Horthy Miklós az I. világháború utáni korszaknak nem csupán meghatározó politikusa volt, hanem névadója is. Bár egy szűkebb réteg máig rajongással emlékszik rá, a történészek egyre több szót ejtenek súlyos következményekkel járó tévedéseiről, szűklátókörűségéről. Kevesebbet beszélünk viszont a feleségéről, aki majdnem hatvan évig a társa volt. Írásunkkal ezt a hiányt igyekszünk pótolni.

Van-e asszonynak, ki mindenekelőtt feleség és anya egyáltalán életrajza, amely egyéb, mint férje és gyermekei életének visszatükröződése?

Az idézet egy arisztokrata hölgytől, gróf Zichy Rafaelnétől származik, és tökéletesen ráillik kortársnője és személyes barátja, Horthy Miklósné sorsára is. A Vitéz nagybányai előnevű kormányzó neje visszahúzódott a politikától, a források szerint igazán véleménye sem volt róla. Hitlert csak a nem kellően pallérozott modora miatt nem kedvelte. Négy gyerekéből hármat temetett el, a kormányzó feleségeként – amikor kellett – reprezentált, de a legboldogabb akkor volt, ha gazdasszonyként a kenderesi birtokot igazgathatta. Írásunkban Purgly Magdolna Vilma Benedikta életét mutatjuk be.

A tengerparti villába szervezett társasági életet

Purgly Magdolna az Arad melletti Sofronyán született 1881-ben, katolikus középbirtokosi családban. Apja részt vállalt a megyei politikában, sőt 1892 és 1896 között országgyűlési képviselő is volt. A fiatal lányt gondosan iskoláztatták, vallásos nevelést kapott. 1900-ban egy rokonok által szervezett társasági összejövetelen ismerkedett meg a világlátott tengerésztiszttel, Horthy Miklóssal. A későbbi férj úgy emlékezett a nála 13 évvel fiatalabb lányra, hogy

a legjobb táncosnő, akivel valaha találkoztam.

A pár 1901-ben házasodott össze, a következő évek pedig – első pillantásra talán irigylésre méltó módon – azzal teltek, hogy tengerparti városokban, először Pólában (Pula), majd Konstantinápolyban éltek. Mindig oda utaztak ugyanis, ahova a férjet a „kötelesség szólította”. Magdolna asszony feladata elsősorban a társadalmi élet szervezése volt: fogadásokat rendezett a tengerparti villájukba, valamint múzeumba és színházba járt.

Horthy 1909-ben Ferenc József szárnysegédje lett, ekkor a család (négy gyermekük született) Bécsbe költözött. A császárvárosban töltött idő alatt Magdolna nagyon ritkán látta férjét, hiszen az négy hónapos ciklusokban dolgozott, amelyekből három hónapot folyamatosan Schönbrunnban kellett töltenie. 1914-ben kitört a világháború, Horthy pedig tengerésztisztként talán még kevesebbet volt a családjával. A házaspár azt tervezte, hogy a háború után visszavonulnak a férj kenderesi birtokára, és csendes gazdálkodással töltik mindennapjaikat. Nem így történt, ezt mindannyian tudjuk.

Horthy Miklósné, a nemzet első asszonya

1919-ben Horthy már a Szegeden felállított ellenkormány hadügyminisztere, a feleség és a gyerekek közben Debrecenbe menekülnek, a kenderesi birtokot ugyanis feldúlják a betörő román csapatok. Később a Nemzeti Hadsereg siófoki főhadiszállásán egyesült újra a család. Innen az a történet maradt fenn, hogy Horthy nagyon megharagudott a különítményesekre, amikor megtudta,

hogy a felesége szobájának ablaka alatt végzik a kivégzéseket.

1919 novemberében Horthy fehér lovon bevonult Budapestre, Horthyné és a gyerekek pedig a Gellért Szálló ablakából figyelték az eseményeket. A férjet 1920-ban kormányzóvá választották, innentől változott meg gyökeresen az egész család élete.

A Horthy család Budapestre költözött, a Várban lett az új otthonuk, de a 800 szobás épületben mindössze kilenc szobát használtak. A nyarakat a Gödöllői Királyi Kastélyban vagy a kenderesi birtokon töltötték. A feleség itt volt a legboldogabb, lelkesen igazgatta a gazdaságot, a terményeket pedig a törökszentmiklósi piacon adták el.

Horthy kormányzósága (és ezzel együtt a kormányzó feleségének feladatainak jellege) két szakaszra bontható. A rendszer a harmincas évek elejére szilárdult meg, a kormányzói jogkörre egyre kevésbé tekintettek ideiglenes funkcióként, sőt még a családon belüli utódlás is szóba került. Magdolna a húszas években alapvetően a háttérben maradt, nagyon keveset mutatkozott a nyilvánosság előtt. A harmincas években azonban megszaporodtak a reprezentatív feladatai. A „nemzet első asszonya” szerepét osztották rá.

Róla és általában az egész családról idealizált képet festett a kormányzóhoz hű sajtó, melyben a feleség a szegények és elesettek istápolójaként jelent meg. A magasztalással ellentétben a szélsőjobbos körök, akik számára Horthy is „kevés” volt, többek között feleségén keresztül támadták a kormányzót. Azt terjesztették róla, hogy zsidó származású, a nyilaslapok „Rebeka, ki a várból!” felszólítással fejezték ki az óhajukat, hogy a kormányzó családja hagyja el a szimbolikusan a hatalmat jelentő budai palotát.

A kormányzónénak a harmincas években már állandó funkciói voltak, többek között ő volt az Országos Karácsonyi Vásár fővédnöke. A gazdasági világválság alatt több megmozdulása volt a szegények megsegítésére, ezekről az újságok is szorgalmasan beszámoltak. 1938 után kifejezetten a Felvidéken élő nincsteleneket támogatta, a háború alatt pedig a katonák javára gyűjtött adományokat. Rákospalotán ingyenkonyhát és szeretetotthont szervezett, de a XIII. kerületi tevékenysége miatt a városrész róla kapta 1938-ban a Magdolnaváros nevet. A beszámolók szerint a Fővárosi Közgyűlés önfeledten tapsolt, hogy „Horthy Miklósnénak, a szegények jótevőjének és a nyomorultak istápolójának” érdemei ily módon is elismerésre találtak.

Kormányzófeleségként gyakran kellett találkoznia olyan vezetőkkel, politikusokkal, akikről ma a történelemkönyvekben olvasunk. Horthyné velük kapcsolatban leginkább viselkedésükről nyilvánított véleményt, nem a politikai nézeteik kapcsán. A jó modorú Mussolinit nagyon kedvelte, ellenben Hitlert modortalannak találta. Még úgy is, hogy a diktátor hatalmas csokor virággal és kézcsókkal fogadta Magdolnát a kormányzópár 1938-as berlini látogatásakor, és később is ajándékokkal halmozta el. Magdolna állítólag azzal érdemelte ki Hitler kétes dicsőségnek számító szimpátiáját, hogy kitűnően beszélt németül.

Családi tragédiák

A jelek szerint Horthyék házassága konfliktusmentes volt, és egyfajta harmónia jellemezte azt. De hogy a feleség valóban boldog volt-e a kormányzó mellett, azt nehéz megmondani. A döntéseket a férj hozta, Magdolna mindig a háttérben maradt. Újszászy István, aki Horthy alatt egyidőben a katonai titkosszolgálatok vezetője volt, emlékirataiban hosszan sorolja azokat az arisztokrata hölgyeket, akikkel szerinte a kormányzónak viszonya volt a házassága alatt. A memoár hitelességét árnyalja, hogy a feljegyzések az ÁVH-s fogság alatt íródtak, Bern Andrea történész úgy jellemzi a szöveget, hogy az

személyi kérdésekben kétes hitelű, fő vonalaiban azonban igaznak tekinthető.

1942-ben pedig a New York Daily News nevű amerikai lap állította, hogy a kormányzó afférba keveredett Mussolini férjezett lányával, Edda Cianóval.

Nehéz, és talán nem is érdemes kihámozni, hogy a pletykákból mi igaz, de az biztos, hogy Magdolnának anyaként több tragédiát is át kellett élnie. Idősebb lányuk, aki szintén a Magdolna nevet kapta, tizenhat évesen, 1918-ban a spanyolnáthába halt bele. Másik lányuk, Pauletta fiatalon kötött egy nagyon rövid ideig tartó házasságot, majd elvált, de közben kiderült, hogy tuberkulózisban szenved. Az évek előrehaladtával állapota egyre romlott, állandóan gyógykezelésre szorult. Életének utolsó időszakában csak lélegeztetőgép segítségével tudott életben maradni, végül 1940-ben, 37 évesen hunyt el. Az idősebb fiú, István pedig 1942-ben, repülőgép-balesetben vesztette életét a keleti fronton.

A Horthy házaspár negyedik gyereke, Miklós házasságot kötött Károlyi Consuelo grófnővel, ám a viharos frigy igen hamar válással végződött. A szülők közti marakodásnak – mint mindig – a gyerekek, a két kislány itta meg a levét, az apa és az apai nagyszülők alig láthatták unokáikat. Az viszont örömet jelenthetett Horthyné életében, hogy István fia özvegyével, Edelsheim-Gyulai Ilona grófnővel szoros, szinte anya-lánya viszonyt ápolt, így sok időt töltött vele és harmadik unokájával, az apja után elnevezett Istvánnal is.

Svájc és az USA visszautasította őket

A visszaemlékezések szerint a II. világháborúba való belépés mély aggodalommal töltötte el Horthynét. Bizalmas körökben azt mondogatta, hogy

tisztességes úton kerültünk hatalomra, az ajtón keresztül, de attól félek az ablakon keresztül fogunk távozni.

Amikor a sikertelen kiugrási kísérlet következményeként egy SS-különítmény elrabolta ifjabb Horthy Miklóst, a család el sem merte árulni Magdolnának, hogy mi történt. Azt mondták, hogy egyetlen életben lévő gyermekének el kellett utaznia. (A család még egy bőröndnyi ruhát is összepakolt és elrejtett, hogy hihetőbbé tegyék a hazugságot.)

Szálasi hatalomátvételét követően Horthynénak lehetősége lett volna Vatikán állam nagykövetségén maradnia, de inkább férjével tartott Bajorországba, német fogságba. A háború után szóba került a kormányzó bíróság elé állítása, de végül (állítólag Sztálin kifejezett kérésére) csak tanúként hallgatták meg a nürnbergi perben, nem lett belőle vádlott. Viszont egyértelmű volt, hogy a Horthy család nem térhet vissza Magyarországra. Ők az Egyesült Államokba vagy Svájcba szerettek volna menni, de a kérésüket mindkét ország visszautasította. A család így négy évig Bajorországban maradt, majd a Salazar vezette Portugália jelezte, hogy hajlandó fogadni őket.

Horthyék így az óceánparton fekvő festői kisvárosba, Estorilba költöztek, egy ma panzióként üzemelő villába. Adományokból éltek, disszidens magyarok és Horthy egyéb tisztelői alapítványt is létrehoztak az exkormányzó megélhetésének támogatására. Horthy 1957-ben halt meg, felesége két év múlva, 1959-ben követte, kérése szerint jegygyűrűjével az ujján temették el. Horthy István felesége, Edelsheim-Gyulai Ilona és fia, Horthy István szintén velük élt Bajorországban, majd Portugáliában is. A 95 évet megélt asszony rendezte el Horthy utolsó akaratát, ő intézte el, hogy a kormányzó és feleségének a hamvait a rendszerváltás után, 1993-ban hazahozzák Magyarországra, és újratemessék Kenderesen, a családi kriptában.

Források:

(Borítókép: Bojár Sándor – Fortepan)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék