Most, hogy leesett a hó és hófehérség fedi be a főváros környéki hegyeket, érdemes túrabakancsot húzni és kirándulni egy nagyot. Na meg biztos van mit leadni a súlyunkból is az év végi nagy evés-ivás után. A Piliscsaba és Pilisvörösvár között, a Zajnát-hegyeken kanyargó körtúra tökéletes választás: a táj változatos, és menet közben nemcsak panorámákkal találkozunk, hanem kisebb-nagyobb sziklákkal is, és ha barlangot is látnánk, még egy kitérőt is tehetünk.

Könnyű célpont

Felocsúdva a karácsonyi kajakómából, valamint a szilveszteri – vagy talán inkább év végi – buliözönből, nincs is jobb fegyver visszaszerezni erőnket és formánkat, mint kimenni a természetbe és kirándulni egy nagyot. Budapest és pláne a környéke számos lehetőséget kínál erre, és most nem a Normafára vagy Kamaraerdőre gondolunk, bár azok is kellemes helyek. De az imént vázolt év végi elfoglaltságok után azért többre van szükség, többre vágyik test és lélek, nem csupán egy könnyed erdei sétára. Persze nem kell megijedni, amit ajánlani fogunk, nem extrém hosszú és nehéz túra, legalább annyi a pihentető rész, mint a fárasztó. Miközben nagyon változatos, több lélegzetelállító panorámát is kínál, nem beszélve az egyebekről.

Az indulási és egyben érkezési pont könnyen megtalálható: a 10-es út mentén álló és sajnos már nem működő Kopár csárda, ami közigazgatásilag ugyan Pilisvörösvárhoz tartozik, de Piliscsabához közelebb van. A túra e két település között kanyarog és kalandozik. A már rég bezárt Kopár csárda egykor nagy forgalmat bonyolító, népszerű hely volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy hatalmas parkolója van, így akkor is meg tudunk itt állni, ha netán sok a kiránduló. Bár a neten azt írják, ez egy kevésbé felkapott kirándulóhely, mi azért elég sok kirándulóval találkoztunk, sok kutyasétáltatóval, sőt még hegyibringással is. Talán a két környező településről jöttek, nem beszélve arról, hogy a környéken több túraútvonal is halad, melyek időről időre keresztezik az utunkat.

Ha szemben állunk a csárdával, akkor az ösvény, ahonnan indulunk, az épülettől pár lépésre és jobb kézre esik, és már csak azért is könnyen meg fogjuk találni, mert egyértelmű jelzés mutatja, merre kell mennünk. De ha valamilyen oknál fogva mégsem látnánk a jelzést, egy fahíd jelenti a belépőt a túraútvonalra, vagyis azt kell majd keresni. A körtúra annyiból tényleg körtúra, hogy ugyanoda érkezünk vissza, ahonnan elindultunk, de ha a térképen megnézzük, hogy merre fogunk haladni, akkor nem egy kört látunk, hanem kettőt, ráadásul girbegurbákat, egy feje tetejére állított nyolcast: egy kisebb meg egy nagyobb kört. Szinte végig a piros jelzés mentén haladunk, egy kis szakaszon váltunk csak sárgára, de aztán visszatérünk az eredeti színünkhöz. Az egyes látnivalókhoz itt-ott el kell hagyni röviden a túrautat, de eltévedni biztosan nem fogunk, meg érdemes a termeszetjaro.hu oldalt bekövetni, az applikációját pedig letölteni, és máris van egy szuper térképünk a túrához.

Fenyőfák és panorámák

A Zajnátban kanyargó, nagyjából 12 km hosszú útvonalat a termeszetjaro.hu Labirintus túrakörnek nevezte el, méghozzá azért, mert az elején található egy kőből kirakott labirintus, egy amolyan spirituális hely  – ez az első olyan állomás, ami miatt le kell térnünk az útról. Viszont felesleges, mert a hó jelenleg teljesen elfedi, úgyhogy egyáltalán nem látható, de ha majd az olvadás után vagy már tiszta, szép időben (tavasszal vagy nyáron) kirándul erre az ember, könnyen rátalál. Régen egy homokbánya volt itt, és annak a gödrében találjuk az említett labirintust. 

