1916. november 21-én véget ért egy, a kortársak számára talán öröknek tűnő korszak, a schönbrunni kastélyban elhunyt I. Ferenc József. Utódja, Habsburg–Lotaringiai Károly ezzel automatikusan osztrák császár lett I. Károly, illetve cseh király III. Károly néven.
Ám a magyar trón hivatalos megszerzéséhez szükség volt egy koronázásra,
amelynek meg kellett adni a módját.
Kétség hozzá nem férhet: a legnagyobb látványosság, amit halandó ember szeme a földön láthat, a magyar király koronázása. Ehhez fogható próbatétele az érzékszervek felfogóképességének nincsen
– írta egy korabeli lap a bő egy hónap múlva megvalósuló rendezvényről, annak ellenére, hogy a háborús helyzet miatt több szempontból is visszafogott volt az ünnepély. Írásunkban az utolsó magyar király uralkodóvá avatását mutatjuk be.
A költségvetés elfogadása miatt is sürgős volt a koronázás
Míg Bécs a Monarchia szimbólumává vált Ferenc József temetését rendezte, addig a magyar fővárosban is lázas munka folyt. Többek között azért is, mert közeledett az év vége és ezzel a költségvetés elfogadása, ami lehetetlen volt uralkodói szignó nélkül. Ráadásul háborús helyzet volt, az ország nem engedhette meg magának sokáig, hogy ne legyen király. Magát a koronázást meg kellett előznie egy úgynevezett hitlevél megszövegezésének és elfogadásának. A 17. századtól létező jogi formulában a jövendő király biztosítja a nemzetet az alkotmányos jogok és a törvényes rend megtartásáról. Ennek megszerkesztése, szövegezése a Magyar Országgyűlés feladata volt.
Az előkészületek részeként politikai pártok bizottságot hoztak létre, amely feladata a koronázás megszervezése volt. A testületen belül albizottságok működtek, ezek közül a Bánffy Miklós gróf vezette művészeti albizottság munkája volt a legérdekesebb. A színházi látványtervezőként is tevékenykedő arisztokrata lázasan vetette bele magát a feladatba, és olyan szakembereket alkalmazott, mint például az Állatkert szecessziós épületeit tervező Kós Károly.
A ceremónia helyszínéül szolgáló Mátyás-templom díszítése és a koronázási domb megalkotása során igyekeztek minél több középkori utalást tenni (például a kun sátor felállítása).
Elképzelései nem arattak osztatlan sikert, mert szecessziós és avantgárd elemekkel színesítették a dekorációt, ráadásul túl gyakran alkalmazták a vörös színt.
A főhercegi pár december 27-én érkezett Budapestre
Károly (akkor még) főherceg, felesége, Zita és kisfiuk, a négyéves Ottó december 27-én érkezett Budapestre.
A koronázás napja december 30-ra lett kitűzve, a következő napok az előkészülettel teltek. Felpróbálták a számukra készített díszruhákat, Károly a jeles alkalomra magyar huszártábornoki díszruhát kapott. Zita néhány öltést tett Szent István palástján. (A hagyomány szerint ezt Gizella hímezte, a szokás szerint a magyar királynéknak jelképesen tovább kellett hímezni egy kicsit.) Károlynak találkozója volt a Nemzeti Múzeum munkatársaival, megvizsgálták, hogy megfelelő méretű-e a korona a fejére, vagy szükséges-e némi parafa bélés.
A hitlevelet is átvette a leendő király. Az eseményről eredetileg ki akarták zárni az újságírókat, Zita kifejezett kérésére engedték be őket. Elmondható, hogy a pár nagyon népszerű volt ebben az időszakban. Kedvesek voltak, közvetlenek, kitűnően beszéltek magyarul, a várban sétálva bárkivel szóba elegyedtek. A közvélemény, nem ok nélkül, abban reménykedett, hogy az új király majd mindent megtesz a háború lezárásáért.
Megteltek a szállodák, kiadták az összes ablakot
Nem csak a főhercegi párnak volt rengeteg tennivalója, a főváros és az egész ország is felbolydult hangyabolyként viselkedett. Az újságok megteltek olyan hirdetésekkel, amelyek a koronázási ünnepségre szőrmebundát vagy díszmagyart adtak-vettek. Bélyegek, ajándéktárgyak és képeslapok jelentek meg a jeles alkalomhoz kötődően. Az újságok tele voltak a ceremóniával kapcsolatos hírekkel. Radics Béla cigányprímás koronázási indulót szerzett, és rengeteg közember küldött ajándékokat és jókívánságokat a jövendőbeli uralkodónak.
December elején már nem lehetett szobát foglalni a fővárosi szállodákban, a szerencsés várbeli polgárok pedig kiadták az ablakaikat az esemény idejére. Ennek a szolgáltatásnak az ára az egekben volt, a Hüvelyk Matyi vicclap a következő, a napokban jellemző tréfás képaláírást tette közzé:
Mitől ilyen gazdag ez az úr? Vagy hadseregszállító lett vagy főnyereményt csinált vagy pedig ablaka van a koronázási úton.
Fontos szerep jutott a titkosrendőrségnek, ők lázasan fésülték át a koronázási útvonalat és pecsételték le az ott található padlásfeljárókat. A fővárosi közvélekedés szerint
ha a menet útvonalán valaki lenézett egy-egy csatornafedőre, akkor a kis réseken keresztül egy titkosrendőr figyelő szemét pillanthatta meg.
A koronázás után felcsendült a magyar himnusz
December 30-án felvirradt a koronázás napja, az ünnepség nagyjából Ferenc József és Erzsébet koronázási ceremóniáját utánozta (például azzal, hogy a királyt és a királynét ugyanazon a napon szentelték fel). Azért a háborús helyzet miatt némi egyszerűsítések történtek, minthogy a díszítéshez szükséges szöveteket is rekvirálni kellett egyes esetekben. A helyszín, a Mátyás-templom szintén az 1867-es esemény helyszíne is volt, ekkor még úgy gondolták, az első kerületi szakrális épületből egy hagyományos magyar koronázótemplomot csinálnak.
Aznap Budapest hajnalban kelt, a hölgyek fodrászt és öltöztetőnőt fogadtak, majd aki tehette, jó korán automobilba pattant, hogy minél előbb felérjen a várba, ahova 13 ezer jegyet adtak el a koronázási menet 900 méteres útvonala mentén. Ennek hiányában a területre nem lehetett belépni. A tömeg miatt a mentőszolgálat is jelen volt, sőt arra is vannak utalások, hogy mobil illemhelyeket helyeztek el a területen. Más koronás fők azonban hiányoztak, egyedül Ferdinánd bolgár cár vett részt az eseményen az európai uralkodók közül.
Végül elindult a menet a budai várból a Mátyás-templomig. Károly és Zita egy nyolc fehér ló vontatta díszhintóban ült, a menetben a főrangúak, honvéd huszárok és a főváros küldöttsége is részt vett. A vonulás alatt ágyúkat sütöttek el, és a város összes harangja megkondult.
A szertartás egy egyházi és egy világi részből állt.
Az előbbin Károly az evangéliumra tette le a béke és az igazságosság esküjét. Felkenték szent olajjal, majd Tisza István miniszterelnök, nádorhelyettes és Csernoch János hercegprímás fejére tette a Szent Koronát. A kormányfő részvételét ebben az aktusban sokan kritizálták, lévén, hogy nem katolikus, hanem református vallású volt. A rossz nyelvek azt is megjegyezték, hogy az ünnepélyes aktus alatt Tisza meglátásuk szerint hatalmas erővel markolta a koronát, és igyekezett minél inkább maga felé húzni. Zitát Hornig Károly veszprémi püspök koronázta magyar királynévá. A koronázás aktusát a magyar himnusz zárta le. Ferenc József felszentelésekor még a császári himnusz szólt. Károly külön kérése volt, hogy Kölcsey és Erkel szerzeményét játsszák el, ezzel szeretett volna gesztust tenni a magyarok felé.
A következő esemény az ötven aranysarkantyús vitéz felavatása volt. Károly kérésére ötven, világháborút megjárt katona részesülhetett ebben a kegyben. Ők nem díszmagyarban, hanem egyszerű, szürke egyenruhában jelentek meg a templomban, ezzel a lövészárkok hangulatát idézték meg. Az úri közönség egy része fanyalgott is a momentum miatt, és Bánffy számlájára írták a „kellemetlenséget”.
