10. születésnapunk alkalmából 10 sétát állítunk össze különböző tematikákra felhúzva, amelyeket online cikkekben tárunk elétek. Sétacikkünk segítségével egy térképpel, útvonallal és izgalmas történetekkel fedezhetitek fel magatoknak a város rejtett helyszíneit.
Kezdő képsorok
A hazai mozis kezdetek nem indultak valami jól. Az első filmszínház Budapesten az Andrássy út 41. szám alatt nyitott meg – Ikonográf néven 1896 nyarán. Egy hónap múlva viszont már be is zárt, méghozzá érdeklődés hiányában, ám ennek megvolt az oka. Az egyik filmben maga Ferenc József is szerepelt, ám a gyakorlatlan gépész rosszul, szakszerűtlenül vetített, az uralkodó feje pedig csak félig jelent meg a vásznon, amit a közönség nagy fokú tiszteletlenségként értékelt. A nézők felháborodva hagyták el a termet, majd bojkottálni kezdték a mozit is, ami így elnéptelenedett. Némi átalakítási munkálatokat követően egy kávézót nyitottak a helyén.

A budapesti mozik első fénykora az 1910-es évekre tehető, ekkor kezdtek gomba módra elszaporodni a filmszínházak szerte Budapesten. Több mint 80 mozi működött ekkoriban, ám néhány bezárni kényszerült, amikor 1929-ben a némafilmet felváltotta a hangosfilm, mert nem mindenki tudott átállni az új technológiára. A budapesti mozik második nagy korszaka az 1930-as évekre esett. A II. világháború, az újjáépítés, majd a Rákosi-korszak nem kedvezett különösebben a moziknak, a pozitív irányú változás az 50-es évek végén indult el, aminek az eredménye a budapesti mozik harmadik korszaka lett, ami a 60-as, 70-es évekre tehető. A 80-as években pedig elindult egy lassú leromlás, ami a rendszerváltás után folytatódott. Ezekben az években tűnt el jó pár – akár neves – mozi a fővárosi filmszínház-repertoárból.

Egy kupac mozi
A régi idők összes moziját egyetlen sétával nem lehetne végigjárni, vagy ha igen, az minimum egy teljes napot igénybe venne. Úgyhogy a belvárosra szorítkozunk, és az Erzsébet körútról indulunk, ahol olyan állapot uralkodott néhány évtizeddel ezelőtt, ami ma már elképzelhetetlen. A Király utca és a Blaha Lujza tér között egy sor mozi működött, úgyhogy ha az egyikbe már nem kapott a filmrajongó jegyet, hamar átért valamelyik másik filmszínházba. Sétánkat az Erzsébet körút 45. szám elől indítjuk, ahol – a Royal Szálló épületében – 1915 és 1990 között egy népszerű mozi működött. Eleinte Apollónak hívták, majd a háború után pár évvel Vörös Csillagra váltott, és az tett be neki, hogy a rendszerváltást követően a szállodát felújították.

Egy pár perces sétát követően – miközben elhaladunk a jelenleg Art+Cinema néven működő, egykori Örökmozgó Filmmúzeum előtt –, már egész közel a Blaha Lujza térhez, az Erzsébet körút elején három mozi is volt egy kupacban. Előbb (a Wesselényi utcánál) volt a Hunnia (korábban Zrínyi mozi), ahol a rendszerváltást követően népszerű alteros kávézó működött, ahol később koncerteket is tartottak. A 2010-ben végleg bezárt mozi helyén ma kocsma üzemel. A Körút és a Dohány utca sarkán két mozi is volt, szemben egymással. A Horizont mozira (korábban Híradó mozi, amiben 1979-ig csak filmhíradókat vetítettek) emlékszik mindenki jobban, mert a gyönyörű art decós bejárata a mai napig érintetlenül megcsodálható annak ellenére, hogy a mozitermet ma már egy kis vallási közösség használja. Vele szemben állt 1921 és 1998 között a Bástya mozi (cikkünk nyitóképén látható), aminek viszont már nyoma sincs – helyén ma az Erste Bank egyik fiókja található.

Blaha Lujza téri intermezzo
Utunk a Blaha Lujza téren keresztül folytatódik, de mielőtt belevágnánk a József körútba, álljunk meg itt egy pillanatra, és nézzünk el az épp felújítás és átalakítás alatt álló Corvin Áruház épületének irányába. Azon a helyen állt a séta kiindulópontjául szolgáló Apolló (majd Vörös Csillag) mozi elődje, a régi Apolló. 1906-ban nyitott meg, és 1914-ig vetítették itt a korszak fontos némafilmjeit, majd miután a mozi elköltözött, pár évig még kabaré üzemelt az épületben, amit aztán a 20-as évek első felében lebontottak, hogy a helyére kerüljön az áruház. Indulhatunk is tovább, a József körúton.

