A korabeli miniszterelnök, Wekerle Sándor kezdeményezésére felépített Wekerletelep munkálatai 1908 és 1925 között folytak. Az építkezés irányítása jórészt Kós Károly kezében összpontosult, és ő volt az is, aki a sajátos arculattal rendelkező lakótelep főterét is megtervezte, ami később, az 1980-as években megkapta tervezője nevét. A hatalmas, középen parkosított résszel bíró tér házait, sőt a növényzetét is tudatos tervezés előzte meg. Kispestet – és annak részeként a Wekerlét is – 1950-ben csatolták Budapesthez.
Lakótelep angol mintára
Nem kell építészi vénával, de még különösebb esztétikai érzékkel sem rendelkeznie az embernek ahhoz, hogy elámuljon a Wekerleteleptől és a főterétől meg annak házaitól, amelyek 2011 óta a szintén a telepen található római katolikus templommal (Wekerlei Munkás Szent József-templom) együtt műemléki védettség alatt állnak. Nem véletlenül, hisz az egész olyan benyomást kelt a szemlélőjében, mintha egy mesebeli történelmi múltba repültünk volna vissza, és ahol teljesen normális lenne, ha egyszer csak elbringázna előttünk Mátyás király palástban meg koronával a fején, aztán leszólítaná egy sárkányfűárus, miközben Süsü, a sárkány átrepülne a tér felett.
A századfordulón alaposan meglódult a főváros fejlődése, aminek az egyik következménye az volt, hogy vidékről rengeteg ember érkezett Budapestre egy új élet és munka reményében. Csakhogy a főváros nem bírt el ennyi embert, így közbe kellett lépni. Új lakótelepekre és az addiginál is több lakásépítési programra volt szükség. Ennek részeként a Kispest északnyugati részén található sík területet, az ott található kis dombocskával együtt – ami egy bizonyos Sárkány család birtokában volt és épp eladásra kínálták –, kijelölték építésre. Itt létesült a Wekerletelep, mintaként pedig az angol munkástelepek szolgáltak. Fontos szempont volt, hogy a vidékről érkezők minél nagyobb kényelme és gyors asszimilációja miatt ne bérkaszárnyákat építsenek fel számukra, hanem – ahogy azt Fleischl Róbert építész javasolta – kertvárosi jellegű lakótelepet. Ez konkrétan fás, kertes környezetet és ehhez illő épülettípusokat jelentett: iker- vagy sorházakat, kisebb bérházakat, valamint ún. garzonházakat.
A meseváros mesetere
A Wekerle építését két építész irányította: 1908 és 1913 között a magyar népies stílus legeredetibb alkotója, Kós Károly, majd később Tornallyay Zoltán vette át a helyét. Kós Károly 1913-ban visszatért Erdélybe, de előtte még elnyerte a Wekerletelep főterére kiírt pályázatot, így még azt is megtervezhette. Egészen pontosan a tér kialakításáért felelt, továbbá a keleti főkaput és két lakóházat is tervezett. A többi épületet a korszak neves építészei (a tér nyugati kapuját is tervező Zrumeczky Dezső, Schodits Lajos, Eberling Béla, Wälder Gyula, Györgyi Dénes) álmodták meg, a templomot pedig, ami a legkésőbb épült meg, Heintz Béla tervezte meg.
Kós Károly a dombon álló teret úgy tervezte meg, sőt ez volt a felsőbb akarat iránymutatása is, hogy a lakótelep életének központi helyszíne legyen, amolyan korabeli közösségi tér. Éppen ezért mindent pontosan, szinte centiméterről centiméterre és kockáról kockára találtak ki. Nemcsak a lakóháztípusokat, a kapukat és az utcák elhelyezkedését, de azt is, hogy milyen növényekkel ültetik tele a Wekerle központját. Bár a teret lakóházak övezik, a középső része egy hatalmas, parkos, fákkal teli zöld terület, a telep utcáit pedig nyolc bekötőút vezeti el a térre. Ha felülnézetből tekintünk le a Kós Károly térre, szinte úgy fest, mintha ügyes és szorgos kis mérnökkezek rajzolták volna bele a tájba színes ceruzákkal.
A Wekerletelep főterét kezdetben (1910-től egészen 1946-ig) egészen puritán módon Fő térnek hívták, majd felvette, pontosabban megkapta – talán a felszabadulás okozta eufória okán – a Szabadság tér nevet. A dolog nem tartott sokáig, ugyanis 1948-ban újabb átnevezés történt: a Petőfi tér elnevezés viszont már pár évtizedig tartotta magát, még az sem hozott változást, amikor Kispesttel együtt 1950-ben a főváros része lett. Aztán megérkeztünk az 1980-as évek második felébe, amikor ismét átnevezték a teret. 1987 novemberében (25-én) avatták fel Kós Károly szobrát a tér parkos részén, ami jó okot adott arra is, hogy róla nevezzék el az egész területet, amit a mai napig is így hívnak. 2010-ben a parkot és a templomot felújították, egy évvel később pedig a tér összes épülete műemléki státuszt kapott.
A Kós Károly tér nemcsak az egyik leghangulatosabb terünk, hanem a hazai kereskedelmi televíziózás történetén belül is foglalt helye van. Ez pedig az 1998-ban indult napi sorozatnak, a Barátok köztnek köszönhető. A valóságban nem létező Mátyás király tér „szerepében” láthattuk nap mint nap a Kós Károly teret, több szabadtéri jelenetet is ott forgattak, a téren álló 4-es számú ház pedig az a társasház volt, melynek aljában fogadta a vendégeket a legendás Rózsa bisztró és amiben a főszereplők éltek, legalábbis a sorozat szerint. Amióta viszont 2021 nyarán véget ért a Barátok közt, a Wekerletelepre és a Kós Károly térre visszaköltözött a nyugalom, a béke és a szeretet is.
