Volt egyszer egy focista
A tizenkilencszeres válogatott labdarúgó, a hátvédként játszó Szűcs Sándor a Budapesti Dózsa (később Újpesti Dózsa, UTE) játékosa volt, és nagy esélye volt rá, hogy bekerüljön az Aranycsapatba is. Csakhogy a nagypolitika, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) sajnos úgy határozott, hogy tőrbe csalják, és példát statuálnak vele, hogy ezzel elejét vegyék annak, hogy a jó lábú magyar focisták külföldre emigráljanak, vagy ahogy akkoriban dehonesztáló módon mondták: disszidáljanak. 1951-ben őt és szerelmét, a táncdalénekesnő Kovács Erzsit lépre csalták, letartóztatták, (koncepciós) perbe fogták, majd csak őt kivégezték – és aztán elfelejtették, vagyis inkább hallgattak róla. Hogy mi történt vele, az csupán a rendszerváltás után derült ki, legalábbis a széles közvélemény számára.
Szűcs Sándor vidéki srác volt, Szolnokon született 1921-ben. Tehetséges focista volt, aki 17 éves korától már szülővárosa NB I-es felnőttcsapatában játszott egészen 1944-ig, amikor is az egyik élvonalbeli fővárosi csapat, az Újpest játékosa lett. Ebben szerepet játszott, hogy már 1941-től, mint a Szolnoki MÁV tagja, a nemzeti válogatottba is bekerült. 1941 és 1948 között tizenkilenc alkalommal öltötte magára a válogatott mezét, nagyrészt már mint az Újpest játékosa. Edzői és játékostársai azt tartották a kimagaslóan jó hátvéd Szűcsről, hogy
olyan, mint a kullancs, levakarhatatlan, és támadó játékos legyen a talpán, akinek vele szemben kell a pályára lépnie.
Nagy esélye volt, hogy az Aranycsapatba is bekerüljön, azonban egy váratlan és szenvedélyes szerelem köszöntött az életébe, ami a cinikus politikai vezetés számára tökéletes volt arra, hogy vele statuáljanak példát a többi játékos számára.
Szerelem első látásra
Szűcs Sándor és Kovács Erzsi Hévízen ismerkedett meg egymással, frivol módon pont az énekesnő akkori férje, a zongorista Boros László mutatta be őket egymásnak. A férfi lelkes Újpest-drukker volt, és épp balatoni turnén volt a feleségével, amikor megtudta, hogy a csapat Hévízen van edzőtáborban. Együtt odautaztak – és innentől datálható a focista meg az énekesnő szerelme és tragikus kálváriája. Első látásra szerelem lobbant fel köztük, és amikor a házaspár hazatért Budapestre, Kovács Erzsi elköltözött a férjétől. Az énekesnő lakást bérelt, ez lett az ő és a focista szerelmi fészke. Csakhogy mindent titokban kellett tartani, mert Szűcs nemcsak házas volt már ekkor, hanem két kisgyerek édesapja is. A szocialista erkölcsiség és így a pártvezetés nem tűrte a házasságtörést, se a válást, ráadásul az ismert focista példakép is volt a fiatal generációk számára. Nem mutathatott rossz példát.
A szenvedélyes kapcsolatot az énekesnő és a focista annak ellenére fenntartotta, hogy Szűcs ódzkodott elhagyni a családját, ám a viszonyról ekkor már elég sokan tudtak. Az Újpest ekkoriban a Belügyminisztérium csapata volt, így Kovács Erzsire rendőröket küldtek, akik rendszeresen igazoltatták az utcán, a háza előtt, és ha csak verbálisan is, de folyamatosan zaklatták az énekesnőt, hogy lelkileg felőröljék. Szűcsöt pedig bekérette magához az egyesület nagyhatalmú elnöke, és megfenyegette, hogy ha nem szakítanak, a nőt internálótáborba küldik.
