemcsak kulturális intézményként fontos, hanem legendák is kötődnek hozzá. Állítólag itt csókolta meg először Károlyi Mihály Andrássy Katinkát.
A 20-as szám alatt áll a Ligeti-műterem és -villa, amelyet 1905–1906-ban Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervezett Ligeti Miklós szobrász számára. Ligeti legismertebb alkotása az Anonymus-szobor, de művei a Parlamentben és az Adria-palotában is láthatók. A második világháború után az épületben Kisfaludi Strobl Zsigmond is dolgozott, aki a Szabadság-szobrot is készítette. Később lakóházzá alakították, az állapota leromlott, ám 2020-ra helyreállították, ami olyan jól sikerült, hogy az épület elnyerte az ICOMOS műemlékvédelmi szervezet díját. Ma a Polgári Magyarországért Közalapítvány székházként működik.
A Stefánia út legfontosabb tudományos intézménye a 14-es szám alatti Magyar Állami Földtani Intézet, amely 1898–1899-ben épült Lechner Ödön tervei alapján. Maga az intézet már 1869-ben megalakult Magyar Királyi Földtani Intézet néven, ezzel az első magyar tudományos kutatóintézetnek számít. A millennium idején született meg az elhatározás az önálló székház felépítésére, amit eredetileg Budára terveztek, ám a legnagyobb adományozó, Semsey Andor ragaszkodott Pesthez. Az épület gazdag díszítésének jelentős részét a Zsolnay-gyár készítette, belső tereiben pedig ma is jelentős földtani gyűjtemény található.
Az út sportlétesítményeihez közeledve előbb a 6–12. szám alatti Puskás Aréna hatalmas tömbje ötlik szembe. A területen eredetileg a lóversenypálya működött, aminek földjét a Tanácsköztársaság idején természetesen azonnal felszántották, és krumplit vetettek bele. A nagy elődöt, a Népstadiont aztán a Ferihegy 1-es terminálért is felelős ifj. Dávid Károly tervei alapján, nagyrészt előregyártott elemekből építették fel, és 1953-ban nyílt meg a tervezetthez képest végül jóval kisebb befogadóképességgel. Az épületet az 1990-es években átalakították, 2002-ben vette fel Puskás Ferenc nevét, majd 2016-ban lebontották, és 2019-ben átadták a mai, új stadiont.
A Stefánia út 2. alatt áll a Papp László Budapest Sportaréna, amelynek helyén korábban a Magyar Posta lóállomása működött, később raktárként használták a területet. Az 1982-ben átadott Budapest Sportcsarnok 1999 decemberében egy tűzesetben teljesen leégett. Helyén 2003-ban nyílt meg az új aréna, amelyet 2004-ben neveztek el Papp László ökölvívóról.
Az út és a környék olyan gazdag villákban, hogy még a rendőrkapitányság is egy ilyen épületben kapott helyet. A 105-ös szám alatti egykori Robitsek-villa eredeti tulajdonosa Robitsek Zsigmond, a cukoripari nagyvállalkozó volt, a családnak egyébként két háza is volt a Stefánián. Az ő halála után, 1934-ben örökösei eladták egy cukoripari kollégának, Paul Pál kincstári főtanácsosnak. 1941-ben tőle vette meg az ingatlant dr. Tarcsay Izabella, a korszak ismert pszichológusa, aki 1946-ban Hajós Alfréd közreműködésével alakíttatta át a villát, ahol 1957 óta a XIV. kerületi rendőrkapitányság működik.
Villák, villák és villák
A Stefánia út Városliget felőli részének mindkét oldalán szinte csak parádés villákat találunk. Amelyik éppen nem nagykövetségként vagy valamilyen közfunkcióval működik, többnyire az is szép állapotban van, öröm mellette elsétálni. Az épületek többsége eredetileg egy-két család számára épült, ám a II. világháborút követően felosztották ezeket a nagyvonalú tereket, hogy több lakást alakítsanak ki, ha azonban a környékkel kapcsolatos ingatlanhirdetéseket átnézzük, még mindig élénk benyomást szerezhetünk arról a gazdag életről, ami egykor a falak között folyt.
Az 1880-as évektől épülő villákban olyan híres-hírhedt társaság lakott, hogy a környék telefonkönyve úgy festhetett, mint egy korabeli Aranyoldalak. Színésznők, jogászok, diplomaták, földbirtokosok, grófnők és művészek beszélgethettek a kerítés mellett egymással. Minderről hamarosan külön cikkben is beszámolunk.
Forrás:
(Borítókép: Major Kata – We Love Budapest)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
