Ha azt hisszük, a bulvár a 21. századi újságírás terméke, akkor bizony tévedünk. A múlt század elején már létezett a műfaj Magyarországon, amit akkor is a lapok példányszámának növelésére használtak. Természetesen az eredmény bő száz esztendővel ezelőtt sem maradt el.

A történet Erdélyben kezdődött. 1908-ban járunk, Kolozsváron, ahol két fiatal férfi, Incze Sándor és Harsányi Zsolt megalapította a Színházi Újság nevű lapot. Talán őket is meglepte, hogy az általuk írt és terjesztett első szám mind a négyszáz példánya elfogyott. Olyan sikerük lett, hogy hamarosan Budapestre költöztek, abban bízva, hogy még nagyobb olvasóközönségre tehetnek szert.

A kezdet azonban nehéznek bizonyult, de erőfeszítéseik célba értek: 1912-ben új mecénást találtak, a lapot átnevezték Színházi Életre, amely hetente jelent meg, és színházi, irodalmi, művészeti témákkal foglalkozott. Az alapítók arra törekedtek, hogy mindenki megtalálja az újságban a számítását, és ezt sikerült is elérniük. A színházi, művészeti hírek, beszámolók mellett voltak a lapban interjúk, keresztrejtvények, receptek, beszámoltak a divateseményekről, a kor celebjeinek számító arisztokrácia magánügyeiről, de adtak benne szerelmi tanácsokat is. Olyan neves íróink kezdtek el publikálni ide, mint Móricz Zsigmond, Szép Ernő, Molnár Ferenc és Karinthy Frigyes. Bár az olvasóközönség főként hölgyekből állt, de a férfiakra és a gyerekekre is gondoltak sport- és humorrovattal, valamint Sicc úrfival, a vicces cicával.

Maga csak tudja… Intim Pista

Incze Sándor azonban nem bízta a véletlenre a hetilap népszerűségét. Ráérzett, mennyire szeretik az emberek a pletykát, ezáltal pedig megteremtette a hazai bulvárújságírás alapjait. A pletykarovat vezetőjét Intim Pista néven tüntették fel, ám az álnév mögött maga Incze írta meg a legpikánsabb bulvárhíreket. Felismerte, hogy az emberek nemcsak a színházi, irodalmi és művészeti világ híreire kíváncsiak, hanem arra is, hogy a színészekkel, írókkal, alkotókkal mi történik a magánéletükben. A rovat mindig a

Maga csak tudja… Intim Pista…

felütéssel kezdődött, majd Incze Sándor Intim Pista nevében ontotta a legfrissebb pletykákat, például arról, melyik híresség hol nyaralt, hova utazott, mikor jött haza, kit készül elvenni, kitől fog elválni, és így tovább. A rovatot tréfás rajzzal színesítették, ami kéthavonta változott: a kitalált, elegáns rovatvezető urat két csinos hölgy faggatta a legfrissebb pletykákról.

Intim Pista a magyarországi boldog békeidők megkerülhetetlen figurája lett,

feltűnt színházi darabokban, filmekben, a magazin Intim Pista-bálokat rendezett, az „intimpistázás” gyakorlatilag szófordulattá, sőt fogalommá vált. Sokan az egész magazint erről ismerték.

Zsolt Béla író így írt róla:

Intim Pista egy nagyvárosi mesealak, a pesti kíváncsiság, burleszk tapintatlanság megtestesítője, aki a társadalmi átalakulás során törvényszerűen felváltotta a vidékiesebb Bolond Istókokat, Kakas Mártonokat. […] ő csak egy pesti Puck akart lenni, nem az ő hibája, hogy olyan hatása van korunk szellemi életére és stílusára, mint a múlt század elején magának Kazinczynak.

Magasból a mélybe

Intim Pistának köszönhetően a Színházi Élet hatalmas népszerűségre tett szert. Míg az 1910-es évek elején csak 3-6000 példányt tudtak belőle eladni, addig az első világháború végére ez a szám már százötvenezerre emelkedett. A lap népszerűségét tovább növelte, hogy 1927-ben Guthy Böske lett a társasági rovat vezetője, aki megkerülhetetlen divatdiktátorrá vált, és óriási hatása lett a korabeli nőideál alakulására.

Azonban a 20. századi magyar történelem ismert viharai idővel a Színházi Életet is magukkal sodorták. A második világháború után Magyarországon már más szelek fújtak: 1938-ban betiltották a nagy sikerű magazint. Az akkori állapotokat hűen mutatja egy olvasói levél az Új Magyarság nevű napilapban, amit egy tizenhét éves lány írt:

Nekünk, magyar ifjúságnak kimondhatatlan örömöt okozott a Színházi Életnek és társainak megszüntetése. […] Mi, a mi iskoláinkban már régen megkezdtük a harcot a Színházi Élet olvasókkal szemben. […] A magyar faj természete nem fér össze az erkölcstelenséggel. […] Kérjük a miniszterelnök urat, ha egyéb gondja és ideje engedi, intézkedését terjessze ki a könyvekre, színházakra és kabarékra is és mentesítse a következő nemzedéket attól a nagy szellemi küzdelemtől, tévelygéstől, melyben mi mostanáig vergődtünk.

Incze Sándor gyorsan reagált, év végére New Yorkba költözött, de ott már nem lettek ilyen jellegű, elsöprő sikerei. Két színházi lapot is indított, de mindkettő megbukott, emellett színdarabokat menedzselt. Huszonöt év után, 1963-ban jött ismét haza, két hetet töltött Budapesten.

Három évvel később hunyt el Amerikában, 76 évesen. Haláláról a The New York Times is beszámolt, a Színházi Élet magazint Európa legjobb és legsikeresebb színházi lapjaként nevezve meg. Harsányi Zsolt, aki íróként, újságíróként és műfordítóként is tevékenykedett, 1938-ban a Vígszínház igazgatója lett, majd 1943-ban, 56 éves korában halt meg.

Források:

(Borítókép: Körmendy Pál – Fortepan)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék