A nagy gazdagsághoz sokszor komoly luxust is társítunk, pedig akadnak vagyonos emberek, akik a köznek próbálnak valamit adni ahelyett, hogy magukra költenének. A 19. században született San Marco hercegné ilyen ember volt, és Óbudán kell keresni a munkásságának nyomait.

Óbuda gazdag történelmi múltját építészeti sokszínűsége is bizonyítja. A Szőlő utca paneljai között sétálgatva feltűnhetett egy kicsi historizáló kápolna, a Jó Pásztor-templom; nem messze, a San Marco utcában pedig egy hasonló stílusban készült, méreteiben is tekintélyes épület tűnik ki a környező házak közül. A két épület és az utóbbi utca névadója, San Marco hercegné nem függetlenek egymástól: egyaránt az arisztokrata hölgy jótékonysági tevékenységének részeként nyitották meg kapuikat a századfordulón.

Makedón gyökerekkel rendelkezett, nápolyi hercegné lett

A 18–19. században a Balkán felől rengeteg betelepülő érkezett a Magyar Királyság területére, általában görögökként emlegették őket, pedig rengeteg más nemzetiség is megtalálható volt köreikben. A Nákó család például Macedóniából érkezett, a nemességet Mária Teréziától kapták. A család egyik leszármazottja, Nákó Anna Miléva 1838-ban született. 18 évesen férjhez ment Capecce Zurio San Marco herceghez. Az ifjú pár először Nápolyban telepedett le, de II. Ferenc nápolyi–szicíliai király elűzése után ők is elhagyták Itáliát. Párizsban, Bécsben vagy a feleség családjának magyarországi birtokain éltek egészen a férj 1888-ban bekövetkezett haláláig.

A viszonylag fiatalon özveggyé vált hercegné jótékony célra fordította a rámaradt hatalmas vagyont különböző katolikus intézményeken keresztül. (Nákó Anna eredetileg görögkeleti volt, csak házasságkötésekor vette fel a katolikus hitet.) A vagyonában lévő műkincseket az Esztergomi Múzeumnak adományozta, illetve Óbudán három katasztrális hold területet vett, ahol saját pénzből két jótékonysági intézményt alapított és tartott fenn: a Jó Pásztor Házát és az Irgalom Házát.

Menedék „rendezetlen életű” nők számára

1893-ban létrejött a Szőlő utcai telken a Jó Pásztor Háza, ami afféle menedék volt (mai kifejezéssel élve) krízishelyzetben lévő nők számára. Az intézményt a Jó Pásztor nővérek működtették, a Franciaországban található anyaház évkönyve így ír az alapításról:

Őfelsége San Marco hercegné szeretett volna létrehozni egy menedéket azon leányok és nők számára, akik miután rendezetlen életet éltek, megtérve bűnbánatot akarnak tartani. E célból Budapest III. kerületében megvásárolt egy kb. 4100 négyzetméter nagyságú telket, s azon egy szép házat épített pincével, két emelettel, manzárddal és padlással.

1903-ban az intézmény egy további pavilonnal bővült.

A Jó Pásztor Házában felekezeti hovatartozástól függetlenül fogadtak nőket. Itt nemcsak lakhatást kaptak, hanem képzést is biztosítottak számukra. Kertészkedést, csipkekészítést, szőnyegszövést tanulhattak. Általában 3-4 évig tartózkodtak itt, majd visszatértek a Szőlő utcai intézmény falain túli életbe.

Az első hospice-intézmény Magyarországon

1900-ban a Jó Pásztor Házával szomszédos telken megalakult az Irgalom Háza, az intézmény a mai hospice-házak előfutára volt, gyógyíthatatlan betegek töltötték itt életük utolsó időszakát – szintén felekezeti hovatartozástól függetlenül. A Vasárnapi Újság így írt a korszakban hiánypótló szociális-egészségügyi létesítményről:

mind a mai napig el vannak hagyatva, mert a rendes kórházakból ki vannak zárva, és külön menedékhelyek, hová fölvétethetnének, nincsenek. Még szerencse, ha mind Budapesten, a szegények házában megtűrik őket. […] San Marco herczegné égető szükségen, valóban elszomorító hiányon segített, midőn […] az Irgalom Házát – melyben a gyógyíthatatlan betegek valláskülönbség nélkül ápolást és ellátást találnak – megalapította.

Az Irgalom Háza alapítói között egyébként ott találjuk magát Ferenc Józsefet is.

Az Irgalom Háza előcsarnokában egy nagy méretű Pietà-szobor állt, amely a párizsi világkiállításról származott. Az épület közepén volt a kápolna, amelynek az ablakait minden irányba ki lehetett nyitni, így az ágyhoz kötött betegek is bekapcsolódhattak a misébe. Az ápolást a Szent Vincéről elnevezett rend nővérei látták el. Az Est 1920-ban így írt a falak között folyó, testi és lelki értelemben megerőltető munkájukról:

Átlag 50 embert tesznek tisztába minden két órában. A sebek nem gyógyulnak meg, egyedüli orvosság számukra a koporsó. Ekkor 134 olyan beteget ápoltak, akikre a halál várt. Az Irgalom Házából csak egy út van, az, amely az Óbudai temetőbe vezet, mégis százakra tehető azoknak a száma, akik a havi 1–2 üresedő helyre várnak… Borzasztó érzés a halálra ítélt emberek között menni, akik legnagyobb része tehetetlenül, mozdulatlanul fekszik az ágyán. Van olyan, aki 19 éve fekszik itt… Az emeleten vannak a férfitermek, az egyikben a háború munkájaként száz százalékos rokkant katonák. Ezek a betegek kint pár nap alatt elpusztulnának.

Az intézmény fontosságát és presztízsét jelzi, hogy a Tanácsköztársaság idején ez a kórház volt az egyetlen, ahol továbbra is hagyták dolgozni azokat az apácákat, akik nem léptek ki a rendből.

Ma utca és emléktábla őrzi a nevét

A második világháborút követő politikai átalakulások a két intézmény életében is gyökeres változásokat hoztak, 1949-ben fővárosi tulajdonba kerültek, majd 1950-ben államosították őket. A San Marco utcai épületben ma a Budapest III. kerületi Csalogány Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztő Iskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Kollégium és Gyermekotthon működik.

Az utókor nem feledkezett meg a hercegnéről, aki 1926-ban hunyt el, és sírja a Szőlő utcai templom kriptájában található. Az Irgalom Házának utcáját már 1901-ben, vagyis még az életében a tiszteletére nevezték el San Marco utcának. Az óbudai önkormányzat pedig az egykori kórház falára emléktáblát helyezett el a jótékony arisztokrata hölgyre emlékezve.

Források:

(Borítókép: Dorics István – Fortepan)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék