Erzsébet-liget a szovjet laktanya része volt, azt viszont viszonylag kevesen tudják, hogy Mátyásföldön ennél azért jóval nagyobb terület tartozott hozzá, és
1956 és 1991 között HÁROM szovjet laktanya is működött a XVI. kerületben.
Az 50 évig („ideiglenesen″) itt állomásozott Vörös Hadsereg 1991 nyarán hagyta el Magyarországot – ahogy a Kertvárosi Időutazó sétáján megtudtuk, meglehetősen sietve távoztak –, ittlétükre 65 laktanya, üres lakások és középületek, cirill betűs feliratok, illetve fű alatt eladott üzemanyag, fegyverzet és technikai eszközök emlékeztettek.
Villanegyedből szovjet főparancsnokság
Mátyásföld legtöbbünknek a HÉV menti szecessziós és historikus, egykori nyaralókkal teli villanegyedéről ismert, amihez nehezen társítjuk a hadsereget, pláne a szovjetet. Míg a környék a II. világháborúig a pesti polgárság békés pihenő- és lakhelye volt, addig a szocializmusban minden megváltozott: egyrészt felosztották az egykori villákat, másrészt 1956-ban bevonultak az oroszok. Az eredetileg pihenőparkként funkcionáló Erzsébet-liget a Déli Hadseregcsoport központja lett, a teniszpályák és a strand helyét felváltotta a katonai jelenlét.
Nekünk, akik a 90-es években voltunk gyerekek, tulajdonképpen megfoghatatlan, hogy mindenütt őrbódék legyenek, az utcán sétálva vagy a buszon pedig katonákkal találkozzunk, holott pontosan ez volt a helyzet akkor, amikor ideiglenesen bevonult hozzánk a hadsereg. A történethez hozzátartozik az is, hogy nemcsak ők voltak itt, hanem a hozzátartozóik is, így
a laktanyákat valójában úgy kell elképzelnünk, mint egy korabeli lakótelepet.
Így hát Mátyásföldön sem barakkokat húztak fel, hanem lakásokat, de a laktanyán belül volt kultúrház, óvoda (a környező villákban), bolt (itt lehetett a környéken mindig banánt kapni), posta, egy szovjet termékekkel teli áruház, sőt még könyvesbolt is.
Azt fontos tudni, hogy az Erzsébet-ligetben nem a kiskatonák szállása volt, ők Sashalmon voltak, itt a tisztek éltek. Azt viszont különös volt a sétán hallgatni, hogy mekkora szigort tartottak a katonák között: ha szabálysértésre került sor, a testi fenyítéstől sem riadtak vissza, sőt, ha a katonák inzultálták a civileket, akkor a legszigorúbb büntetést szabták ki rájuk: Szibériát.
Innen vitték el Nagy Imrét
Bár sokáig élt az a tévhit, hogy a ligetben lévő épületeket az oroszok építették, a lakásokat leszámítva itt már minden állt. A területet 1952-től a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola használta, így a később a főparancsnokságnak otthont adó, szocreál stílusban épült komplexumot, a korábban sportcsarnokként működő épületet és a tiszti kaszinót is ők építették fel. Az egykori középiskola (2025 nyaráig a BGE Külkereskedelmi Kara) épületében a szovjetek kivonulása után festékkel leöntött térképeket, illetve egy titokzatos gombot is találtak, ami a legendák szerint az atomtölteteket irányította.
Az épület történetéhez tartozik az is, hogy 1956. november 22-én a megszálló szovjet csapatok őrizetbe vették Nagy Imrét, és itt tartották fogva, MAJD másnap a mátyásföldi repülőtérRŐL Romániába deportálták.
A bunker
Gimis koromban rendszeresen töltöttük a kinti tesiórákat az Erzsébet-ligetben, és az sem volt ritka, hogy az órák után ott bandáztunk, így van még némi emlékem arról, milyen is volt a terület a 2000-es évek elején, azelőtt, hogy megindult volna 2006-ban a laktanya jó néhány épületének elbontása. Mivel tudtam, hogy ez a terület a szovjetekhez tartozott, így amikor láttam, hogy a Kertvárosi Időutazó sétáján egy titkos bunkerbe is bejuthatunk, egyből elkezdtem kutatni az emlékeim között, hogy vajon a liget melyik területén lehet ez a bunker, és fiatalon miért nem találtuk meg? Erre egészen egyszerű a válasz: azért, mert nem itt, hanem a volt reptér mellett, az Újszász utcáról nyíló tömbben van.
Az Újszász utcában is számtalan lakóházat húztak fel a szovjetek, ám ezek többsége még a kivonuláskor is épült, mert egyáltalán nem számítottak arra, hogy ők a közeljövőben elhagyják az országot. A négyemeletes házak mellett sétálva juthatunk el a bunkerhez, ami az utcáról nézve inkább egy dombnak néz ki, ám a bokrokkal takart részen megtaláljuk az ajtót, ami levezet minket a föld alá süllyesztett óvóhelyre. A bunker létéről sokáig még a helyiek sem tudtak, ami azért is lehet, mert épp hogy kimentek az oroszok, máris magánkézbe került,
A tulajdonos pedig egy különleges, középkorI tematikájú éttermet szeretett volna varázsolni belőle – a bürokrácia miatt ebből végül semmi nem lett.
Bár a helyi hírekben atombunkerként látott napvilágot, valójában nem ezt a célt szolgálta, még akkor sem, ha olyan légmentesen zárható, mint egy metróállomás. A bunker valójában légvédelmi vezetési pont volt, a főtisztek és a légvédelem munkaállomása volt, ami támadás esetén (a vezetőknek) óvóhelyként is funkcionált. A labirintusszerű térben ma már nem szovjet katonákat és vezérlőpultokat találunk, hanem a Julienne Közétkeztetés raktárát, bár sétavezetőnk, Benedek Ágnes elmondta, hogy a bunker eladó, így lehet, hogy hamarosan új funkciót kap.
Mi maradt utánuk?
1991. június 18-án hagyták el a szovjetek Magyarországot, a katonák és családtagjaik is mindössze egy órát kaptak arra, hogy összepakolják a legfontosabb tárgyakat – ahogy a sétán Czine Tibor, a Minden jót, elvtársak! című könyv szerzője mesélte. Sokan arra gondoltak, hogy lepukkant és élhetetlen lakásokat, épületeket hagynak maguk után, ám ez nem így volt. A kerület vezetése meglepve tapasztalta, hogy ezek nagyon is jó állapotban lévő épületek, így a lakásokat egy tisztasági festés után akár már ki is adhatták a kerületi lakosoknak, a probléma csak az volt, hogy nehezen döntöttek arról, kiknek utalják ki az új lakásokat. Hasonló volt a helyzet az Erzsébetligeti Színház épületével is, amit a kivonulás előtt újítottak fel.
1991-ben 90 helyőrség – ebből 65 laktanya VOLT – szabadult fel, és 100 380 fő hagyta el az országot, a XVI. kerületben 3 laktanyát és 1000 lakást (FŐKÉNT MÁTYÁSFÖLDÖN) hagytak maguk UTÁN, AMI ERŐSEN BEFOLYÁSOLTA A KERÜLET JÖVŐJÉT.
A mátyásföldi épületeket szerencsére nem hagyták az enyészetre: a lakásokat azóta már belakták a kerületiek, és az Erzsébet-liget épületeit is hasznosították, sőt, a park ismét olyan pihenőhelyként funkcionál, mint amilyen a nyaralótelep virágkorában volt. Érdemes meglátogatni.
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