Első az egyenlők közt
A Baross utcát elhagyva érkezünk el a József körút 63-hoz, ahol 1910-ben nyitott egy mozi, mely előbb Bodográf, majd Baross néven futott. Ezek után kapta meg az egyik legismertebb nevét, a Bányászt, ami egész sokáig tartotta is magát. Ez volt a főváros első kéttermes mozija, de csak a 70-es évek elejéig büszkélkedhetett ezzel, mert 1971-ben egytermessé alakították át. Innentől kezdve egészen a rendszerváltásig kizárólag magyar filmeket vetítettek benne. 1990-ben – némi ráncfelvarrást követően – itt nyitott meg a Graffiti mozi, ami azért volt különleges, mert a filmek videóról mentek. Budapest első és egyetlen videómozija végül 1999-ben zárt be végleg.

Nem a nyúlon, hanem a Körúton túl
Sétánk ezen pontján elbúcsúzunk a Körúttól, majd kisebb utcákon kanyarogva futunk bele az Üllői útba – ezen megyünk tovább, egészen az elejéig, ahol az egykori Vörösmarty mozit találjuk. 1935-ben nyitott meg, és az Apollóhoz hasonlóan ez is egy olyan filmszínház volt, aminek volt máshol (a József körút 70. alatt) egy jogelődje. A 2016-ban végleg bezárt Vörösmarty sorsa kimondottan zaklatottra sikerült. Fennállásának 81 éve alatt többször bezárt, volt, hogy több mint egy évtizedre (1970 és 1984 között) – ilyenkor általában irodának használták, amikor a 3-as metró épült, akkor pedig raktárnak. Amikor az artmozi-hálózat része lett, nyílt a Vörösmartyban egy kávézó is, és volt, aki nem is ment innen beljebb, már csak azért sem, mert az akkori alternatív zenei élet jeles alakjai is ott támasztották a pultot a moziban. Elég menő hely volt a 90-es évek első felében a Vörösmarty.

A Vörösmarty hűlt helyétől a Szabó Ervin Könyvtár felé vesszük az irányt, majd a Mikszáth Kálmán tér és a Krúdy utca következik, utóbbin csak a Lőrinc pap térig megyünk. Itt volt az Ego Centrum nevű éjszakai underground szórakozóhely, mely a hatóságoknak köszönhetően csak rövid ideig működött. A helyén nyitott meg a régi Cirko-Gejzír mozi, ami aztán pár év működés után átköltözött jelenlegi helyére, az V. kerületi Balassi Bálint utcába.
Az utolsó snittek

A Lőrinc pap térről egy másik térre megyünk át, a Gutenbergre, ahol viszont meg sem állunk, hanem megyünk tovább egy harmadik tér, a Blaha irányába. De ott sem állunk meg, csak keresztülhaladunk rajta. A cél az Akácfa utca, ahol (a 4-es szám alatt) 1914-től működött egy mozi (Valter néven), ám a hely csak a háború alatt nyerte el jelentőségét: itt volt a szovjet filmek filmszínháza, a Gorkij. Aztán az Akácfa utcáról ráfordulunk a Dob utcára, amin elsétálunk egészen a Károly körúti végéig. A Belvárosi Színháznál fejezzük be a városi sétát, ami régen szintén mozi volt. 1939-ben nyitott meg, Broadway néven, majd lett belőle előbb Barlang, később Ady mozi. 1957 és 1988 között mint Filmmúzeum mozi működött, bár nem csak régi filmek mentek: délelőtt és hétvégén vetítették a friss alkotásokat, hétköznap este pedig a régi filmeket bemutató bérletes sorozatokat. 1991-ben lett belőle ismét Broadway mozi. Aztán egymás után nyitottak a plázák és bennük a plázamozik, azok pedig végleg betettek a régi mozik 90%-nak, köztük a Broadwaynek is.
Ha kicsit többet szeretnél tudni mondjuk arról, hogy pontosan milyen mozik is voltak Budapesten a 80-as években, ajánljuk a buli- és kocsmatérképeket is készítő Vizi Ákos oldalát, merthogy a mozikról is készített remek térképet.