A Margit körúti Dugattyúsban nagyjából harminc fotón keresztül lehet belenézni a budapesti graffitis szcéna 2000-es éveinek mindennapjaiba. A Mocskos idők nem klasszikus tárlat, a képek egyszerű lapokra nyomva kerültek a szórakozóhely falaira, mellettük hosszabb-rövidebb, keletkezésükhöz kapcsolódó sztorikkal. Céljuk is elsősorban dokumentatív, mégis nagyon jól kirajzolódik belőlük a graffitis közeg élete és egy letűnt korszak hangulata, szabadságot adó, indusztriális terekkel és olyan helyekkel, mint mondjuk a régi Süss fel Nap. Az anyag így egy nehezen kutatható, töredékesen dokumentált szubkultúra mindennapjait mutatja meg belülről.
A tárlat címe az Európa Kiadó azonos című számát idézi. Bár a kiállítás fotóinál valamivel korábbi, ugyanúgy megjelenik benne a szabadság, a kívülállás és egy zavaros, kiábrándult szemlélet, mint a tárlaton. Ahogy a képekhez kapcsolódó szövegek fogalmaznak:
A mocsok itt szép és a szokatlan a természetes.
A fotókat Brunszkó László, azaz Nikon One készítette. A mára elismert kreatívként és illusztrátorként dolgozó egykori graffitis munkáit olyan filmekben is láthattuk már, mint az Alien: Romulus és a Hellboy II. Az ő pályája is beigazolja, amit a kiállításajánlóban írt, a fotókon látható arcok java része ma már tisztes anyuka és apuka, „normális emberek” lettek. Ha szeretnénk jobban megismerni Nikon One-t, olvassuk el a HVG interjúját.
Az emberek szeretik a szép színes graffitiket de gyűlölik a tageket.
A tárlat ezzel a felütéssel indít. Nikon megfogalmazása szerint ennek a hozzáállásnak részben az az oka, hogy a tagek készítői nem a külvilággal, hanem egymással kommunikálnak: ami kívülről firkának tűnik, az a közösség tagjai számára pontosan olvasható jelrendszer, egyéni kézjegy. Ez a sajátos kalligráfia túlmutat a falakon: az egyedi lettering, a torzított betűforma, a kézzel kialakított karakteres tipográfia régóta jelen van a grafikai tervezésben, lemezborítókon, divatban és reklámokban is. A műfaj hazai történetét egyébként jól összefoglalta a Deák17 Galéria korábbi, Budapest Street Archæology című kiállítása és a hozzá készült online katalógus.
A Mocskos idők nem törekszik hasonló összefoglalásra, egy sajátos, belső, kissé nyers és személyes szemszögből mutatja be a közösség korai éveit. Nézőpontja azért is érdekes, mert Nikon Laci a magyar graffiti korai generációjához tartozik, abban az időszakban kezdett dolgozni, amikor a közeg még kicsi és zárt volt. Se internet, se közösségi média, a tagok gyakran még egymással is nehezen ismerkedtek meg, a festékek, szprék beszerzése pedig egyszerre gördített akadályt a kreativitás elé és vezetett új ismeretségek kialakulásához. Nikon One így tulajdonképpen azt is végigkövette, ahogy a graffiti egy szabad, alternatív közösség életformájából globális piaccá nőtt, filcekkel, ruhamárkákkal, magazinokkal.
Nikon One saját visszaemlékezése szerint 1996-tól merült bele komolyabban a közegbe, fényképezőgépet pedig kezdetben főleg azért vitt magával, hogy a saját munkáit megörökítse. 2005-től kezdett bátrabban is kattintgatni, amikor analógról digitális gépre váltott, így már nem volt limitálva, hány fénykép készülhet. A mostani válogatás jelentős része ebből az időszakból származik. A képeken több olyan arc tűnik fel, aki az azóta eltelt években már komoly elismertséget szerzett magának, egy fotón Miss K-t is megtaláljuk, akinek sajátos városi alkotásairól mi is időről időre írunk.
Sajnos az arcok jelentős részét még most sem mutathatom meg, nem azért hogy ne dicsőüljenek meg hanem hogy ne kerüljenek bajba
– írja Nikon One, így a képeken szereplők legnagyobb részének writer- vagy becenevét olvashatjuk. Lehet itt társadalomkritikákat megfogalmazni, de azért ne menjünk el amellett, hogy óriási állatságok vannak egy-két fotón: szétbulizott otthonok, szétfirkált metrók és falak, abszolút együttérzünk azzal a fiúval is, aki egy kis elbódulás után filccel széttagelt fejjel ébredt. A közösség ugyanakkor nagyon világosan kijelölte a határokat, a lehúzást például semmilyen formában nem tolerálták. A képekhez tartozó sztorik közül pedig álljon itt egy, a többit mindenki menjen és olvassa el a helyszínen:
Mielőtt a graffiti világába elvesztem volna, kiskamasz korom óta figyeltem a mindenféle falfirkákat, együttes neveket, beceneveket, vagy sokszor számomra értelmetlen írásokat. Csepelen nőttem fel, ahonnan a belvárosba kellett járni hogy az ember találkozhasson bármilyen kulturális történéssel, szórakozni, csajozni stb. A csepeli hév-végállomásnál, ahol a városba vezető utam kezdődött volt egy amolyan szolgáltató-ház (ha jól emlékszem ELMÜ épület volt akkoriban) ami mellett egy fehér faldarabon, barna festékkel, ecsettel annyi volt írva hogy: »IMÁDOM APU«. Éveken át néztem és sokszor eszembe jutott, mi a fene lehet ez az írás. El nem tudtam képzelni mi lehet ez? Vagy másfél évtizeddel később, akkor már csak látogatóban Csepelen járva találkoztam egy gyerekkori haverommal aki akkor már tudott róla hogy fújok és főleg erről beszélgettünk. Mivel épp a hévhez közel voltunk, ráterelődött a téma a firkákra, többek között erre az »imádom apu« feliratra. Meglepetésemre megszólalt: -Ó hát én ezt vágom! Azokat a házakat egy közös ismerősünk bátyjáék építették, az idősebb testvér ott melózott az építkezésen és talált egy doboz festéket, amivel gondolta viccből kiírja a falra hogy: imádom a pu*cit De az építésvezető rajtakapta, így csak az A PU-ig jutott el.
A fotókon a magyarok mellett francia, horvát, szlovén és magyar writerek jelennek meg együtt, ami azt is megmutatja, hogy a 2000-es évekre az utazások egyre elérhetőbbé válásával élénkülni kezdett a városi turizmus, és a graffitis közösség is nemzetközibbé vált. A képek tanúsága szerint perfekt angol nélkül is lehetett együtt óriásiakat bulizni. Nikon szerint ekkoriban saját spray-márkák, magazinok, könyvek és ruházati kódok alakultak köré.
A Mocskos idők így nemcsak a graffitiről szól, hanem inkább arról a társaságról, utazásokról, bulikról és hétköznapi helyzetekről, amelyeknek köszönhetően megszületett. A kiállítás megnézésével érdemes sietni, szeptember 30-ig láthatjuk a Dugattyús falain a képeket, nyitvatartási időben.
Brunszkó „Nikon One” László: Mocskos idők – kiállítás a Dugattyúsban
Program adatai
(Borítókép: We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