Ha nem térünk le a labirintushoz, akkor egy fák között, felfelé kanyargó és lassan, de biztosan emelkedő, nem túl fárasztó ösvényen jutunk fel a hegyre, ahonnan nem könnyű továbbindulni az elénk táruló panoráma miatt. Rálátunk többek között a Hármashatár-hegyre, a Nagy-Kevélyre. Jó, ha tudjuk, nem ez az egyetlen kilátópont a túra során, szóval némi gyönyörködést követően mehetünk is tovább, mert vár még ránk látványosság a továbbiakban is. Az út során egyébként

elég jó ritmusban váltogatják egymást a lefelé, a felfelé és a vízszintesen haladó útszakaszok,

ami csak növeli azt az érzést, hogy egy változatos vidéken járunk. 

Szinte végig fenyves erdőben járunk, ami igazán jól passzol a sziklákhoz, a sziklás talajhoz. Télen talán ez az egyik legnagyobb veszélyforrás, de kis óvatossággal azért megugorható: a hótól nem látni mindig, mi van a lábunk alatt, és van, hogy a sziklák jegesek, csúszósak. Valamikor régen a hegyet tölgyfák uralták, ám a nagyüzemi fakitermelés miatt ezek a 20. századra eltűntek, a helyükre ekkor telepítették a feketefenyőket. Azok sem úszták meg mindig, bár nem a fakitermelést. Például az 1993-as év nyarán komoly erdőtűz tizedelte meg az erdőt. De a fenyők ideje már egyébként is lejárt, így fokozatosan ismét tölgyekre cserélik le a fákat. 

Nagy szikla, szűk barlang

A panorámák sora után nem sokkal jutunk el az egész túra  – számomra legalábbis – legizgalmasabb látványosságáig, a kb. 10 méter magas sziklafalig, ami ismert Sas-szikla és Vércse-szikla néven is; úgy fest, mint egy kitárt szárnyú ragadozó madár. Körbejárható, alaposan megszemlélhető, monumentális és lenyűgöző. Nemcsak a tekintetet, hanem magát a kiránduló embert is magához vonzza, mintha valami különleges mágnest rejtene a belseje. Nehéz is hátrahagyni. 

A következő állomás a túra legtávolabbi látványossága, ahol fordulunk, és ahonnan már visszafelé haladunk, a kiindulási pont felé. Ez pedig a Klotild-barlang, ami előtt egy tábla figyelmeztet, hogy óvatosan közelítsük meg, és ha bemegyünk az első terembe, akkor ne csapjunk zajt és ne világítsunk! Ez a barlang ugyanis védett, denevérek fontos lakóhelye. Egy elég meredek csapáson lehet feljutni a barlanghoz, és mintha csak a természet intézte volna így, mert biztos akad olyan, aki nem fogja, megmászni a hegyoldalt, majd lassan leereszkedni csak azért, hogy lásson egy félig nyitott szájra emlékeztető bejárattal bíró barlangot. Hogy elődeink laktak volna benne, annak nincs nyoma, az viszont biztos, hogy ősállatok éltek itt, megtalálták ugyanis a maradványaikat. 

Innen indulunk vissza a Kopár csárdához, de persze nem pikk-pakk érünk vissza. Főleg lefelé megyünk, de azért a visszafelé útra is marad felmenet, még ha nem is túl sok. Látnivaló már nem sok akad, az egyetlen izgalmat az jelenti, hogy egy rövid szakaszon lakott területre érünk, Piliscsaba Fényesliget nevű településrészét érintjük. Innen térünk vissza az erdőbe, a fák közé, az ösvény pedig egyenesen a csárdához vezet. Még nem említettem, hogy útközben van pár pihenőpont is erdei asztalokkal és padokkal, sőt van, ahol még esőbeálló kis kunyhó is akad. Nem beszélve a tájékoztató táblákról, melyek időről időre mesélnek a környék látnivalóiról, természeti értékeiről, jelenéről és múltjáról, kitekintést nyújtva az áhított jövőre is. 

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék