Napindítás a Lehel téri piacnál
Háznézegetős bringás kirándulásunkat egy megosztó helyről indítjuk, és nem azért, hogy rögtön a kerékpározás elején feszültséget keltsünk, hanem azért, mert remek kávé kapható itt, és ha valaki nem reggelizett a bringázás előtt, akkor a Lehel piacon pótolhat. Ehetünk itt combosabb ételt, de bőven elég lesz egy jó sajtos-tejfölös lángos, ami egyébként a környéken élők kedvence. Nem kimondottan csilivili a piac főbejáratánál lévő árusítóhely, de legalább olyan sor kígyózik itt mindennap, mint a Flórián téri aluljárós egységnél.
A kávét a piacépület végénél álló Napocskában fogyasszuk el. Egy szimpatikus fiatal pár egy sokáig használaton kívül állt, lerobbant kioszkot alakított át, aminek a helyén a környék egyik legcukibb és leghangulatosabb minikávézója született meg ezzel. Amíg elkortyolgatjuk az emberbenzinnek is beillő meleg italt, vethetünk egy hosszú pillantást a piac épületére, és eldönthetjük közben, mi melyik kategóriába tartozunk:
aki szerint szuper jó az épület, vagy aki szerint rút, mint a bűn.
Kalandozás Angyalföldön
Maradunk a XIII. kerületben, és a piachoz közel fekvő Angyalföldi úton keresztül lecsorgunk a Rákos-patakig, bár a Róbert Károly körutat átszelve – de azért irányban maradva – már más az utca neve: Teve. De mielőtt ideérünk, álljunk meg egy röpke pillanatra a Dózsa György útnál, és alaposan mustráljunk meg két itt álló, szebb napokat is látott, de azért még így is szemrevaló épületet. Az egyik a Bárczy István-féle kislakás- és iskolaépítési programnak köszönhetően, 1910 és 1912 között, Schodits Lajos és Eberling Béla tervei alapján felépült, szecessziós stílusú Népszálló, a másik pedig az attól kicsit arrébb és a másik oldalán magasodó, 1910-re felépült és Baumhorn Lipót tervezte, szecessziós és neoreneszánsz jegyeket egyaránt felmutató egykori zsinagóga, ami napjainkban a Budapesti Honvéd vívóinak edzőterme.
Aztán már tényleg meg sem állunk a Rákos-patakig. A Teve utca végére érve előbb balra fordulunk a Rozsnyay utcán, de csak egyetlen sarkot megyünk a Lomb utcáig. Itt található a Minecraft-szerű Láng Művelődési Központ, ami szintén megér egy hosszan kitartott pillantást, majd megyünk is tovább jobbra, és a patakon átkelve eljutunk a következő állomásunkig, a Fiastyúk utcai lakótelephez. 1956–60 között épült fel a lakhatási válság megoldása céljából. A szocmodern lakótelep zöld és nagyon hangulatos, köszönhetően például a Béke-kút nevű szoborcsoportnak, vagy a kacskaringós Tomori köznek, ahol az Olvasó lány szobra áll, vagy a telep közepén megbúvó Máglya közi műteremháznak.
Zugló mélyén
A Fiastyúk utcai lakótelepen tekereghet egyet az ember, majd elhagyjuk Angyalföldet, sőt a XIII. kerületet is, és meg sem állunk a szomszédos Zuglóig. A Rákos-patak mentén elkerekezünk egészen a Tahi útig, amin balra fordulva egészen a végéig megyünk, majd ott ismét balra fordulunk, és átkelünk Rákosrendező manapság sokat emlegetett sínjein. És már meg is érkeztünk a XIV. kerületbe.