A korona megbillenése népszerű vándormotívum
A Szentháromság téren a király megesküdött rá, hogy megvédi az országot, majd a tömeg átvonult az új helyszínre, közben Károly a templom fala mellett, a koronával a fején gyorsan elszívott egy szál cigarettát. (A napjainkban illetlenségnek számító gesztuson a korban senki nem rökönyödött meg.) Végül a király egy fehér lovon fellépdelt a koronázási dombra, és megtette a négy kardvágást a négy világtáj felé. Az aktuálpolitika jegyében az első suhintás dél, vagyis Szerbia felé történt.
A koronázási dombról köztudott, hogy minden vármegye küldött földet hozzá, de emellett számtalan más helyről is származott a kis halom. Fontos történelmi helyszínekről, például a muhi csata területéről vagy az egri várból. Hogy pontosan az erődítmény melyik pontjáról, azt maga Gárdonyi Géza jelölte ki a Heves vármegyei alispán felkérésére. Érkezett föld az első világháború fontos helyszíneiről, Görgey Artúr sógornője is küldött egy marék televényt azzal, hogy a fél évvel korábban elhunyt tábornok kedvenc fája alól származik. Ezenkívül is érkeztek spontán küldemények különböző helyekről származó földdel, ezek együtt alkották a nevezetes dombocskát. Az ismert legenda szerint a kardvágások alatt megbillent Károly fején a korona, már itt lehetett sejteni, hogy az uralkodása nem lesz hosszú és sikeres. A történet kedvelt vándormotívum. Sok királlyal kapcsolatban mesélték, nem meglepő, hogy a két évig uralkodó, utána mindent elvesztő Károly nem volt kivétel.
A díszebéd csak szimbolikus volt
Az ünnepség végeztével a tömeg szinte megrohanta a helyszínt, a dekoráció és a díszlet minden egyes elemét elhordták szuvenír gyanánt. Károly és főrangúak ezalatt koronázási díszebéden vettek részt, de ez az étkezés csak szimbolikus volt. A fogásokat elszállították a fővárosi kórházakba, és az ott lábadozó katonák kapták. A királyi pár sokak nemtetszésére még aznap este visszautazott Bécsbe. A vonaton valaki szóvá is tette Károlynak, hogy nem tartottak bált a koronázás estéjén. Ő erre feszült lett, és arra utalt, hogy nem akar bált tartani, amíg katonák vannak a fronton.
Az elmaradt bál ellenére a Fővárosi Közmunkatanács utcanevekben tisztelgett a királyi pár előtt. A Károly körútból rövid időre Károly király út lett, a Várkert rakpartot pedig Zita királyné útjának nevezték át. Érdekesség még, hogy az uralkodó és felesége Brassó vármegyétől megkapták nászajándékul a leginkább Drakula-várként emlegetett törcsvári kastélyt. A felajánlás csak elsőre hangzik nagylelkűnek, a vármegye egy ideje sokallta a fenntartási költségeket, a koronázás jó ürügy volt, hogy megszabaduljanak tőle. A vár pár év múlva Mária román királynő birtokába kerül, ekkorra Károly elvesztette a magyar és az osztrák uralkodói címet egyaránt. Fia, Habsburg Ottó 1961-ben lemondott az osztrák trón iránti igényéről, ez volt a feltétele annak, hogy Ausztria területére léphessen. A magyar trón iránti igényükről a Habsburgok hivatalosan soha nem mondtak le, bár napjainkban gyakorlati jelentősége ennek valószínűleg nincsen.
- Maczó Ferenc: IV. Károly király és Zita királyné koronázása, újkor.hu
- Dékány Szilveszter: IV. Károly koronázási hitlevele, Magyar Nemzeti Levéltár
- Érdekességek IV. Károly magyar királyról, Időutazó csatorna
- Dékány Szilveszter: „Éljen a király, éljen a haza!” Források az utolsó magyar királykoronázás történetéhez, archiv.net
- IV. Károly – Száz éve halt meg az utolsó magyar király, Habsburg Történeti Intézet Spotify-csatornája
- Maczó Ferenc: Háborúzó ország, koronázó főváros. IV. Károly király koronázása Budapesten, Budapest Főváros Levéltárának YouTube-csatornája
(Borítókép: Getty Images)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
