Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy felesége jelentős hatással bírt Kádár Jánosra, például Szűrös Mátyás, az egykori MSZMP egyik vezető politikusa így beszélt erről:
Feleségének óriási szerepe volt Kádár János befolyásolásában. Neki voltak szimpatikus és kevésbé szimpatikus emberek. Ez eléggé elterjedt volt, hogy Mária néni beleszólt bizonyos dolgokba (…) a politikai vezetőknél tudni kell, hogy eléggé magányosak, különösen az első számú vezetők, különösen egy ilyen rendszerben. (…) Egyébként egymásra voltak utalva a feleségével, és sok mindent megbeszéltek.
Írásunkban a férjén keresztül a 20. századi magyar történelemre is hatással bíró nő életútját mutatjuk be. Kádár János és „Mária néni” visszafogottan éltek, magánügyeik sosem kerültek a nyilvánosság elé.
Aki szenzitívebb információkra vágyik a politikusról, annak eláruljuk, hogy Döme Piroska, az írói babérokra vágyó egykori illegális kommunista valamikor Kádár barátnője volt. A világháború előestéjén ők ketten alkották a VI. kerületi pártszervezetet, és Andrássy úti agitációs sétáik alatt lassan egymásra találtak. A nő később több regényének férfi főhősét mintázta Kádárról, sőt, a filmvászonra vitt, Asszony a viharban című műben a saját szerelmüket írta meg. (A filmben a Kádár-alteregó Mihályt Avar István alakította.)
Pénzszűke miatt már fiatalon dolgoznia kellett
Tamáska Mária Kádárral azonos évben, 1912-ben született Budapesten Tomaska Mária néven. Szülei szlovák származásúak voltak, akik a Monarchia időszakát jellemző gazdasági pezsgés miatt költöztek a fővárosba.
A kis Mária jó tanulónak bizonyult, de anyagi okok miatt három elvégzett polgári után be kellett fejeznie a tanulmányait. Ezt követően kereskedősegédként, majd bolti eladóként dolgozott. A család helyzetét nehezítette, hogy Mária csupán tizenkét éves volt, amikor édesanyja elhunyt, egykori cukorgyári munkás apja pedig hadirokkantként tért haza a „nagy háborúból”, így csak könnyű fizikai munkákat tudott vállalni.
A fiatal lány és két fiútestvére hamar kapcsolatba került a munkásmozgalommal, Mária a Szociáldemokrata Párt józsefvárosi szervezetéhez csatlakozott, ahol megismerkedett első férjével, a Róna Ottó Iván nevű pincérrel, akivel 1933-ban házasságot kötöttek. A nőre jellemző volt, hogy Róna Máriaként használta a nevét, vagyis nem a korban szokásos Róna Ottónéként. Jól mutatja az öntudatosságát, hogy nem akart csupán „valakiné” lenni. Személyiségének a mozgalmárság is a része volt: 1938-ban például az Omnia moziban egy, a munkásmozgalomhoz kapcsolódó gyűlésen szólalt fel szenvedélyesen.
Gyűrűt és órát rejtett Kádár útitáskájába
Ironikus módon Kádárt az első férjén keresztül ismerte meg Mária. A házaspár akkoriban a Bródy Sándor utcában lakott albérletben, Róna Ottó pedig megengedte egyik elvtársának, egy bizonyos Csermanek Jánosnak, hogy hozzájuk költözzön. Nem tudni, hogy Mária és a később Kádár János néven a magyar történelem színpadára lépő fiatalember mikor jött rá, hogy több van köztük, mint elvtársi szolidaritás, de 1944-ben történt egy beszédes eset.
Kádár azt a megbízást kapta a párttól, hogy Jugoszlávián keresztül Moszkvába menjen, és a csomagjába valahogy belekerült Mária értékes órája és egy ékszere. A nő később úgy mesélte, hogy ezeket véletlenül beleejtette a táskába, de ez meglehetősen életszerűtlenül hangzik. Valószínűbb, hogy féltette a férfit, és segítségként rejtette a táskába a pénzzé tehető holmikat. Az út azonban balul sikerült, Kádár a jugoszláv határon sem jutott át, börtönbe került, ahol egyedüli látogatója Mária volt.
Nem tudni, Róna Ottó és Mária között mikor szűnt meg a tényleges életközösség, feltehetőleg valamikor 1944–45 körül. Hivatalosan csak 1948-ben váltak el. Az exférj ezt követően nem sokáig búslakodott, két hónappal a kenyértörés után újból megházasodott, később pedig szép karriert futott be különböző állami vállalatoknál, vagyis mindvégig a „felesége csábítójáról” elnevezett rendszer kegyeltje maradt. Kádár és Mária 1949-ben házasodtak össze. Abban az évben, aminek az elején elhunyt Kádár édesanyja. Márpedig a visszaemlékezések szerint Csermanek Borbála erős nyomás alatt tartotta a fiát, aki nem mert volna házasságot kötni az anyja életében.
Gyári munkásból az első titkár felesége
Pár évig úgy tűnt, a házaspár Magyarország szovjetizálásának a nyertese lesz. Kádár sorra kapta a jelentős tisztségeket, végül belügyminiszter lett. Mária pedig már 1945-ben a titkosrendőrség alkalmazásában állt, „levélfelbontóként” tevékenykedett, vagyis magánleveleket ellenőrzött,
nincs-e bennük valamiféle ideológiai eltévelyedésre utaló rész.
1951-ben Kádárt ismét letartóztatták, ezzel párhuzamosan Máriát (és két fivérét is) elbocsátották a munkahelyéről. Mária egy játékokat gyártó üzemben kapott munkát, a plüssmackók részlegén. Munkatársai gyanakodva fogadták, hiszen zömében egykori felső középosztálybeliek és arisztokraták voltak, és hamar meggyőződésükké vált, hogy Máriát a megfigyelésük céljából „rakták a nyakukra”.
A Nagy Imre-féle enyhüléssel együtt Kádár is szabadult, politikai pályafutásának következő jelentős (túlzás nélkül állíthatjuk, hogy sorsdöntő) állomása 1956. Az egykori belügyminiszter a forradalom első időszakában nem helyezkedett szembe a demokratikus átalakulással, de november elsején eltűnt, titokban Moszkvába ment, majd pár nap múlva a szovjet tankokkal együtt tért vissza a fővárosba.
Ez idő alatt Mária nem tudta, hol van a férje, és mit csinál. Az ismerőseinél húzta meg magát, majd rendőrök kísérték a Parlament épületébe. Itt találkozott újra Kádárral, és itt jött rá, hogy férje – talán életében először és utoljára – úgy hozott meg egy fontos döntést, hogy nem beszélte meg vele.
Aczél György elmondásából tudjuk, hogy Mária asszony meglehetősen neheztelt a párjára, és ennek hangot is adott ott helyben.
Amikor november 7-én Kádár megérkezik Budapestre, értesítik, hogy a felesége ott van a Parlamentben, hogy jön, és akkor lemegy a Parlament kapujához, ahol a Kádár nem nagy örömére azt mondja hangosan, hogy: „Ezt a szart már hagyhattad volna a Rákosiékra. Nem neked kellene csinálni.” Kínos. Tuszkolja befelé az asszonyt, mert ugye ott vannak a tolmácsok és az egész kíséret, és az asszony csak mondja. Ezt különben mindkettőjüktől hallottam. Külön-külön és együtt is.
A forradalom után Mária egy ideig otthon maradt, 1958-ban kezdett megint dolgozni a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány titkárságán (később pedig a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának munkatársa lett). Kezdetben az emigráns magyar sajtót figyelte meg, a ranglétrán fokozatosan lépkedett felfelé, 1974-ben már hivatalvezető-helyettes volt. Számos kitüntetést kapott munkájáért, végül 1980-ban ment nyugdíjba.
Budai villa, Rotschild-szalon, külföldi utak
Mária és Kádár negyven évig éltek házasságban, ennek nagy részét a még Rákosiék által kiutalt II. kerületi Cserje utcai villájukban töltötték. Bár a szocializmus iránti nosztalgia részét képezi a szerényen élő Kádár képe, a kor viszonyai között a házaspár luxuséletet élt. A 173 négyzetméteres ingatlan neobarokk bútorokkal volt berendezve, falát Szőnyi István, Rippl-Rónai József és Egry József képei díszítették, sőt még egy eredeti Picasso-nyomattal is rendelkeztek.
Mária gyakori vendége volt Rotschild Klára szalonjának, a szolidan elegáns öltözködési stílust kedvelte.
A nyarakat rendszerint a balatonaligai pártüdülőben töltötték, télen pedig Dobogókőn élvezték a természet közelségét. Rengeteget utaztak, és ők – az átlagemberekkel ellentétben – a vasfüggönytől nyugatra is rendszeresen eljutottak, Mária legkedvesebb utazási emlékei például Rómához és a Vatikánhoz kötődtek. Vadászni pedig nemcsak Kádár, hanem felesége is szeretett, ebben egyik legkedvesebb partnerük Aczél György felesége volt. Az Aczél házaspár, illetve Biszku Béla és felesége amúgy is gyakori vendég volt a Cserje utcában, velük Kádárék szoros baráti viszonyt ápoltak.
A házaspárnak soha nem született gyereke , ezzel kapcsolatban felmerültek olyan pletykák, hogy Kádárt annyira megkínozták a börtönben, hogy orvosi okok miatt képtelenné vált a gyereknemzésre. A tömérdek hátramaradt orvosi papírban azonban semmi nincs, ami erre utalna.
Viszont mindketten 37 évesek voltak, amikor összeházasodtak, a kor felfogása szerint Mária „rettenetesen öregnek” számított gyerekszülés szempontjából, ráadásul ekkor már ő is, illetve Kádár is meglehetősen sokat betegeskedett.
Az utókorra maradt levelekben Mária néha talán meghökkentő stílusban ír férjének, könnyű belelátni a sorokba, hogy a nő gyerekpótlékként tekintett férjére.
Gyerekem írjál, és gyere okvetlen, mert én nem tudom, mit csinálok Veled, ha nem fogadsz szót. Gondolom, mégiscsak megverlek – olvasható az egyik levelében.
Máskor pedig ezt írja az évei szerint rég felnőtt Kádárnak: „Kis Fiam nézz be a szekrényedbe, hogy állsz fehérneművel, hogy tudjál rendesen váltani. Ha szükségesnek látod, inkább vidd el Irénhez [Mária testvérének, Tamáska Istvánnak a felesége], Ő szívesen kimossa.”
Férje emlékét ápolta
A 80-as évek végére Kádár körül egyre fogyott a levegő a politikai térben. Ismeretes, hogy tisztségei alól felmentették. Az MSZMP Központi Bizottságában 1989 áprilisában tartotta meg utolsó beszédét, ekkorra már gyakorlatilag mindenki – a jelen lévő feleségét kivéve – elfordult tőle. Aczél György így emlékszik vissza azokra a percekre, amikor a házaspár elhagyta a termet:
„…bukása után a lépcsőn lefelé a feleségével, már nem ugrálnak körülöttük a testőrök, már udvariasságból sem kísérik le az ajtóhoz – két magányos öregember megy le, a súlyosan beteg asszony, felnő férje fölé, és vezeti az öreget.” Az évtizedekig a párt élén álló politikus nem sokkal később, 1989 júliusában elhunyt, felesége ettől fogva egyedül élt a Cserje utcai villájukban.
Mária a hátralevő pár évét férje emléke ápolásának szentelte. Létrehozta a Kádár János Alapítványt, elhunyt férje születésnapján Kádár János-díjat osztott, és hadakozott a Kádár János Társasággal, mert
szerinte nem megfelelően ápolták a politikus emlékét.
1992-ben hunyt el, vagyonát az általa működtetett alapítvány örökölte, de meghagyta, hogy ezen keresztül hátrányos helyzetű gyerekeket, illetve oktatási célokat támogassanak. Máriát férje mellé temették a Fiumei úti sírkertben, de nem nyugodhatott sokáig békében. 2007-ben máig ismeretlen elkövetők felbontották a sírt, elvitték Kádár koponyáját és a Tamáska Mária hamvait tartalmazó urnát. Azóta sem tudjuk, hogy mi történt a házaspár földi maradványaival.
Források:
- Majtényi György: Kádárné és Kádár – Házasságban a hatalommal, Open Books, 2023
- Időutazó: Kádár János titokzatos felesége – Tamáska Mária, YouTube
- Murányi Gábor: Kádár János és az ő Piroskája, múlt-kor.hu
- Majtényi György: Kádárné Tamáska Mária, az „öreg” felesége, mult-kor.hu
(Borítókép: Szalay Zoltán - Fortepan)
