A PestBuda írja, hogy az épület helyén már az 1910-es évektől mozi működött. Gyárfás Gyula nyitotta meg 300 férőhelyes filmszínházát, aztán megjelent a hangosfilm, és ezzel a régi, némafilmes mozizásnak befellegzett. Gyárfás azonban nem adta meg magát a sorsnak, hiszen a kis mozi helyén 1934-ben megépült a Weiss Manfréd-gyár Nyugdíjintézetének bérháza, ahova – Budapesten elsőként – már betervezték a modern mozit, Gyárfás pedig maradt itt üzemeltetőként. Így jött létre az egykori Horthy Miklós úton a Simplon-ház, amit ma is láthatunk a Bartók Béla út 62–64. szám alatt.
A megnyitóról szóló leírások óriási sorokról számolnak be, a közönség valósággal megostromolta a mozit, amiben az is szerepet játszott, hogy az 1934. augusztus közepi nyitás idején éppen markáns hidegfront borzolta a nyári várost, így az emberek szívesebben töltötték az időt a négy fal között. A nyitás idején A kolostor gyermeke című filmet vetítették, a korszak német ikonja, Dorothea Wieck és Evelyn Venable főszereplésével. A spanyol színdarabból készült alkotás bővelkedett a szappanoperás fordulatokban, a történet középpontjában ugyanis egy apácák által megtalált csecsemő állt. A film egyébként óriási anyagi bukás volt a gyártásban közreműködő Paramount stúdió számára,
a Simplon mozi viszont, ami nevét egy Svájc és Olaszország között húzódó hágóról kapta, siker lett.
Gyárfás Gyula 1940-ig vezette a filmszínházat, amit halála után özvegye vett át. A mozi szerencsésen túlélte a háborút, egy darabig Újbuda néven működött, majd 1947-ben államosították, és a Magyar Filmipar Rt. tulajdonába került, 1961-től pedig Bartók lett a neve. Az 1990-es évekre leromlott az állapota, végül 1998-ban zárt be.
„Rátettek három deszkát, azt mondták: tető alatt van”
Nekem még abban a szerencsében volt részem, hogy a 90-es években a Bartók moziban láttam egy rendkívül bugyuta Leslie Nielsen-filmet és a szintén nem túl erős Twistert is. Bár a helyiségek ekkor már nem voltak a legjobb állapotban, a kissé málló elegancia, a színek, a burkolatok minősége még mindig olyan magasan lógott ki a fővárosi átlagból, hogy a filmekből semmire, a belső térből viszont szinte mindenre emlékszem. Az épület a maga korában is felkeltette a járókelők és az építészszakma figyelmét, a korszak ismert építészeti lapja, a Tér és Forma például egészen hosszan mutatta be a Simplont, aminek építésénél a korszak legjobb kivitelezői segítették a munkát. A redőnyöket a Gerő & Győry cég, az üvegmunkákat a Haas & Somogyi cég készítette, ők feleltek a Párisi udvar lenyűgöző üvegtetejéért is.
Az izgalmas épületet Ferkai András könyve és Zubreczki Dávid egy cikke is részletesen bemutatja, előbbi kitér az újdonságokra is. Miben is volt első, és mitől is volt modern Budapest első modern bérháza? A korábbi bérházak tervezésénél az elsődleges szempont a telek legoptimálisabb kihasználása volt, így a legtöbb esetben beépítették az udvari frontot is. Keletkezett egy elegáns, napos utcafronti rész, ahol igényes, nagy lakásokat alakítottak ki, míg a hátsó, udvari frontot sötét, összkomfort nélküli szoba-konyhák uralták. A Simplon-háznál ezzel szemben nincsenek udvarra néző lakások, még az oldalsó, Vásárhelyi Pál utcai szobákból is kilátni a főútra, napos, jól szellőző otthonokat alakítottak ki annak köszönhetően, hogy a mellékutcai frontot nem építették be, az utca vonalában franciaudvart alakítottak ki. Az ablakok és a sima travertinburkolat pedig tovább erősítette a modern hatást. A saroképület oldalsó részén két üvegezett, zárt erkélysor tagolja a felületet. Az épület 6 emeletével, tetőteraszával és a beletervezett mozival valóban a legmodernebb igényeket elégítette ki.