A BVSC-sporttelep és -uszoda mellett végigtekerünk, majd a felüljáró bringasávján csorgunk le a hangulatos Kassai térre, ahol a templomrajongók alaposan kigyönyörködhetik magukat az itt álló Budapest-herminamezői Szentlélek-plébániában. A Róna utcán folytatjuk a háznézegetős bringás expedíciót, de csak az Uzsoki kórházig, mert ott balra fordulunk a Korong utcán, ahol végig nagy lombú fák és helyesebbnél helyesebb villák kísérik az utunkat. A Mexikói úthoz érve előbb áttekerünk a vasúti viadukt, majd pedig az Erzsébet aluljárón át a Hungária körút alatt, és a Vakok Iskolájánál érünk ki a felszínre. Ez a csoda szép épület 1899 és 1904 között épült fel, és sokan hiszik azt, hogy a tervező Lechner Ödön volt, ám tévednek, mert a terveket Baumgarten Sándor és Herczegh Zsigmond készítette – viszont Lechner Ödön stílusa és alkotásai szolgáltak munkájuk során sorvezetőként.
De hogy Lechner Ödön se maradjon ki a sorból, és mivel a közelben több fontos és lenyűgöző épülete található, megcélozzuk az egyiket. De nem a Stefánia úton álló Földtani Intézetet, hanem a kevésbé ismert, viszont hasonlóan elképesztő küllemű, nemrégiben felújított Sipeki-villát, ami a Hermina úton található, és aminek a kertje is egy csoda. Napjainkban a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége működik a falai között.
Ha ezen a ponton úgy érzi az ember, hogy megéhezett, azon nem csodálkozunk. A közelben szerencsére számos lehetőségünk adódik egy könnyű és sportos ebédre, de hogy irányban is legyünk, a Stefánia út és a Thököly út sarkán lévő Szaletlyt ajánljuk mindenki figyelmébe. Kedvesek, a konyhájuk pedig pazar. Miután jóllaktunk, amolyan emésztési jelleggel a közelben, a Zichy Géza utca és az Abonyi utca sarkán álló, párját ritkító László-villát is nézhetjük pár percig, de betelni vele egyórai bámulással sem lehet. Nincs még egy ilyen épület Budapesten, kis túlzással hasonlóan kísértetkastély-szerűt már csak Skóciában talál az ember.
Végállomás: VIII. kerület
A Thököly úton végig bringaút van, azon gurulunk el egészen a Keleti pályaudvarig és a Baross térig. Az utunk során kiemelt épületek közül talán ezt látta már mindenki a legtöbbször, de azért a Keletinél is érdemes megállni, és elidőzni az épület pompázatos részletein, amelyeket az 1880-as évek első felében Roschlitz Gyula és Feketeházy János álmodott meg (a pályaudvart 1884-ben adták át). A téren keresztülbringázunk, majd a Fiumei úton folytatjuk az utat. Akár bemehetünk a sírkertbe is egy körre, bőven akad ott is látnivaló, de annyi, hogy egy egész napot is rászánhatunk, és akkor mindent megnézhetünk kényelmesen.
Ha azonban továbbmegyünk, a baleseti sebészet után nem sokkal ott magasodik az egykori Országos Társadalombiztosítási Intézet monumentális épülete (manapság a Magyar Államkincstár Társadalombiztosítási és Családtámogatási Osztálya, valamint Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Főosztálya működik benne), ami Budapest első felhőkarcolója volt, bár ezen biztos többen elcsodálkoznak, mert annyira nem magas az épület. Igen ám, csakhogy volt annak idején egy égbe nyúló tornya is, ami már nincs meg, mert biztonsági okból lebontották. Az épületet egyébként az idei Kulturális Örökség Napján megnyitják a városlakók előtt, és bejárható lesz.
Haladunk tovább, pláne, hogy már lassan véget is ér a tekerés. A Fiumei útról például a Dologház utcán át jutunk a II. János Pál pápa térre, keresztülgurulunk a hatalmas téren, majd becsatlakozunk a Bérkocsis utcába, és azon át érkezünk meg aztán a végállomásunkra, a Rákóczi térre. Itt áll a Vásárcsarnok, ami a Monarchia idején épült fel, egészen pontosan a nagy millenniumi építkezések részeként. Ez volt Budapest második vásárcsarnoka, ami 1897-re készült el, Rozinay István és Kluzinger Pál voltak a tervezői. Itt végzünk, és nincs is már más dolgunk, mint hogy kifújjuk magunkat, és ledöntsünk egy városi bringás kirándulást méltó módon lezáró, hideg, habos sört. Mondjuk a Bacsó Béla utca és a Vásár utca sarkán lévő Csigában.
(Borítókép: Mudra László – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