Egy logikus, de rossz döntés
A szerelmespár nem bírta elviselni a nyomást, és szakítani sem akartak, ezért Szűcs azzal az ötlettel állt elő, hogy hagyják el az országot, természetesen illegálisan, vagyis disszidáljanak. A focistának ráadásul egy ajánlata is volt az AC Milan csapatától. Találtak egy embercsempészt, aki vállalta, hogy fél kiló aranyért és ötezer dollárért cserébe átjuttatja őket Ausztriába. Csak hát ez a férfi, Kovács József – vajon ez volt a valódi neve? – az Államvédelmi Hatóság, vagyis az ÁVH ügynöke volt. A hatóság ugyanis már mindent tudott a tervükről, sőt, igazából ők terelgették a szerelmespárt ebbe az irányba. Az álcsempészt Kovács Erzsi egyik kollégája mutatta be nekik, miután Szűcs már diszkréten – legalábbis ő ezt hitte – elbúcsúzott a csapattársaitól, akik között viszont valószínűleg volt egy besúgó, aki leadta a drótot a disszidálás tervéről. Úgyhogy már csak mindent szépen le kellett szervezni.
Az embercsempésznek gondolt ügynök ráadásul nem is a magyar–osztrák határra vitte őket, hanem egy onnan elég messze fekvő faluba, Nagytilajra. Azt, hogy az egész disszidálási ügyet az ÁVH irányította, hogy az egész csak kelepce volt, még az is bizonyítja, hogy amikor az állítólagos határhoz értek, ott szinte azonnal fegyveresek vették körül őket, akik mindenkit letartóztattak. Az álcsempész, az énekesnő és a focista mellett még két civil tartott velük. Szűcs Sándornál a letartóztatásakor egy töltött pisztolyt találtak, ami a per során sorsdöntőnek bizonyult. Ugyanis mindenki, aki az Újpest labdarúgója volt, rendőrségi állományban is volt, a focista főhadnagyi rangban, és ezért volt saját szolgálati fegyvere. Az álcsempész szerint a focista önként vitte magával, Kovács Erzsi későbbi visszaemlékezésében viszont arról beszélt, hogy az ügynök beszélte rá azzal az indokkal, hogy a határon esetleg szüksége lehet rá, ezért vigye magával. Szűcs pedig hallgatott rá.
Gyorsított eljárásban
Gyorsított eljárásban és zárt ülésen tárgyalták az ügyet, és elég hamar ítéletet hirdettek. Szűcs az elején még nem vette komolyan az egészet, hisz korábban is előfordultak már hasonló ügyek, az akkori bűnösök pedig megúszták internálótáborral. Ő is ebben bízott, csakhogy ott volt a pisztoly, és egy olyan jogszabály – erre hivatkozott a bírósági ítélet –, ami azt mondta ki, hogy aki illegálisan és fegyverrel kísérli meg a határátlépést, annak kivégzés jár. Bár a szerelmespár eleinte tagadott, és azzal védekeztek, hogy csak az embercsempészt akarták lebuktatni, végül beismerő vallomást tettek. Majd jött a másodfok, szintén gyorsított eljárásban, ami jóváhagyta az első ítéletet.
Kovács Erzsi 4 évet kapott, Szűcs Sándort pedig kötél általi halálra ítélték. Puskás Ferenc, Bozsik József és Szűcs csapattársa, Szusza Ferenc próbáltak közbenjárni az érdekében, Puskás még a honvédelmi minisztert, Farkas Mihályt is megkereste azzal, hogy segítsen megmenteni Szűcsöt. De már késő volt, addigra a focista már nem élt, 1951. június 4-én felakasztották, kezében a gyerekei fotójával. Mindössze 29 éves volt, egy szerelmes és megtévedt fiatalember – utóbbi persze nézőpont kérdése.
Bár a labdarúgók tudták, mi történt, megrázta, sőt sokkolta őket a hír, a nagy nyilvánosság számára csak 1989 után derült fény a koncepciós ügyre, Szűcsöt 1991-ben rehabilitálták, addig még a sírja pontos helye is államtitoknak minősült. A hatóság a perrel pedig, ha csak átmenetileg is, de célt ért el: az 1956-os forradalomig egyetlen focista sem próbált meg Nyugatra szökni. Ám aztán kitört a forradalom, és az Aranycsapat több tagja is, az élükön Puskással, elhagyta az országot.
Források:
- jogiforum.hu
- Sereg András: Leporolt akták – Perben a XX. századdal című könyve
(Borítókép: Nasztanovics Ferenc – Fortepan)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