A 630 férőhelyes mozi nagytermét a föld alatt 3 méterrel alakították ki, és itt is több új megoldást alkalmaztak. Az optimális hangélmény biztosításában segített a terem oldalának fűrészfogas elrendezése, az utcáról elegáns, íves lépcsősoron lehetett bejutni a nagyterembe, így
a látogatóknak egyáltalán nem volt olyan érzésük, hogy egy alagsori helyiségben vannak,
a széksorokat pedig ívesen alakították ki a vászon felé. Az első 6-7 sorban az egymás mögött lévő székek nem magasabban, hanem az előző sorhoz képest alacsonyabban helyezkedtek el, csak ezután kezdett a nézőtér a hagyományos módon emelkedni. Ettől vált lehetővé, hogy hatalmas erkélyt alakítsanak ki a mozinak. A nézőtérre érkező és a nézőtérről távozó vendégek pedig nem ugyanazokat az ajtókat használták, így a levonulás nemcsak gyorsabb, de biztonságosabb is lett. Ez ma már magától értetődik a moziknál, ám Budapesten a Simplon volt az első, ahol alkalmazták ezt a megoldást, a hamarosan megnyitó Átrium, a Lloyd (később Duna) mozi és a Broadway (ma Belvárosi Színház) mind néhány évvel később készült el.
A város egyébként támogatta a Simplon-házhoz hasonló, korszerűbb bérházak létrejöttét, 1934-ben egy rendelettel adómentességet is biztosítottak a modernebb bérháztípusok építtetői számára. A rendelet meghatározott különböző fejlesztendő területeket, foghíjbeépítéseket támogatott, ezek közé tartozott a mostani Bartók Béla út környéke is. Ugyanakkor az adómentességet csak akkor lehetett elnyerni, ha az adott ház még az építés évében tető alá került, az építkezésnél tehát fontos volt a gyorsaság, amihez jól jött a korszerű, acélvázas technológia, amit a Simplonnál is alkalmaztak. Az építész, Preisich Gábor így írt a rohamtempóról, amit a korán érkező hideg ellenére is tartani kellett:
Nagy erővel állították a vasvázat, a munkások felmentek dolgozni, egy óra múlva lejöttek, kaptak teát, és újra is felmentek. Óriási tempóban épült a szerkezet, és amikor lenn volt, rátettek három deszkát, azt mondták: tető alatt van. Meg is kapta az adómentességet, és azután lehetett várni tavaszig.
Így jött tehát létre Budapest első modern bérháza, ami egyben az első mozibérház is volt. Az épületet a Weiss Manfréd Nyugdíjintézeti Pénztár megrendelése alapján Preisich Gábor és Vadász Mihály tervezte, míg a mozi belső termének tervezésében Révész Zoltán működött közre.
Arra volt a legbüszkébb, amit nem engedett felépíteni
Az építész, Preisich Gábor hosszú élete kész kalandregény, tiltott szerelemből született házastársi szövetséggel, üldöztetéssel, nyilasokkal, kommunistákkal, nem utolsósorban pedig meghatározó épületekkel, mint például a Jászai Mari téri belügyminisztériumi irodaház vagy a MÉMOSZ-székház, de Preisich szakíróként is maradandót alkotott. 5 évesen egy betegség következtében megsüketült, ám ez nem jelentett számára különös hátrányt, sőt szerepet játszott abban, hogy a zsidó származású fiú átvészelte a holokausztot, állítólag egyszer nem hallotta, mikor a nyilasok keresték, egyszer pedig rosszul hallotta, hogy melyik vonatra kell szállnia munkaszolgálatosként, így véletlenül hazajött Budapestre, míg a másik szerelvényt felrobbantották. 1931-ben részt vett a CIAM berlini kongresszusán, ahol Le Corbusier-vel és Walter Gropiusszal is találkozott. Később Budapest főépítészeként is működött, ám ez nagyon megviselte, később azt mondta, arra a legbüszkébb, amit nem engedélyezett.
Családjában számos ismert építész, orvos található, rokonságban állt Gerle János építésszel, Váradi Júliának, a népszerű rádiósnak pedig ő az édesapja, hogy csak néhányat említsünk az ismert családtagok közül. Ha valakit jobban érdekel ez a kérdés, érdemes elolvasni az Építészfórum egészen részletes cikkét.
Preisich 1933-ban alapította meg a Preisich és Vadász Irodát, és mindössze 27 éves volt, amikor eldőlt, hogy ők tervezhetik a Simplon-házat. Abban, hogy egy ilyen komoly megrendelést elhoztak, annak is szerepe volt, hogy édesapja a Weiss család háziorvosaként felhívta a figyelmet fia tehetségére; persze a fiatal Preisich már ekkor jó referenciával rendelkezett, készen volt például a Káplár utcában az a bérház, amit édesapja számára tervezett, és ami szintén meggyőzte Weisséket arról, hogy jó kezekben lesz a nyugdíjintézeti bérház tervezése.
Az épület ma átlagos állapotban szürkül a Bartók Béla úton, az egységes, letisztult, modern moziportált viszont meglehetősen szegényes hatást keltve szabdalják fel a különböző kisebb üzletek. Az épület ettől eltekintve megőrizte eredeti külsejét, jóllehet a sarokrész tető fölé nyúló üvegrészletét elmosta az idő. A sarokhelyiségben már az építés idején, 1934-ben is húsbolt működött, ma is azt találunk, a létesítményt pedig sokáig egy többgenerációs hentescsalád üzemeltette, amely a maga módján legalább olyan fontos és meghatározó szereplője volt a háznak, mint maga az építész.
A mozi 1998-ban, több évnyi veszteséges működés után zárt be, ami ezután következett, az jól mutatja a majd 30 évvel ezelőtti műemlékvédelem helyzetét. A terület egy ingatlanbefektető kezébe került, aki a teljes átalakítás mellett döntött, a kerület pedig – a terveket látva – próbálta műemléki védelem alá helyeztetni és megvédeni Budapest egykor legelegánsabb moziját a teljes megsemmisüléstől. Azt végül sikerült megakadályozni, hogy a csodás előteret födémbehúzással kettébontsák, azt azonban nem, hogy az egykori moziteremből mélygarázst alakítsanak ki.
Az előtér sorsa ezek után sokáig hányattatott volt, több kisebb üzletet alakítottak itt ki, a legszebb (középső) részben pedig bankfiók és hobbibolt is működött egykor. Bő tíz évvel ezelőtt nyílt meg itt a Semmi Extrá-sok első helye, akiknek, úgy látszik, különös érzékük van az izgalmas történetű ingatlanok kiválasztásához. A másik éttermük Óbudán, a Régi Sipos helyén működik. Az étterem tulajdonosai ügyesen kovácsoltak előnyt a múlt adottságaiból, régi moziszékeken foglalhattunk helyet, az eredeti tér, a megmaradt burkolatok az itt működő hely szerves részeivé váltak. Az étterem hosszú évek után tavaly zárt be, jelenleg a Black Dog pizzéria működik a helyén. A belső teret, úgy tűnik, most tovább rágja az idő, mégis jó érzés bemenni az eredeti burkolatok, a félkör formájú karzat és az egykori plakáttartók közé.
Források:
- 24.hu
- Preisich Gábor: Vasvázas bérház Budapesten, Tér és Forma, 1934. október
- B.T.: Bankfiók nyílik a nézőtéren, Népszabadság – PestVidék melléklet, 2000. május 24.
- Ferkai András: Modern házak – A mi Budapestünk, Városháza Kiadó, 2009
(Borítókép: Preisich család – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
